Különös megoldási módot választott legújabb rendezésében Bezerédi Zoltán a Nemzetiben: az Úri muri történetéből gyakorlatilag kiirtotta a tragikus vonásokat. A karakterek ebből következően persze átalakulnak, a különböző tulajdonságok más hangsúlyt kapnak. Ez akár érdekes irányba is elvihette volna az előadást. Az adaptáció azonban megmaradt az ötletelés szintjén, így csak ad hoc megoldások születhettek. A jellemformáló rendezői gesztus leginkább a főhős Szakhmáryt (László Zsolt) érintette, akit besavanyodott, unalmas szürke verébként láthattunk viszont a pódiumon. A nagy ívű tervek nyafogásnak tűnnek, öngyilkossága még akár hamis elégtétellel is eltölthetné a nézőt: így járnak a reménytelenül hülye emberek. A nagy újító Szakhmáry szeretőjével, Rozikával (Martinovics Dorina) kellő indokoltság nélkül bumfordi, kettőseik alkalmával pedig az előadás érezhetően nehézkessé válik.
Ha a két felvonásból kivonnánk a Csörgheő Csulit megformáló Stohl Andrást, a darab feltehetőleg összecsuklana. A legtöbbször zavaró túlzások ellenére is Stohl az, aki játékával magára vonva az érdeklődést, ellensúlyt jelent az unalommal szemben. Ugyanakkor érthetetlen, hogy a nagy kan halálának tragikus pillanatát miért változtatja át a rendezői akarat gyermeteg idétlenkedéssé. A végeredmény zavaros, az előadás élvezhetőségét azonban a zenekar, a díszlet (Menczel Róbert) és a színészi játék képes valamelyest a koncepciótlan rendezés értéke fölé emelni: Stohl mellett Schell Juditra (Rhédey Eszter), Lukáts Andorra (Zsellyei Balogh Ábel), Kulka Jánosra (Lekenczey Muki) és Hollósi Frigyesre (Borbíró Gyula) gondolhatunk elsősorban.
A Magyar Színházban a múlt hét végén bemutatott Arzén és levendula az utóbbi idők leggyengébb előadása. A darabválasztás oka érthetetlen, a rendezés, Pinczés István munkája fantáziátlan, üres. A jópofaság ízléstelenséggé, a fergetegesnek vélt megoldások elkoptatott klisékké alakulnak keze alatt, amit nyilván elősegít a harmadosztályú angol humorral átitatott szöveg is. A produkciónak se füle, se farka, apró epizódtöredékekre hullik szét, mintha nem is lenne rendező, hanem a színészek Pavletits Béla (Mortimer) vezetésével ámokfutást tartanának a pódiumon. Béres Ilona (Abby) kitűnő, Dayka Margitot idéző játéka, Izsóf Vilmos (Igazgató), Szélyes Imre (Tiszteletes) és Fillár István (Felügyelő) színvonalasan hozott epizódalakításai sajnos kevésnek bizonyulnak ahhoz, hogy a szellemtelenséget, az otrombaságot valamennyire elfedjék. A díszlet, ha nem is vall nagy fantáziára, mindenesetre korrekt, azonban ez sem feledtetheti a tényt: több értelme lett volna a premier helyett inkább divatbemutatót vagy farsangi bált tartani.
(Móricz Zsigmond: Úri muri. Nemzeti Színház. Rendező: Bezerédi Zoltán; Joseph Kesselring: Arzén és levendula. Magyar Színház. Rendező: Pinczés István.)
origo.hu
A Politikai hobbista az Origónál folytatja – Jeszenszky Zsolt az új tervekről
