Jobban szeretnénk itt maradni, mert láttuk az egyik házat Hejőcsabán, eléggé roncs állapotban van, benőve fával, gazzal, egy forgalmas út mellett, a kisebbek nem lennének biztonságban – mondja aggódva a tizenhat éves Eszter a Miskolci Gyermekvédelmi Központ egyik otthonában. A minket körbeülő lányok attól is tartanak, hogy ha átköltöznének, és az új intézményekben koedukált csoportokat hoznak létre, eddig megszokott nevelőiktől is meg kellene válniuk.
Hogy minderre miért lenne szükség? A miskolci szocialista vezetésű önkormányzat 2007-ben arról határozott, hogy megszünteti a miskolctapolcai 172 férőhelyes gyermekvédelmi központot, mert a 3,5 hektáros parkban lévő intézet helyén egy nanotechnológiai kutatóközpontot húzna fel. A gyermekeket és a gondozókat több, egymástól jókora távolságra lévő, lerobbant állagú épületben kívánja elhelyezni. Az erről szóló dokumentumon az akkor még alpolgármesteri székben ülő, később szociális miniszterré lett Szűcs Erika neve szerepel.
A város baloldali polgármestere, Káli Sándor, a Fidesz frakcióvezetőjének közelmúltbéli interpellációjára adott válaszában azt állítja: az elhelyezési javaslatokat ismertették a gyermekvédelmi központ érdekvédelmi testületeivel és a gyermekekkel is, akiknek nem volt ellenvetésük a helyszíneket illetően. Meglehet. De valójában mit mondhattak volna?
Volt varroda mint csereépület
– Minket úgy informáltak, az egyetem közelsége indokolná, hogy ezen a telken épüljön a nanotechnológiai kutatóközpont, ám a tanintézmény területén és annak közelében rengeteg olyan terület akad, ahol elképzelhető volna a megvalósítás – mondja a gyermekvédelmi központ igazgatója, Lovas János. Kifejti: a város koncepcióját, hogy kisebb, családiasabb, kényelmes otthonokba költözzenek, támogatnák, ha olyan helyszínek merültek volna fel, hogy ez vállalható lenne. – Mivel erről szó sincs, itt helyben is lehetne biztosítani a komfortosabb otthont. A gondozott gyermekekkel és az anyaotthon lakóival szemben olykor amúgy is ellenérzés fogalmazódik meg a lakosságban – megalapozatlanul –, mondván, hogy lármásak. A lakosság félti a biztonságérzetét – teszi hozzá a vezető.
Az egyetlen alkalmas helyszínen, a Sas utcában a lakók, tartva az édesanyákat kereső, randalírozó férjektől, aláírásgyűjtésbe kezdtek, és meg is akadályozták a kiszemelt ingatlan programba vonását. A többi épület azonban lényegében alkalmatlan gyermekotthonná alakításra – tájékoztatnak a gyermekváros vezetői. Ilyen a Pereces városrészben található, megszűnt általános iskola, de a diósgyőri részben álló volt varrodai üzem sem különb, amelynek törzslapján az áll: „kifejezetten elhanyagolt állapotú”, illetve „funkcióváltásra csekély lehetőséget kínál”. Egy hejőcsabai ingatlan földhivatali kartotékján ugyanakkor ez szerepel: „kifejezetten forgalmas és zajos, poros főút melletti fekvés miatt szűk funkcióváltási lehetőség”, valamint „gyenge ingatlanpiaci megítélés”.
A jogszabály szerint egy gyermekotthonban negyvennél több gondozott nem lehet, de arról nem tesz említést a törvény, hogy egy épületben lehet-e több gyermekotthon. – Mivel nálunk egy-egy családias otthonban tizenkét gyermek él, és három otthon található lépcsőházanként, megfelelünk a követelményeknek – érvel az intézményvezető. – Egyet nem tudunk garantálni: hogy a különnemű testvéreket egy otthonban helyezzük el. Ehhez az 1973-ban emelt épület vizesblokkjainak átalakítására volna szükség, amely az épület tisztasági festésével, komfortosabbá tételével együtt sem jelentene kétszázmillió forintnál nagyobb kiadást, szemben a költözés költségével, amely egymilliárdnál is többe kerül – veszi át a szót Labancz László, a gyermekek átmeneti otthonának vezetője.
