Schmitt Pál köszöntőbeszédében a névadó mitológiai hős életútjára hívta fel a figyelmet. Héraklész csak félistenként született – apja Zeusz, anyja Alkméné tirünszi királynő –, ám a rászabott tizenkét feladat teljesítésével elnyerte a halhatatlanságot. A parabolát nem kell magyarázni: a magyar sportban az olimpiai bajnoki cím a halhatatlanság feltétele. Ez csupán egyetlen próbának tűnik, de az odáig vezető úton alkalmasint tucatnyinál is több akadályt kell legyőzni. Magyarországon 2001 óta működik az utánpótláskorú sportolók támogatására hivatott Héraklész-program, s azóta számos versenyző szegődött a névadó nyomába. A vízilabda-válogatottal Pekingben aranyérmes Varga Dénes már fel is jutott az Olümposzra, de ha az elmúlt évek díjazottjai közül a kajakos Kozák Danutát, a cselgáncsozó Mészáros Anettet, a birkózó Lőrincz Tamást, a vívó Szilágyi Áront és Iliász Nikolászt, az öttusázó Kovács Saroltát vagy éppen az úszó Gyurta Dánielt említjük, akkor nem csalfa ígéret, hogy Héraklész mai magyar követői méltók arra, hogy sikerre vigyék a küldetésüket.
Az elmúlt esztendő eredményei alapján egy újabb cselgáncsozó, Karakas Hedvig és egy kajakos, Dudás Miklós kapott útravalót a munkájához. Karakas Hedviget már nem kell bemutatni, hiszen amellett, hogy az utánpótláskorúak között mindent megnyert, amit lehetett, a felnőtteknél is világ- és Európa-bajnoki bronzéremig jutott. (A gálán azért nem tudott megjelenni, mert a szófiai Világkupa-viadalra utazott, amelyet harmadik helyezettként zárt.) Dudás Miklósnak nehezebb kitűnni. Kajak-kenuban nemcsak ifjúsági, hanem felnőtt szinten is röpködnek a világbajnoki aranyérmek, igaz, férfikajakban az elmúlt években a magyarok adósak maradtak az igazán kiugró eredményekkel. Az elmúlt évben kajak egyes és négyes ötszáz méteren vb-első, ezer négyesben pedig -második, még csupán tizennyolc éves, két méter magas versenyző mindenképpen azok közé tartozik, akik betölthetik ezt az űrt.
– Az első hívásomkor kis türelmet kért. Talán még iskolába jár?
– Igen, az érettségire készülök. Igaz, idén már magántanulóként.
– Tehát naponta már két edzésen vesz részt?
– Sőt, kedden és csütörtökön hármon is.
– Csak nem London lebeg a lelki szemei előtt?
– Miért is tagadnám? Már tavaly is megfordult a fejemben, hogy magántanulóként kellene készülnöm, az edzőtáborok miatt ugyanis rengeteget hiányoztam. Ahhoz, hogy legyen esélyem kijutni az olimpiára, még több munka kell.
– Kajak-kenuban megváltoztatták az ötkarikás programot, a férfiaknál törölték az ötszáz méteres futamokat. Mondhatnám, az ön pechjére, hiszen inkább ezeken volt sikeres. Merre indul, fölfelé vagy lefelé?
– Fáj is a szívem az ötszáz méterért. Gyors vagyok, ezért kétszázon is érvényesülhetnék. Ám onnan már aligha van visszaút az ezerre, fordítva viszont inkább járható. Ezért ezer méterre készülök.
– A felnőttek között mire lehet képes?
– Hasonlítgattam egymáshoz az időket, a kilences döntőbe szerintem már tavaly is befértem volna.
– A felnőtt csapattagsághoz ez kevés. Ha pedig az olimpiára gondol, akkor Kucsera Gábort kellene legyőznie. Lát erre esélyt?
– Őszintén? Nem nagyon. Csapathajóban viszont talán oda lehet férni. Hufnágel Tiborral mindenesetre párosban megpróbáljuk.
– Ha már szóba került a társa: a sportágon belül benne jobban bíznak, hiszen kajak-kenuban ő lett az első helyezett?
– Én is meglepődtem rajta. De cseppet sem irigykedem rá. Elvégre egy hajóban evezünk.

62 ezren érettségiznek majd a következő hetekben