Hogyan hozható kapcsolatba II. János Pál pápa személye, tanítása a közgazdaságtannal?
– Az intézet kutatásának alapja a katolikus erkölcsi-társadalmi tanítás. Ennek megfogalmazásában II. János Pál pápának kiemelkedő szerepe volt. 1991-ben kiadott Centesimus annus kezdetű szociális enciklikája közgazdászszemmel olvasva is cizellált, pontos elemzése a modern gazdaságnak. A pápa felveti a kérdést: ajánlható-e a kapitalizmus a kommunista rendszer igája alól frissen megszabadult országoknak? Ha a vállalkozáson, a piacon, a magántulajdonon alapuló egyéni felelősségvállalást és kezdeményezést, az erre épülő társadalmi rendet értjük rajta, akkor mindenképpen – hangzik a szentatya válasza. A piacgazdaság lényege az együttműködés szabadsága, ennek legbiztosabb alapja pedig felfogásunk szerint a keresztény hit és a szeretet. A kapitalizmus a keresztény értékek szempontjából alapvetően pozitív, mert biztosíthatja a jó és erényes élet fontos feltételeit.
– Húsz év telt el a rendszerváltozás s az enciklika megjelenése óta. Jól működik nálunk a piacgazdaság?
– A pápai gondolatnak bizonyos vonásai már jelen vannak a mai Magyarországon. Érdemes abból kiindulnunk, hogy mint minden társadalmi rend, a kapitalizmus is alapvetően két részre osztható: az állam által megszabott törvényekre, játékszabályokra, illetve az ettől jó esetben elválaszthatatlan etikus magatartásra. A rendszerváltás megteremtette az intézményi alapokat, amelyek persze folyamatosan javításra szorulnak, de az erkölcsiség terén sokkal jelentősebb a hiányosság. Adam Smith, akit szívesen neveznek a közgazdaságtan atyjának, felhívta a figyelmet arra, hogy a piaci körülmények között működő kapitalizmusban a tisztesség és a megbízhatóság erősebben van jelen, már csak az önérdek miatt is, mint más társadalmi rendszerben. A jól működő kapitalista gazdaság kialakulásához persze hosszú idő kell, elég csak Nyugat-Európára gondolnunk. Gyakran azért látjuk negatívan az ország helyzetét, mert türelmetlenek vagyunk, s túlságosan is sürgetjük a fogyasztás aránytalan növelését. Ez pedig, főleg a gazdasági válság kellős közepén, teljesen irreális.
– A válság nyomán ismét felmerült a kérdés: nem kellene az államnak jobban beavatkoznia a gazdasági folyamatokba?
– Állam és gazdaság viszonyát leginkább egy hitelfelvételi ügylettel lehetne megvilágítani. Az alapkérdés: mennyi szabadsága lehet ilyen esetben egy pénzintézetnek? Az állami korlátozás nyilván megakadályozhat rossz, a hitelfelvevőt károsan érintő döntéseket. Ugyanakkor van ennek negatív hatása is: így az emberek nem kényszerülnek egyéni felelősségvállalásra, arra, hogy megvizsgálják, jó helyen és ésszerű feltételekkel kérik-e a kölcsönt. Az egyéni felelősségtől eltekintő állami beavatkozást nem pártoljuk. Alapelvünk, hogy az emberek képesek a kezükbe venni saját sorsukat, megszabadulni a kiszolgáltatottságtól, képesek, illetve képessé tehetők az öngondoskodásra. Ez az a személyes autonómia, amelyet a keresztény tanítás is hangsúlyoz.
– Szép idea az öngondoskodó, autonóm ember eszméje, de kivitelezhető-e ez nálunk, ahol milliókra tehető a halmozottan hátrányos helyzetűek, az úgynevezett mélyszegénységben, hajléktalansorban élők száma?
– A keresztény társadalmi tanítás alapeleme a szegények segítése. Ezt diktálja az igazságosság és a szeretet. A kettőt nem lehet összekeverni, erre jól rámutat XVI. Benedek pápa Caritas in veritate kezdetű enciklikája. Az igazságosság nevében mindenkinek meg kell adni, ami jár neki. Elsősorban a minimális életfeltételeket, amelyek a közösség tagjaként megilletik. A szeretet pedig azt jelenti, hogy ezen túlmenően is adnunk kell. Hosszú távon kell gondolkozni, s látni, hogy a globalizáció hatására milyen átalakulás megy végbe: világméretű szegénység ugyan még napjainkban is van, azonban az elmúlt húsz-harminc évben radikálisan csökkent. Ez elsősorban a szabadpiacnak köszönhető: a nagyon szegény országok is bekapcsolódhattak a világkereskedelembe, s így óriási tömegek juthattak munkához. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy akut vészhelyzet esetén, ha valaki kilátástalan helyzetbe kerül, rövid távú megoldást kell keresni. A segítségnyújtás határát érdemes azonban szigorúan megvonni, épp a személyes autonómia érvényesülésének a lehetősége érdekében. A társadalomnak persze nemcsak a piacon kell alapulnia, hanem a szolidaritáson, a felebaráti szereteten is. Enélkül nem is működhet jól.
– Hogyan válhat a piacgazdaság részévé a felebaráti szeretet?
– Önkéntes alapon. Az ugyanis nem szeretet, hogy megbízom a kormányzatot, vegyen el más vagyonából, s abból támogassa a rászorulókat. A szegények segítésének elsősorban magán- és civil kezdeményezéseken kellene nyugodnia.
– Mennyire utópia ez térségünkben?
– Nálunk igen gyenge lábakon áll a társadalmi szolidaritás. Nem vagyunk a társadalom radikális átalakításának hívei, csak ajánlani tudjuk az eddig körvonalazott utat.
– Hogyan kapcsolható össze a szabadpiac és a környezetvédelem kérdése?
– Gyakran hallani, hogy a piaci szereplők károsítják leginkább a környezetet. Ez az állítás azonban nem egészen helytálló. Elég csak arra gondolni, hogy a károkozás általában a piacon kívüli területeken a legnagyobb, ott, ahol nincs magántulajdon. A kereszténység történetében kezdettől, de leginkább a skolasztika korától uralkodóvá vált az a nézet, hogy a társadalomnak a magántulajdonon kell nyugodnia. Ha nem egyértelmű, hogy kihez mi tartozik, akkor alakulhat ki a felelőtlen, környezetszennyező gazdálkodás. Nevetségesnek tűnik, pedig igaz: ezért gazdátlan terület a klímaváltozás is, hisz ezt az ügyet nyilván képtelenség lenne magánkézben tartani.
– Hogyan és milyen területen kíván működni az intézet?
– Elsősorban a keresztény hívőket, az egyház vezetőit, a papokat s a papi szemináriumokban tanulókat keressük. Velük szeretnénk megértetni a modern gazdaság működését. A szeretet gyakorlásához ugyanis reális társadalomképpel kell rendelkeznünk.
origo.hu
Rekordhideg május: mikor változik az időjárás?