Persze a lakásotthoni ellátás volna a legideálisabb, ismerik el, de a finanszírozásban erről szó sincs. – Ugyanakkor a válság miatt mindenhol újra koncentrálódnak a lakásotthonok a költségek csökkentése érdekében, Miskolc azonban éppen szembe megy a trenddel – jelenti ki Labancz.
Hozzáteszi: az elavult, elhanyagolt, kieső helyeken, régi kastélyokban működő otthonok kiváltására a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program (TIOP) pályázatán lehetne uniós forráshoz jutni, ám ezt a pályázatot még ki sem írták, amiről a városvezető szocialisták is tudnak.
Befűthetetlen szellemházak
A négy felajánlott helyszín mindegyike leromlott állapotú, ráadásul ebből három nem is a város tulajdona; a kiválasztásba sajnos az otthon vezetőségét nem vonták be – közli Lovas János. De problémát jelent az is, hogy a gyermekváros falai közt otthonra találó huszonnyolc kisgyermekes édesanya elhelyezése Miskolctapolcán gazdaságos, míg egy olyan többemeletes épületben, ahol csak ők élnek, nem.
Az igazgató rámutat: mindennek tetejébe a város gazdasági takarékosságot vár a költözéstől. – Ez a megalapozottság inog – szögezi le keserűen. Labancz László arra is rávilágít, hogy az állami gondozottakra, illetve az átmenetileg otthonban és az anyaotthonban élőkre nem egyforma normatívát folyósít az állam, s amíg a több funkciót ellátó gyermekvárosban kilencvenszázalékos a kihasználtság, ez korántsem garantált a kisebb épületek esetében.
A közeli Hejőcsabán az egyik új otthonnak szánt épülethez látogatunk. A rendkívül forgalmas út mellett évek óta üresen álló szocreál irodaház lehangoló képet fest: alumínium ablakkeretei, szürke fala nem épp szívderítő látvány. Az óriási épületben három-négy tizenkét fős csoportot helyeznének el, könnyen átlátható: aligha lehetséges gazdaságosan. – Egy másik helyszín, a volt iskolaépület, a maga 4,5 méteres belmagasságával még ennél is gazdaságtalanabb lehetőséget kínál. Ki fűti be azt az óriási épületet? – kérdi jóformán magától az igazgató. Az ellopott csatornarácsok miatt baleset-veszélyesen tátong a vízelvezető betonárok, ennek mentén haladva érünk a hátsó vaskapuhoz, amit, akár a Csipkerózsikában, tüskés bokrok nőttek be. Az udvar elgazosodott, az épület mögött ipartelep húzódik.
Semmivel sem ideálisabb ingatlan az innen néhány száz méterre álló másik „szellemépület” sem. Ugyanannak a forgalmas autóútnak mentén álló kétemeletes ház csak a szemöldökfáig van felfalazva, fölötte vígan süvít a januári hideg szél. Udvarán jó, ha három autó parkolhatna, sportpálya aligha fér el.
Offshore cégek kontra gondozottak
– Miskolc zászlóshajójának szánják a nanotechnológiai kutatásokat, ám a városban élő 12 ezer munkanélkülinek ez aligha jelent sokat – fejti ki álláspontját Szinai Attila, a Fidesz frakciójának vezetője. A megyeszékhely vezetése a gyermekváros területét 365 millió forintért adta el, ugyanakkor a költözés költségei ennél háromszor több pénzt emésztenének fel – folytatja a frakcióvezető.
