Mariedl, a vécéslány

A Békés Megyei Jókai Színház osztrák hónapjának bemutatója „botránydarab”. Werner Schwab Ausztriában a kilencvenes évek elején műsorra tűzött Elnöknők című drámáját Dorothy Szalma rendezte, s a múlt héten Budapesten is bemutatták.

Hallstatt a Jókaiban. A békéscsabai színházban a február a szlovén kultúra hónapja. Drago Jancar, a világhírű szlovén író Hallstatt című műve egy nyugat-ausztriai kisvárosban játszódik. Habilis professzor itt kutat a hallstatti kultúrához tartozó régészeti leletek után. Munkáját Honza, a csavargó zavarja meg, zavarba ejtő kérdéseivel. A darabot a hét vége óta játssza a teátrum.

Olyan, mintha a rendkívül ízletes, magyaros borjúpörköltbe a legfinomabbak közül való, első osztályú parfümöt csöppentenénk – ezzel az epés megjegyzéssel illette Kosztolányi Szabó Dezső munkásságát valamikor a húszas évek elején. Werner Schwab darabjának a hazai közönséggel való találkozásakor lehet hasonló érzése az embernek, s nemcsak azért, mert a vécéslány Mariedl a tisztelendő úr által a kagylóba rejtett ajándékokat egyszerre fogyasztja el, a pörköltkonzervet pedig néhány kupica kölnivel öblíti le.
Jellegzetesen Lajtán túli történetet visz a Féja Géza alapján Viharsaroknak nevezett térségbe Dorothy Szalma rendezése. A találkozás pikantériája többszörösen rétegezett: egyrészt annak a jellegzetes osztrák kispolgári rétegnek a gyilkos karikatúráját láthatjuk, amelynek kicsinyessége, képmutató magatartása a hetvenes években közrejátszott a bécsi akcionista művészcsoport szellemi lázadásában is. Másrészt ez, épp az osztrák és a magyar paraszti, kispolgári életforma közti különbség miatt alapvetően ismeretlen tájakat tár fel az átlagnéző számára. Kétségtelen: a magyarokhoz jóval közelebb áll a wiener walzeres, gemütlich császárváros, mint a burgenlandi besavanyodott kedélytelenség. A darabnak ez a különös idegensége szerencsés kimenetelű kölcsönhatásba keveredik a mi mentalitásunkkal, s a nézőtéren izgalmat szül. Azzal együtt, hogy időnként, főleg a játék első felében a ritmus egy pillanatra meg-megdöccen.
Az Elnöknők nagy sikerrel immár több mint tíz éve fut a budapesti Kamrában olyan színésznőkkel, mint Szirtes Ági, Pogány Judit és Csákányi Eszter. Bátor vállalkozásnak tűnhet tehát a rendezést felhozni a fővárosba, ahogy azt a múlt héten a békéscsabaiak megtették. A Jókai Színház ugyanis nemzetközi évadot tart, a hazánkkal határos országoknak szán egy-egy hónapot a teátrum. A Werner Schwab-adaptáció nemcsak idei szezonjuk – az általam eddig látott bemutatókról beszélek csak – legjobbja, hanem országosan is méltán kelthet érdeklődést: a rendezés színvonalas, a szereplőgárda kiváló. Kara Tünde (Erna) kellően hanyatló életerejű, prüdériába áporodott katolikus, Bede-Fazekas Anna (Grete) családi tragédiájába belerokkanó, kiöregedett „madám”, Dobó Kata (Mariedl) pedig hitelesen eszelős, némiképp retardált, gyerekesen nyíltszívű, a társadalom aljáról való vécépucoló. Játékukat a különösen nívós, Kara Tündét például több évtizeddel élethűen öregítő maszk csak kiemeli. Akár a hiteles környezet.
(Werner Schwab: Elnöknők. Békés Megyei Jókai Színház. Rendező: Dorothy Szalma.)