Bár Drezda sikerrel hiúsította meg a szélsőjobboldal tervét, a békés megemlékezést megzavarta a neonácik és a szélsőbalodali ellentüntetők agresszivitása, a közöttük és a hétezer főnyi rendőralakulatok között kitört összecsapások. A biztonsági szervek végül huszonhét sebesültet – közöttük tizenöt rendőrt – és huszonkilenc őrizetbe vett személyt regisztráltak. A Keletnémet Ifjúsági Baráti Szövetség szervezte „gyászmenet” elbukott a rendőrség jól megválasztott stratégiáján. A légitámadást „bombaholokausztnak” minősítő szélsőjobboldali csoportot a rendőrök a Neustädter pályaudvar előtti téren bekerítették, és elejét vették annak, hogy tagjai meginduljanak a város központjába. Eközben viszont a magukat autonómnak nevező és „nácimentes Drezdát” követelő szélsőbaloldal ülősztrájkokat szervezett a főpályaudvarhoz vezető vasúti síneken és a főútvonalakon.
A szembenálló csoportokat nem sikerült maradéktalanul távol tartani egymástól. Kőzápor fogadta az egyik neonácikat szállító autóbuszt, felgyújtott kukák repültek az útra és az „autonómok” az ülősztrájkokat feloszlató rendőröket sem kímélték. A két tábor szétszórt csoportjaival szemben vízágyút is bevetettek. Délután a Német Nemzetidemokrata Párt kezdeményezte felvonulás irányítói belátták, tervüket nem képesek megvalósítani – legalábbis Drezdában nem. Bosszújuk színhelyét áttették a szomszédos Pirnába és Gerába, ahol a rendőrség száznyolcvanhárom randalírozót vett őrizetbe.
A békés megemlékezés résztvevői – pártok, szakszervezetek, egyházak, demokratikus szervezetek tagjai, közöttük Stanislaw Tillich (CDU), Szászország miniszterelnöke – a belváros köré vont élőlánccal tettek eleget a kereszténydemokrata főpolgármester, Helma Orosz felszólításának: „Juttassuk kifejezésre, hogy Drezdában nincs helye a barna bandának!”

Furcsa dolgokkal állt ki a nyilvánosság elé a kisfiút felrúgó karateedző felesége