Másfél éve, 2008 nyarán küldték el Újpestről, egy éve télen Győrött felhagyott az aktív játékkal, a nyáron kinevezték az Újpest utánpótlás-igazgatójává, 36 évesen pedig már sportigazgató. Ez is csak ugródeszka, s a nyáron már vezetőedző, netán mondjuk a Plymouth közép-európai ügynöke lesz?
– Nem, nekem ez a csúcs, vallásos emberként azt is mondhatnám, már most a mennyországban érzem magam. Nem titok, az elmúlt években tudatosan készültem arra, hogy egyszer vezető legyek Újpesten. Magam sem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan és váratlanul adódik a lehetőség. Edző viszont sohasem akartam lenni. Nincs érzékem hozzá. Ez így talán túlzás, mert bő évtizednyi profi futball alatt csak ragadt rám annyi, hogy el tudnék boldogulni. Inkább úgy mondanám, nincs edzői vénám. Látom, hogy egy labdarúgó mire képes, megfelelő-e az erőnléte, a technikája, végre tudja-e hajtani a taktikát, ám az nem igazán vonz, hogy minderre én készítsem fel. Jobban szeretek rendszerben gondolkozni. Számomra az az izgalmas feladat, hogy részt vegyek egy olyan keret kialakításában, ami a klub lehetőségei szerint a legjobb, s a játékosok szakmailag és emberileg is tökéletesen együttműködjenek, a legtöbbet hozzák ki magukból.
– Az Újpest jelenlegi keretét megörökölte. Akar rajta változtatni?
– Úgy látom, hogy az elődöm és a kollégáim jó munkát végeztek. A mostani keret alkalmas arra, hogy merész célokat tűzzünk ki.
– Nehezebb kérdés: az anyagiak szorításában kell-e változtatni a kereten? Sándor György még az óévben távozott, s többen, mindenekelőtt Vaskó Tamás, elvágyódnak.
– Ez tényleg nehéz kérdés. Az a célom, hogy Újpesten tartsam a fiúkat, ám az ő és a tulajdonosok szempontjait is meg kell értenem. Teljesen normális, ha egy fiatal és tehetséges labdarúgó külföldre vágyódik, s előfordulhat, valakiért olyan ajánlatot kap a klub, hogy muszáj elengedni. Csak azt ígérhetem meg, hogy minden esetben az Újpest érdekeit fogom képviselni.
– Mikor végzi jól a munkáját? Ha a csapat harmadikként végez a bajnokságban, de nullszaldós a költségvetés, vagy ha aranyérmet szerez, de a büdzsé kétszázmillió forint mínusszal zár?
– Akkor lennék igazán elégedett, ha bajnok és kupagyőztes lenne a csapat. Tudom, ez inkább álom. A költségvetést pedig szinte lehetetlen tartani, ahhoz játékoseladásból százmilliós nagyságrendben kellene bevételhez jutni, más forrás ugyanis nincs.
– Felkészült arra, ha egy rutinos játékosnak azt kell mondani, már nem számítanak rá, vagy esetleg valakit a szezon közben fegyelmezési szándékkal a tartalékok közé kell száműzni?
– Értem a célzást. Mindkét esetet nagyon megszenvedtem. Megszégyenítő volt a tartalékokkal készülni, s borzalmas elhagyni az Újpestet. Ám a legrosszabb az volt, hogy nem tudtam, ki döntött így és miért. Mészöly Géza nem állt elém, hogy ez az ő döntése-e, vagy Kovács Péter tulajdonosé. Szentes Lázár pedig látszólag a bizalmasaként viselkedett velem. A kirúgásom előtt két nappal értékelést kért tőlem az előző idényről és írásos tervet a következőre nézve. Ám akkor már nem volt ott, amikor közölték velem, hogy nem számítanak rám. Tudom, lesznek kellemetlen helyzetek. Ám mindig őszinte leszek, nem futamodom meg, ha fájdalmas döntést kell hoznom.
– Ezzel a mentalitással lehet érvényesülni a magyar futballban?
– Én játékosként is igyekeztem így viselkedni. Akkor is fel lehetett hívni, ha zsinórban tízszer kikapott a csapat, mindig nyilatkoztam.
– Nehéz teher, hogy Kovács Zoli, az ikon címmel írtak önről könyvet?
– Nem, inkább a szeretet megnyilvánulása. Tudom a helyem, tisztában vagyok azzal, hogy az Újpestnek szép számmal voltak nálam sokkal jobb labdarúgói. Kár, hogy később közülük csak kevesen maradtak a klub kötelékében.
– S megtalálta-e már az új Törőcsiket? Nyáron ezt tekintette az egyik fontos feladatának.
– Az Újpest hátrányos helyzetben van az utánpótlás terén az akadémiát működtető klubokkal szemben. Tehetségekben nincs hiány, inkább a szemlélettel van baj. Sokszor a szülők jobban akarják, hogy gyermekükből profi futballista legyen, mint maga a fiatal. De nem a játék szeretete miatt, hanem mert a gyerektől remélik anyagi jólétük megalapozását. Az én értékrendemben ez a végső fázis. Először a játékot kell megszeretni, majd alázattal dolgozni és szolgálni a klubot. Ha ez együtt van, akkor jöhet az egyéni érdekek érvényesítése.
origo.hu
Ez lesz az idei anyák napja sztárvirága
