Davosi előrejelzések

Larry Summers, a washingtoni Fehér Ház gazdasági tanácsadója szerint még egy ideig magas munkanélküliséggel kell számolni. „Ami jelenleg az Egyesült Államokban történik, azt úgy lehetne jellemezni, hogy statisztikai fellendülés és ugyanakkor társadalmi visszaesés” mondta szombaton a Davosban összegyűlt delegátusoknak az amerikai elnök gazdasági tanácsadója. „Úgy ítélem meg, hogy a GDP lassú ütemben tovább fog növekedni – legalábbis a következő néhány negyedévben (…) Ami igazán nyugtalanító, az a magas munkanélküliség. Ez azonban nemcsak ciklikus, hanem strukturális jelenség” – tette még hozzá a fehér házi tanácsadó.
Summers ítéletében azért is megbízhatunk, mert egyike volt azoknak, akik a mai világgazdasági krízist előkészítették. A mindeddig fényes karriert befutott közgazdász huszonnyolc évesen már a Harvard professzora és Ronald Reagan tanácsadója volt. Ez időtől ered az Egyesült Államok külső és belső adósságának rohamos felhalmozódása. Hogy egy kormányváltást nem szükségképpen követi a gazdaságpolitika megváltozása, azt Summers további karrierje (és az Egyesült Államok további eladósodása) is bizonyítja, hiszen amikor a republikánusok 1993-ban vesztettek a demokrata Clintonnal szemben, a neves közgazdász még feljebb lépett, és végül az Egyesült Államok pénzügyminisztere lett. Robert Rubinnal (szintén a Clinton-kormány pénzügyminisztere) és Alan Greenspannel (az amerikai központi bank szerepét betöltő Fed elnöke) együtt jelentős szerepe volt a jelenlegi gazdasági válság kialakulásában. (Ha valaki a három illusztris amerikai karrierjének a Google-ben utánanéz, könnyen rájöhet, hogy a pénzügyi válság eredetét a Wall Streeten kell keresni). Larry Summerset a környezetvédők is a szívükbe zárták, miután, amikor rövid ideig a Világbank elnökeként is szolgált, egy kiszivárgott javaslata szerint a fejlett világ szemetét a fejlődő országokban kellene elhelyezni, mert ők „alulszennyezettek”, és ez gazdaságilag mindenkinek előnyös.
Persze, ha a pénzügyi dereguláció kérdésében esetleg tévedett is Summers, az nem jelenti azt, hogy most ne látná világosan, hogy eddigi munkássága hova vezetett. Ezt más források is megerősítik. A McKinsey Global Institute (egy vezető globális üzleti tanácsadó cég) egy legutóbbi tanulmányában áttekintette az adósságfelhalmozódás korábbi periódusainak lefolyását, és azt találta, hogy legalább hat-hét év kell, amíg az adóssághegyekből való kibontakozás megtörténhet. Charles Roxburgh, az intézet londoni kirendeltségének vezetője szerint ez a folyamat még éppen csak elkezdődött, még jó néhány évig el fog tartani, és mindaddig akadályozni fogja a gazdasági növekedés felgyorsulását. Dominique Strauss-Kahn, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatója is arra figyelmeztetett, hogy a közpénzek rendbehozatala lesz az egyik legfőbb probléma a világgazdaság számára az elkövetkezendő években.
Sokan most Kínától várják a problémák megoldását, maguk a kínaiak azonban nemigen sietnek a Nyugat kérését, jelesen valutájuk felértékelését (és ezáltal exporttöbbletük mérséklését, importjuk elősegítését) teljesíteni. Nicolas Sarkozy, a franciák nem mindenkinek szimpatikus, ám kétségtelenül szuperaktív és innovatív elnöke Davosban azt javasolta, hogy egy új Bretton Woods-i egyezményt kössenek (az eredeti 1944-es egyezmény hozta létre a Világbankot és a Nemzetközi Valutaalapot), amely biztosítaná a valutaárfolyamok ellenőrzését. „Nem fogunk kikerülni a jelenlegi válságból, és nem leszünk képesek megvédeni magunkat a következő válsággal szemben, ha állandósítjuk a problémák gyökerét alkotó egyensúlytalanságot” – hangsúlyozta a francia elnök, majd azt is hozzátette, hogy a bankárok hatalmas jövedelmei nem az érdemeiket tükrözik és morálisan elfogadhatatlanok. Sarkozynek kétségtelenül igaza van, kérdés azonban, hogy a hazájában politikai ellenfelei által törpének gúnyolt francia elnök ugyanúgy a Wall Street urai fölé tud-e kerülni, mint ahogy azt hazai riválisaival szemben tette.