Zavarosság és idétlenkedés

Két felejthető előadást mutattak be a közelmúltban a budapesti teátrumok. Az Úri murit a Nemzetiben Bezerédi Zoltán, az Arzén és levendulát a Magyar Színházban Pinczés István rendezte meg.

Pethő Tibor
2010. 02. 09. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Különös megoldási módot választott legújabb rendezésében Bezerédi Zoltán a Nemzetiben: az Úri muri történetéből gyakorlatilag kiirtotta a tragikus vonásokat. A karakterek ebből következően persze átalakulnak, a különböző tulajdonságok más hangsúlyt kapnak. Ez akár érdekes irányba is elvihette volna az előadást. Az adaptáció azonban megmaradt az ötletelés szintjén, így csak ad hoc megoldások születhettek. A jellemformáló rendezői gesztus leginkább a főhős Szakhmáryt (László Zsolt) érintette, akit besavanyodott, unalmas szürke verébként láthattunk viszont a pódiumon. A nagy ívű tervek nyafogásnak tűnnek, öngyilkossága még akár hamis elégtétellel is eltölthetné a nézőt: így járnak a reménytelenül hülye emberek. A nagy újító Szakhmáry szeretőjével, Rozikával (Martinovics Dorina) kellő indokoltság nélkül bumfordi, kettőseik alkalmával pedig az előadás érezhetően nehézkessé válik.
Ha a két felvonásból kivonnánk a Csörgheő Csulit megformáló Stohl Andrást, a darab feltehetőleg összecsuklana. A legtöbbször zavaró túlzások ellenére is Stohl az, aki játékával magára vonva az érdeklődést, ellensúlyt jelent az unalommal szemben. Ugyanakkor érthetetlen, hogy a nagy kan halálának tragikus pillanatát miért változtatja át a rendezői akarat gyermeteg idétlenkedéssé. A végeredmény zavaros, az előadás élvezhetőségét azonban a zenekar, a díszlet (Menczel Róbert) és a színészi játék képes valamelyest a koncepciótlan rendezés értéke fölé emelni: Stohl mellett Schell Juditra (Rhédey Eszter), Lukáts Andorra (Zsellyei Balogh Ábel), Kulka Jánosra (Lekenczey Muki) és Hollósi Frigyesre (Borbíró Gyula) gondolhatunk elsősorban.
A Magyar Színházban a múlt hét végén bemutatott Arzén és levendula az utóbbi idők leggyengébb előadása. A darabválasztás oka érthetetlen, a rendezés, Pinczés István munkája fantáziátlan, üres. A jópofaság ízléstelenséggé, a fergetegesnek vélt megoldások elkoptatott klisékké alakulnak keze alatt, amit nyilván elősegít a harmadosztályú angol humorral átitatott szöveg is. A produkciónak se füle, se farka, apró epizódtöredékekre hullik szét, mintha nem is lenne rendező, hanem a színészek Pavletits Béla (Mortimer) vezetésével ámokfutást tartanának a pódiumon. Béres Ilona (Abby) kitűnő, Dayka Margitot idéző játéka, Izsóf Vilmos (Igazgató), Szélyes Imre (Tiszteletes) és Fillár István (Felügyelő) színvonalasan hozott epizódalakításai sajnos kevésnek bizonyulnak ahhoz, hogy a szellemtelenséget, az otrombaságot valamennyire elfedjék. A díszlet, ha nem is vall nagy fantáziára, mindenesetre korrekt, azonban ez sem feledtetheti a tényt: több értelme lett volna a premier helyett inkább divatbemutatót vagy farsangi bált tartani.
(Móricz Zsigmond: Úri muri. Nemzeti Színház. Rendező: Bezerédi Zoltán; Joseph Kesselring: Arzén és levendula. Magyar Színház. Rendező: Pinczés István.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.