Hát megint ide jutottunk. Majd száz év keserves évtizedei után ott tartunk nagyjából, ahol az 1920-as évek végén, a nagy válság idején. Az utcák, az aluljárók tömve didergő, rongyos kacatokba burkolózó hajléktalanokkal, minden sarkon koldusok nyújtogatják felénk kérőn tenyerüket, az ételosztásokon pedig több száz méteres, zsúfolt sorokban állnak gyerekek, munkaképes fiatalok és idősek, hogy karácsonykor meleg ételhez jussanak. Azért, hogy legalább ilyenkor jóllakjanak.
A nagy válság éveiben a magyar kormányokat még mentette az a tény, hogy a krízis valóban nem kímélte a föld egyetlen országát sem, s Magyarország a válság csapásait a vesztes világháborúval s még inkább az ebből következő trianoni országvesztéssel a háta mögött hogyan is tudta volna akár csak enyhíteni is…
A 2002 óta regnáló baloldali kormányok számára azonban nincs semmilyen mentség. Amikor hatalomra kerültek, nem háborús sebeket és az ország kétharmadának elvesztését éppen csak kiheverő országot örököltek, hanem egy jókedvű, bizakodó, felemelt fejű nemzetet és egy egyre izmosodó társadalmat. Minden eszköz a rendelkezésükre állt, hogy folytassák az akkor még viruló és élettel telt Magyarország építését. Amihez a választásokon megfelelő társadalmi felhatalmazást kaptak, kormányképes többségük volt az ország házában, a megkezdett utakon csak végig kellett volna sétálniuk.
De nem így tettek. A tehetségtelenségükkel, a hazudozásaikkal, a csalásaikkal, a koncért folyó állandó harcukkal magukkal rántották az egész Magyarországot. A liberálisokkal karöltve elárulták az országot és szavazóikat, ma már ott tartunk, hogy tömegek állnak sorban korgó gyomorral egy tál ételért.
Az ország gazdasága tökéletesen leépült. Ma már nem rosszul működik, hanem nincs. Munkanélküliek százezrei szoknak bele a semmibe, s termelődik újra a nyomor, a bizonytalanság, nyomában pedig a bűnözés. Az egészségügyi rendszer kiéheztetve, a szociális háló szétszaggatva, követhetetlenül hullanak ki rajta az emberek, a családok. Újra a hárommillió koldus országa lettünk.
Nem véletlen, hogy a baloldal romokban hever. Nem hisz nekik már senki, az általuk hirdetett szolidaritás, az elesettek, a gyengék, az önhibájukon kívül versenyképtelenek segítése az ő szájukból üres maszlag. Amin nem segít az a Népszava sem, amely a karácsonyt arra használta ki, hogy az MSZP érdekében mozgósítson. A lapban a nyolc évig a hatalom kezéből etetett értelmiség arra keresi a választ, hogyan jutott el oldaluk a tökéletes leépülésig, s mit kellene tenniük ahhoz, hogy pártjuk-pártjaik még valamilyen eredményt érjenek el a választásokon.
Ha az ember végigolvassa a terjedelmes szövegeket, egészen elképedhet: az úgynevezett értelmiségiek mintha elvesztették volna a józan eszüket. Remegnek a félelemtől, hogy mi lesz itt tavasszal, a választások után. „Nehéz idők, fénytelen, sötét karácsonyok jönnek”, írják, Orbán-diktatúrát, politikai máglyákat vizionálnak, autodafékról, fasizmusról és darutollak cicázásáról beszélnek. A Népszava pedig ahelyett, hogy befizette volna őket egy alapos kivizsgálásra, kinyomtatta szövegeiket.
A Fidesz démonizálásán túl az írásokban mondhatni nyoma nincs a balliberálisok nyolcéves teljesítményével való szembenézésnek, a kritikának. A lényeg, hogy kedvenc pártjuk megmeneküljön, összefogásra, összezárásra buzdítja az olvasókat, s hogy a baloldali választók, minél többen menjenek el szavazni.
Elképesztő, hogy írástudóktól csupán ennyire futja. S elszomorító, hogy legnagyobb büntetésük nekik az lesz, ha egy új politika elkezdi végre újra rendezni közös dolgainkat.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