Ám nem ez a legnagyobb probléma. Ajánlatában a város arra kötelezte magát, hogy június 30-ig kiürítve adja át az ingatlant. Az említett TIOP-os pályázatból fedeznék a költözést, azt viszont még ki sem írta az NFÜ, így kétséges, hogy a szükséges engedélyek addig beszerezhetők-e.
Emlékezetes, hogy Vlagyimir Putyin magyarországi látogatásán nanotechnológiai együttműködési programot írt alá a két ország szakminisztere, az iparág meghonosítása mellett maga Gyurcsány Ferenc exkormányfő is síkraszállt. A HVG tavaly decemberben adott hírt róla, hogy a Nanopolis Nanotechnológiai Gazdaságfejlesztő Kft. 4,4 milliárd forintnyi támogatást nyert a Pólus program innovációs és technológiai parkok támogatása nevű gazdaságfejlesztési finanszírozásán.
Szinai Attila azonban rámutat: a Nanopolisban még tíz százalékban sem tulajdonos a város, a többségi tulajdonos egy BIND nevű liechtensteini offshore cég. Szinai interpellációjában azt kérte a városvezetőtől, közölje, kik a valódi tulajdonosai a cégnek. A polgármesteri válaszban az állt: másik két liechtensteini vállalkozás, a Trevisor Treuhand és a Transfina Treuhandunternehmen. – Vagyis egyelőre nem tudható, kinek akarja a város átjátszani a közvagyont – szögezi le a fideszes politikus.
Mindez azért érdekes, mert a Mertnet, a Miskolci Egyetem kulturális és közéleti lapja két esztendeje arról számolt be, hogy a Miskolc Holding (a város vagyonkezelő cége) és az egyetem mellett az a Wallis Zrt. a konzorcium tagja, amelynek korábban Bajnai Gordon miniszterelnök volt a vezetője. Akkor valójában ki is a tulajdonos? A miskolci városházán próbáljuk kideríteni.
– A hír igaz, a befektető, amely vállalta, hogy a 4,4 milliárdos támogatás mellé ugyanekkora összeget invesztál, egy offshore cég – ismeri el Mokrai Mihály kormánypárti alpolgármester. – De mit érdekel engem, ki a beruházó, ha leteszi a pénzt egy első osztályú bankgaranciával? A cél, hogy fejlődjön a város – jelenti ki határozottan Mokrai, hozzátéve, hogy az 5-600 diplomásnak munkát adó leendő kutatócentrum lehet a borsodi megyeszékhely kitörési pontja, hiszen a kohászat, a gép- és textilgyártás már régen a múlté.
Mindezek fényében valóban indokolt a kérdés: mikor és hogyan oldódik meg az állami gondozott gyermekek sorsa. – Rossz a kérdés megfogalmazása – állította az alpolgármester. – Szándékunkban áll a gyermekvédelmi törvény értelmében létrehozni kisebb otthonokat, valamint bővíteni a nevelőszülői hálózatot – így a politikus véleménye szerint az ügy elmozdulni látszik a holtpontról; a minisztertől úgy tudja, hamarosan kiírják a TIOP-pályázatot. Addig azonban nem léphetnek, mondja, ugyanakkor leszögezi: nem hoznak olyan intézkedést, amely a gyermekek érdekeit sérti.
– Látható, hogy nem végzünk június 30-ig – ismeri el Mokrai az idő szűkét, ugyanakkor elmondja, gondolkodnak egy új helyszínen is, már meg is kezdték a tárgyalásokat az egyetemmel, hogy esetleg a tanintézmény területén épüljön meg a kutatóbázis. Vizsgálnak további csereingatlanokat is, ha mégis a gyermekváros területén épülne meg a nanopolis, ám nehezíti az önkormányzat dolgát, hogy az alpolgármester állítása szerint az unió nem ad pénzt új építkezésre. Csak használt épület bevonására, amelyre a városnak csupán az a közel 400 milliója van, ami a telek eladásából származik. A többit a pályázattól várják.
origo.hu
Melyik szó hiányzik a legismertebb közmondásokból? Csak keveseknek sikerül hibátlanul kitölteni!
