Kis téli abszurd

Úgy hírlik, hogy a koppenhágai ENSZ-klímakonferencia orbitális kudarc. Avagy oltári nagy lehetőség a gondolkodásra. Az emberiség ugyanis, ha jól látom, most gondolkodás nélkül akar világot menteni. Engem például igencsak elgondolkoztat, hogy Koppenhágából, a globális felmelegedés elleni konferencia helyszínéről Obama elnök Airforce One elnöki repülőgépe a rendkívüli hideg miatt csak nagy hercehurcávál tudott leszállni Washingtonban.
A tél, amely Hitlert legyőzte, „bezzeg még akkor voltak telek” típusú tél volt. Egyenesen tábornok! Tél tábornok. Ami most van, viszont sohasem lehet „bezzegtél”. Ami most van, csak „ma már nincs” típusú tél lehet. Bámulok ki az ablakon. Szügyig gázolnak a hóban a kocsik, a gyerekek szánkóznak és hógolyóznak, nyilván mit sem sejtve arról, hogy egy illúzió rabjai csupán, hisz ez nem igazi tél, csak annak látszik. Fegyvernek látszó tárgy, télinek tetsző táj. Az igazi tél most: eretnekség. De vajon miért is lett betiltva egy egész évszak? Hogyan fajulhattunk idáig? Tél tábornokot miért fokozták le bakává? Csak nem azért, mert ha van most is igazi tél, odalesz a nosztalgia? Odavész előjogunk a fiatalsághoz, elvész valamiféle nehezen megragadható fölény, amely csupán akkor a miénk, ha ez a világ már csak félig igaz? Fele sem igaz? Egy kemény tél a legkeményebb csapást a nosztalgiára méri s a nosztalgiából kifejlődött klímapánikra.
Tavaly kétszer is leállt a forgalom a La Manche alagútjában a rendkívüli hideg miatt. Sebaj, azért a legfontosabb a klímavédelem. A harc a globális felmelegedés ellen. Kicsire nem adunk, a tények mellékesek, a költségvetési, vagyis mit beszélek, felmelegedési sarokszámok tarthatók hidegben is.
Évtizedek óta nem volt olyan hideg tél Nagy-Britanniában, mint most. Csönd ott hátul, nem pusmog, nem nevet, hanem küzd mindenki tovább vállvetve a globális felmelegedés ellen, mert ez most a legfontosabb. Igen, a klímaváltozás elleni küzdelem. Semminemű más probléma nem lehet ma, csak ez. Monopolhelyzetbe kell hozni a problémapiacon, halál a konkurenciára.
Pekingre rég nem látott tél sújtott az idén. Belső-Mongóliában akadt vonat, amelynek megálljt parancsoltak a kétméteres hótorlaszok, de az ellenség azért változatlanul a globális felmelegedés. Harcolni az ellen kell. A hideg csak úgy véletlenül van. Mellékesen. Bulgáriában szükségállapotot hirdettek ki a rendkívüli fagy miatt. Ez persze ne érdekeljen bennünket. Föl ne kapjuk a fejünket. Mi, kis naivak! Moszkva nem hisz a könnyeknek! Brüsszel nem hisz a hidegnek.
Lengyelországban mínusz húsz fok alatti hőmérsékleteket mértek, Skandinávia bizonyos vidékein mínusz negyven alá süllyedt a hőmérő higanyszála. Több hajó is befagyott a Jeges-tenger állítólag már rég megszűnt jégpáncéljába. Ha minden igaz, akkor a jegesmedvék erre vártak. Azt mondják most, vau! Ne higgyük. A jegesmedvéknek a klímalobbi döntése szerint csak melegük lehet. A szerepet kiosztották rájuk, ők csak jégtábla-hajótörött klímamenekültekként, elszürkült bundával bámulhatnak ránk a képernyőről. A jegesmedvék fókalakomáját az új klímaparadigma szerint csakis az éghajlatváltozás veszélyeztetheti. Véletlenül sem az évente háromszázezer bébifókára lesújtó kanadai bunkók meg a vonóhálók. Na nehogy már!
