A házigazda Török Ádám, a Mini együttes frontembere, zeneszerző, fuvolista kérdésemre, hogy miért feldolgozásokat játszanak egész este, és hogy hol vannak mostanában az új saját dalok, így felel: – Legjobb, ha őszintén beszélünk erről. A zenészek többnyire fiatalon, huszonévesen megírják az olyan dalaikat, mint például a Mini zenéi közül a Gőzhajó, a Keresztes lovag és a többi népszerű dal, amiket minden koncerten el kell játszani, mert a közönség követeli. Aztán másféle zenékkel foglalkoznak a zenészek, azután pedig van, aki idősebb korában újabb alkotói korszakot él át, és egészen új dolgokkal jön elő, de ez ritka. Mi most Jimmy Hendrix, John Mayall, a Cream és mások aranykorából játszunk el számokat a saját feldolgozásunkban, mert ezeket szeretjük játszani, és a fiatalok is szeretik, és hatalmas a retrockra a közönségigény minden generáció részéről. Arra is van igény, hogy régi Mini-dalokat ugyanígy eljátsszunk.
Attól még, hogy a két első fellépő zenekart, a Rocking Chair Duót és a Bőrgyári Capricciót nem ismerem, nem esem kétségbe különösebben, hiszen fiatalok még, de a plakát szerint a Zöld a Bíbor együttesről tudnom kellene már valahonnan. Aki persze a főváros koncerthelyeit járta 2009-ben, az nyilván beleszaladt már egyszer-kétszer a P. Mobil- és Korál-feldolgozásokat játszó formációba.
Az estnek külföldi sztárvendége is lesz, az angol gitáros Paul Camilleri és triója, akik éppen a Petőfi Csarnokban mutatják be új lemezüket. Az album szövegeit Peter Brown, a Cream szövegírója írta, akinek olyan híres dalok fűződnek a nevéhez, mint a Sunshine of My Life vagy a White Room szövege. Paul Camilleri dobosa a svájci Tom Weck, akivel Török Ádám húsz éve nagy barátságban van. A magyar fuvolista meghívja zenélni Magyarországra a svájci dzsesszrockdobost és zenésztársait, ő pedig Ádámékat hívja meg Svájcba.
Török Ádám emlékei szerint a legnagyobb közös koncert Tom Weckkel Philadelphiában volt 1989-ben: az amerikai függetlenség napján egy nemzetközi együttesben játszottak ötszázezer amerikai előtt. Török Ádám képviselte egyedül egész Kelet-Európát.
Kérdésemre, hogy mit gondolnak a világhírű nyugati rock-, dzsesszrockzenészek a magyar kollégákról, Török Ádám így válaszol: – Én mindig betartottam a szavam, amikor meghívtam valakit, és ezért nagyon tisztelnek. Én is sokra becsülöm azt, hogy ha megbeszéljük, hogy fél öttől beállás van, akkor ott vannak a zenészek. Tom Weckék nagyon szeretnek Budapesten koncertezni, rajonganak a városért, és eleinte sokszor voltak itt szerelmesek is.
Mostanában derült ki, hogy a Kádár-korszakban az Országos Rendező Iroda (ORI) ugyan vonta a járulékot a rockzenészektől, mégis alig lesz nyugdíjuk, mivel az intézmény jogutód nélkül szűnt meg. Az iratokat pedig minimum keresgélni kell, de az is lehet, hogy már elvesztek. A legendás fuvolista bólogat: – Ez így van, és engem is érint, hiszen hatvankét éves vagyok – mondja. – Nem nagyon szeretném, ha harmincezer forint lenne a nyugdíjam. Akad a zenésztársadalomban azért, aki próbál lépéseket tenni annak érdekében, hogy ne vesszenek el az éveink. Lehet, hogy megkerülnek még azok a papírok. Élnek még többen a lányok közül is, akik akkoriban az adminisztrációt végezték az ORI-ban. – Aztán vált, és kesernyés mosollyal az arcán folytatja: – De azt is szoktuk mondani egymás közt a velem egykorú barátaimmal, hogy mi már csak így leszünk, csörömpölnünk kell a megélhetésért, amíg csak élünk.
Majd megint vesz egy nagy levegőt, és újabb szempont következik, mint egy jó improvizációban, a nemzetről és zenészeiről.

Sebestyén Balázs polgárpukkasztó kijelentést tett az 1,2 milliárdos lottónyereményről