Cigányok: hazátlan európaiak címmel rendezett konferenciát a római alapítású, ma már hetvenegy országban működő Sant’Egidio katolikus civil közösség. Az MTA budavári dísztermében megrendezett tanácskozáson a budapesti Sant’Egidio közösség vezetője, Szőke Péter felidézte, hogy a cigányok magyarországi jelenléte már a XIV. századtól dokumentálható. Történetük Európában a kitaszítottság története, a mélypont a roma- holokauszt volt, de az ellenérzések, az előítéletek azóta sem szűntek meg velük szemben. Megemlítette az utóbbi évek romagyilkosságait, hangsúlyozva, hogy ezek pontos háttere mindmáig felderítetlen. Hitet tett amellett, hogy meg kell állítani az erőszakot, ki kell alakítani az együttélés kultúrájának alapjait.
Egy Bécsben élő romaholokauszt-túlélő, Ceija Stojka visszaemlékezése után Ladányi János egyetemi tanár, szociológus kutató megállapította: a rendszerváltozás után munkahelyét elveszítő hétszázezer ember harminc százaléka roma. Már harmadik generációs munkanélküliek is szép számmal akadnak közöttük. Ladányi rávilágított: ma bizonyos tekintetben a Trianon előtti Magyarország térképeihez hasonlít az ország, hiszen egy széles peremvidéken munkanélküli, iskolázatlan, leszakadt romák által lakott térségeket találunk. Ostorozta azt a kormánypolitikát, amely éppen azoknak a településeknek, aprófalvaknak az életét lehetetlenítette el, ahol a legtöbb roma gyerek él. Bírálta a szociálpolitikusokat, akiknek egy szava sem volt ezeknek a településeknek az elszegényítéséhez, illetve csak a „még több segély” ostoba politikáját folytatták. Mint mondta, újra esélyt kellene adni ezeknek a településeknek és a rendszerváltozás után leszakadó családoknak.
A rendezvényen felszólalt Székely János esztergom–budapesti segédpüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia cigánypasztorációs referense, valamint Balog Zoltán (Fidesz), a parlament emberi jogi bizottságának elnöke.

Mérget fecskendeztek Kecskemét ősi fájába