Igaz, a kanadai eszkimók szerint a globális felmelegedés a jegesmedvéknek jó, márpedig ők vannak ott, ahová mi csak úgy megyünk. De gondoljunk csak bele, ha kiderülne, hogy nem megfoghatatlan légvárak, hanem az ipari halászat és a vadászat veszélyezteti a sarkvidékek élővilágát, akkor véletlenül még a természet védelmére kényszerülne fajunk, a „mohó sapiens”, amit mindenáron el akar kerülni. Mellesleg megsúgom, az óriás alkát meg a vándorgalambot sem a klímaváltozás pusztította ki, s az amerikai bölényt sem fél Celsius-fok differencia sodorta a kihalás szélére. A winchester gyorsabban öl, mint a hőmérő. Illusztráció gyanánt: minap két jegesmedve ötszáz kilométert sodródott Gröndlandtól Izlandig, ahol is vendégszerető izlandi rendőrök mindkettőt lelőtték. De azért a jegesmedvéknek változatlanul a tavaszi szellőtől illik rettegniük.
Eddig a pillanatig több mint nyolcvan ember halt fagyhalált ezen a télen Magyarországon. Nekik mondjátok, hogy globális felmelegedés! Látom is magam előtt, amint nyolcvan walesi bárd, nyolcvan magyar fagyhalott sír a koppenhágai klímakudarc miatt, te tetted ezt, király!
Ilyenkor hol bujkálnak a hőmérsékleti nagyokosok? Egy szavuk sincs a hideg télhez? Ilyenkor kuss van? Akárhogy is vesszük, a hideg tél 2010-ben a klímavédelem számára mindenképp kommunikációs kudarc. Amikor majd kitavaszodik, bezzeg előjönnek odújukból, és bebizonyítják, abszolúte abnormális az, hogy április elsején az ember akár jól is érezheti magát a szabadban. És hogy ne érezzük jól magunkat a bőrünkben, megparancsolják, vizsgáljuk meg, no nem a lelkiismeretünket, hanem hogy bőrünkön a bigyók közül melyik is a halál. Egy a lényeg, hogy féljünk. Féljünk a klímaváltozástól, a madárinfluenzától, a kergemarha-kórtól, a H1N1-től, a parlagfű pollenjétől, a bőrráktól, a génmanipulációtól, az urbanizációtól, az atomenergiától. Féljünk természetesen, és éljünk torzan! Állandósult kampány, üzlet és világmegváltás van ránk kényszerítve.
Két évtizede Kelet-Európában egy levitézlett vagy „leelvtárslott” politikai elit mentette át magát információként gazdasági merevlemezre. A klímavédelem az atomháború elleni küzdelembe belebukott elit hatalomátmentési kísérlete. És ami ebben a mentésben furcsa, hogy olykor nem tudni, kinél és miként csapódik le a haszon. Hogy kinek is jó ez tulajdonképpen. Azt sem tudni, hogy aki retteg valamitől, az azt opponálja-e vagy promotálja? Csak azt tudni, egyre gyakrabban derül ki, hogy nem is úgy van, ahogy mondják. Steward Brand, a „vissza a természethez!” mozgalom nagy alakja nemrég a Financial Timesban azt nyilatkozta, hogy a földet csak rohamos urbanizációval, génmódosított élelmiszerekkel és atomenergiával lehet megmenteni. Egy valamikori forradalmár szájából ez bizony nagy szó. Változást előlegez meg, és fordulatot jelent. Tegyük hozzá, Steward Brand az aktív klímavédelem szükségességéről is beszélt, ám három dogmával így is képes volt leszámolni. Persze az is lehet, hogy még a brit fagyok előtt készült az interjú Steward Branddel a globális felmelegedés elleni küzdelem fontosságáról.