„Veres János pénzügyminiszterként lehetővé tette, hogy Magyarország eredményes válságkezelést folytasson a gazdasági válság alatt.”
Bajnai Gordon kormányfő, 2009. november
Fognak majd nagyot nézni a brit fővárosban, amikor a magyar „szakértői kormány” ajánlásával a zsebében, kiváló nyírbátori szocialista referenciákkal felvértezve, egy igazi szabolcsi metálkirály érkezik hozzájuk banki alelnöknek, nem kisebb megbízatással, mint Európát újjáépíteni és fejleszteni. A húszmilliárd eurós alaptőkéjű, közel harminc országban beruházásokat finanszírozó londoni befektetési bank életében kétségtelenül mérföldkő lehet Veres János rég esedékes kinevezése a Bajnai Gordon ígérte „fontos nemzetközi pozícióra”. A hatvan ország tulajdonában lévő pénzügyi mamutszervezetnek eddig csak a Világbanktól érkező nemzetközi szakemberekkel, elismert egyetemi tanárokkal vagy a kontinens legjobb pénzügyminisztereivel kellett beérniük, talán itt az ideje, hogy egy igazi kreatív könyvelő Kelet-Közép-Európából színt vigyen a szürke londoni hétköznapokba.
Veres tavaly áprilisi lefokozása az azóta eltelt idő mérlege alapján egyébként sem tűnik indokoltnak. A kormányzat jelenlegi szakmai színvonalát ő is könnyűszerrel hozná, ráadásul töretlen a befolyása az MSZP-ben. Érdekérvényesítő képességét, egyben a párt megújulását is jelzi, hogy a volt pénzügyér biztos befutóként a választási lista egyik legelőkelőbb helyét foglalja el olyan hatalmasságok társaságában, mint a kockás rövid ujjú blézer magyar meghonosítója, Lamperth Mónika, vagy a „pogácsás” Szűcs Erika.
(Halkan jegyeznénk meg, hogy az ország „vasfüggönnyel történt politikai szétszakítását” fájlaló Bajnai ismét úgy döntött egy európai kulcspozíció magyar várományosáról, hogy elfelejtett egyeztetni az ellenzékkel.)
Másrészt a szocialisták szabolcsi aduászához aligha elvitatható egyéni rekordok fűződnek. Ki más mondhatná el magáról, hogy néhány hónap leforgása alatt ötéves adócsökkentési törvényt, majd ezermilliárdos adóemelést fogadtatott el a parlamenttel?
Regnálása alatt a Pénzügyminisztérium államháztartási kimutatásai is soha nem látott, sajátos értelmet nyertek: 2006-ban például minden hónapban „a vártnál kedvezőbben” alakultak a számok, decemberben egy napon mégis a világ második legnagyobb költségvetési túlköltekezésére ébredtünk. A mérlegszépítő módszerek, a pénzügyi manőverezések, a finanszírozási tervek módosítgatásai, a privatizációs bevételek ide-oda könyvelgetése, a felzárkózási programok folyamatos állagjavítgatása és az ország további masszív eladósítása – mind-mind a Gyurcsány–Veres– Bajnai-trió fémjelezte időszakra estek.
Hogy is fogalmazott annak idején Batiz András kormányszóvivő? A Provident későbbi uzsorakommunikátora szerint ekkortájt már csak az volt a kérdés, hogy hová könyveljék a sok sikert.
Márpedig Veres londoni kinevezése esetén felmerülnek egyéb problémák is. A szakmai alkalmasság és a nyelvtudás hiányát leszámítva nem tudni, mi lészen az előléptetés nyomán elárvult szabolcsi szocialistákkal, és vajon szélnek eresztik-e a kifejezetten Veres ejtőernyőztetésére létrehozott keleti kapcsolatok kormánybiztosságát.
Ki gondozza majd az orosz–magyar gázkapcsolatokat, és mi lesz a kínai Túró Kitty-projekt sorsa, aminek elbukása a szerencsétlen támogatási konstrukció miatt cirka kétmillió euróba kerülne a magyar adófizetőknek?
A legfogósabb kérdés azonban a „cordon sanitaire”. Hogyan lehet majd megoldani Londonban, hogy Veres János középfokú angolnyelvvizsga-tulajdonost – kérése szerint – ötméteres biztonsági zóna védje az ellenzéki sajtótól?
