Mariedl, a vécéslány

A Békés Megyei Jókai Színház osztrák hónapjának bemutatója „botránydarab”. Werner Schwab Ausztriában a kilencvenes évek elején műsorra tűzött Elnöknők című drámáját Dorothy Szalma rendezte, s a múlt héten Budapesten is bemutatták.

Pethő Tibor
2010. 02. 24. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Hallstatt a Jókaiban. A békéscsabai színházban a február a szlovén kultúra hónapja. Drago Jancar, a világhírű szlovén író Hallstatt című műve egy nyugat-ausztriai kisvárosban játszódik. Habilis professzor itt kutat a hallstatti kultúrához tartozó régészeti leletek után. Munkáját Honza, a csavargó zavarja meg, zavarba ejtő kérdéseivel. A darabot a hét vége óta játssza a teátrum.


Olyan, mintha a rendkívül ízletes, magyaros borjúpörköltbe a legfinomabbak közül való, első osztályú parfümöt csöppentenénk – ezzel az epés megjegyzéssel illette Kosztolányi Szabó Dezső munkásságát valamikor a húszas évek elején. Werner Schwab darabjának a hazai közönséggel való találkozásakor lehet hasonló érzése az embernek, s nemcsak azért, mert a vécéslány Mariedl a tisztelendő úr által a kagylóba rejtett ajándékokat egyszerre fogyasztja el, a pörköltkonzervet pedig néhány kupica kölnivel öblíti le.
Jellegzetesen Lajtán túli történetet visz a Féja Géza alapján Viharsaroknak nevezett térségbe Dorothy Szalma rendezése. A találkozás pikantériája többszörösen rétegezett: egyrészt annak a jellegzetes osztrák kispolgári rétegnek a gyilkos karikatúráját láthatjuk, amelynek kicsinyessége, képmutató magatartása a hetvenes években közrejátszott a bécsi akcionista művészcsoport szellemi lázadásában is. Másrészt ez, épp az osztrák és a magyar paraszti, kispolgári életforma közti különbség miatt alapvetően ismeretlen tájakat tár fel az átlagnéző számára. Kétségtelen: a magyarokhoz jóval közelebb áll a wiener walzeres, gemütlich császárváros, mint a burgenlandi besavanyodott kedélytelenség. A darabnak ez a különös idegensége szerencsés kimenetelű kölcsönhatásba keveredik a mi mentalitásunkkal, s a nézőtéren izgalmat szül. Azzal együtt, hogy időnként, főleg a játék első felében a ritmus egy pillanatra meg-megdöccen.
Az Elnöknők nagy sikerrel immár több mint tíz éve fut a budapesti Kamrában olyan színésznőkkel, mint Szirtes Ági, Pogány Judit és Csákányi Eszter. Bátor vállalkozásnak tűnhet tehát a rendezést felhozni a fővárosba, ahogy azt a múlt héten a békéscsabaiak megtették. A Jókai Színház ugyanis nemzetközi évadot tart, a hazánkkal határos országoknak szán egy-egy hónapot a teátrum. A Werner Schwab-adaptáció nemcsak idei szezonjuk – az általam eddig látott bemutatókról beszélek csak – legjobbja, hanem országosan is méltán kelthet érdeklődést: a rendezés színvonalas, a szereplőgárda kiváló. Kara Tünde (Erna) kellően hanyatló életerejű, prüdériába áporodott katolikus, Bede-Fazekas Anna (Grete) családi tragédiájába belerokkanó, kiöregedett „madám”, Dobó Kata (Mariedl) pedig hitelesen eszelős, némiképp retardált, gyerekesen nyíltszívű, a társadalom aljáról való vécépucoló. Játékukat a különösen nívós, Kara Tündét például több évtizeddel élethűen öregítő maszk csak kiemeli. Akár a hiteles környezet.
(Werner Schwab: Elnöknők. Békés Megyei Jókai Színház. Rendező: Dorothy Szalma.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.