Mínusz huszonöt fokban, porhóban poroszkáltak a diákok a Csíki Székely Múzeumnak negyven éve otthont adó Mikó-vár falai felé. Idevarázsolni az évezredekkel ezelőtti Egyiptom világát? Néhány évvel ezelőtt talán reménytelennek tűnt volna a Csíki-medencében az ilyesféle vállalkozás, hiszen nem lett volna hozzá sem pénz, sem szakértelem, sem infrastruktúra, sem bemutatni való anyag. Csupán a nagyszebeni Bruckenthal-gyűjtemény és a kolozsvári Erdélytörténeti Múzeum őriz innen származó darabokat. Az Erdélyi Múzeum Egyesület múmiái közül, amelyeket Orbán Balázs adományozott a másfél száz évvel ezelőtt alakult egyesületnek, most ötöt a csíkszeredai kiállításon is láthatunk. Kis része ez a tárlatnak, hiszen a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből több mint százhúsz tárgy látható a Mikó-várban, Nagy István egyiptológus válogatásában és rendezésében. Az érdeklődés intenzitását pedig mi sem jelzi jobban, mint az, hogy október 10-i megnyitása óta majdnem harmincezren látták a bemutatót.
Ilyen bemutatók létrehozására törekszik az utóbbi években a Csíki Székely Múzeum. A sort 2007-ben a Munkácsy-képek Erdélyben című kiállítás indította el, amelynek hatvanezer látogatója volt. E tárlat megrendezéséhez alakították ki azt a 350 négyzetméteres kiállítótermet, amelynek infrastruktúrája minden igényt kielégít. 2008-ban a nagybányai művésztelep, illetve festészet remekeit látták vendégül, a tavalyi év elején pedig a tatárjárást bemutató öszszeállítás vonzott 36 ezer látogatót. Csíkszeredán összesen 42 ezren élnek, a látogatószám arra utal, hogy e bemutatóknak legalábbis regionális vonzáskörük van, de sok a határon túlról érkező érdeklődő is.
Egyre magasabbra kerül a mérce Csíkszeredán, bár magasabbra, mint ahova a mostani tárlat rendezői tették, már aligha tehetik. A kiállítás ugyanis nem egyszerűen példamutatóan összetett módon mutatja be az ókori Egyiptom művészetét, hanem olyan közel hozza az évezredekkel ezelőtti világ emberét, hogy olykor az az érzésünk támadhat, mintha csak élet és halál dolgain tűnődve, kortársainkkal találkoznánk. Fény és sötétség, tisztaság és szenny, árulás és hűség keveredik egymással az Ozirisz-mítoszban, amely köré az ókori egyiptomiak túlvilági elképzeléseit a sírokban talált tárgyak segítségével bemutató kiállítás egyes szálai szövődnek. Ozirisz, Egyiptom misztikus istenkirálya áll e világ középpontjában, akit féltékeny testvére, Széth meggyilkolt, s akinek életerejét hitvese, Ízisz adta vissza varázserejével, hogy azután a túlvilág uralkodója legyen. A szobrok és papiruszlapok, a mumifikálás dokumentumai, a kanopuszok és az amulettek, az elhunytat Ozirisz bírósága előtt védelmező szívskarabeusok s a túlvilági munkát helyette elvégző usebtik arról az útról beszélnek, amelyen haladva az elfoglalhatja méltó helyét az örök időkig tartó birodalomban.
Az eredeti tárgyak mellett fotók és tablók időrendi táblázatokkal és magyarázatokkal, példaszerű rendben. Külön csoportban helyezték el a Kolozsvárról érkezett darabokat. Az egyik teremben a városi művészeti gimnázium diákjainak segítségével alakították ki a sírkamrát, amelynek közepén egy szarkofág kapott helyet. Újabb egységet jelent a tapintható tárlat darabjainak együttese, majd a „moziterem”, ahol indításként vagy zárásként az ókori Egyiptomról szóló filmet vetítenek. A tárlatot rendező Nagy István által írt katalógusban a szó szoros értelmében megelevenedik az ókori világ, de ha csak egy leporellót kaptam volna a tárlatról, akkor sem panaszkodnék, hiszen az A4-es lap két oldalán tizenhárom tárgy reprodukciója jelenik meg. A fő helyen az a sztélé látható, amelyen Hormesz kincstárőr és családja mutat be áldozatot Ozirisz előtt. Tudjuk, a család több tagja is Théba városának megbecsült hivatalnokai, illetve kézművesei közé tartozott, az istenség iránti fokozott tiszteletüket jelzi, hogy a sztélét, valószínűleg fogadalmi emlékként, elhelyezték Abüdoszban, az istenség szent városában.
(Egyiptom művészete a fáraók korában – Az egyiptomi halotti kultusz emlékei, Kincsek a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből, Csíkszereda, Csíki Székely Múzeum, február 28-ig.)
origo.hu
Mráz Ágoston Sámuel szerint a Harcosok Klubja fordulópont a Fidesz történetében
