A hálózat ügynöke az Európa Házban

A „Nádházi Emil” fedőnevű informátort 1969. november 28-án szervezte be hazafias alapon a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság politikai osztálya. „Nádházi Emil” – polgári nevén Barabás Miklós – a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem történelem–angol szakos diákja volt, amikor a kádári titkosszolgálat ügynöki munkára beszervezte. Ettől kezdve Barabás parancsra barátkozott diáktársaival, jelentéseket írt róluk és tanárairól is. Körmölte megbízóinak, ha kapcsolatot tartottak fenn a szabad világgal, jelezte, kik hallgatják a SZER, a BBC, az Amerika Hangja adásait, kik szólták el előtte, hogy nem tetszik nekik a fennálló rendszer. A pártállami időkben az Országos Béketanácsban harcolt a világbékéért, ma pedig a demokratikus Magyarországot képviseli Brüsszelben mint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság tagja. Az utódpárti „szociáldemokrata” kormányokat hosszú évek óta nem zavarja, hogy Barabás besúgói múltja évekkel ezelőtt lelepleződött. Sőt felvetődik: talán e múltja miatt biggyesztették a mellére a Magyar Köztársaság tiszti keresztjét is. E jelentésekből szemezgetünk, hogy a fiatalabb generációk is képet kapjanak rendszerváltásunk valódi természetéről. Barabás ugyanis nem veszett el a rendszerváltó idők forgatagában. Ő ma is valaki. Most éppen a civil szférát megjelenítő Európa Ház igazgatója. Elvégre évtizedeken át bizonyította, hogy kiválóan teremt kapcsolatokat.

Akikről „Nádházi Emil” fedőnéven Barabás Miklós jelentett
Egyetemi oktatók: Balla Lajos, Barta János, Irinyi Károly, John Coates, Kádár László, Sarkady János, Tegyei Imre.

Egyetemi hallgatók: Bán Péter, Bányai Judit, Bona Gábor, Décsei Erzsébet, Dövényi Zoltán, Gyáni Gábor, Kigyós Erzsébet, Kontra Miklós, Kövér György, Krausz Tamás, Kulcsár Szabó Ernő, Kun János, Kurdi Mária, Lindenfeld Erzsébet, Lukács László, Nyírő László, Orbán László, Rácz Péter, Récsey Erzsébet, Reiter János, Rózsa Olga, Tóth Péter, Venczel Andrea, Zinner Tibor. Jelentett még Csapó József középiskolai tanárról, Dankó István újságíróról, Soltész Judit unokatestvéréről, Turán Róbert színházi rendezőről.

Nádházi Emil”, azaz Barabás Miklós titkosszolgálati anyaga, az általa írt munkadossziék az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában (ÁBTL) találhatók. Munkadossziéinak jelzete ABTL 3.1.2. M–35903 (III/III-as osztály) plusz egy kötet és M–36711 (III/II-es osztály). Munkadossziéjának első kötete 400 oldalas, 92 jelentést tartalmaz. A második kötet 81, a harmadik 239 oldalas. A Emil fedőnéven írt munkadossziékat 2022-ig titkosították, ám a felülvizsgálat során a 2003. évi III. törvény figyelembevételével titkosításuk megszűnt.
Barabás Miklós tartótisztje Benke Gábor rendőr hadnagy (III/III-as alosztály) volt. „Nádházi Emil” 6-os kartonját 1969. november 29-én állították ki, első jelentését december 2-án adta le a debreceni Bocskai étteremben. Ezen a napon két jelentéssel is sietett eleget tenni megbízói kérésének. Az egyikben a müncheni Délkelet-Európa Intézet titkáráról jelentett három oldalon, a másikban pedig az egyetemen kialakult pártellenes hangulatról, csipkelődésekről: az angol szakon nincs párttag az utóbbi években, az orosz szakosok között pedig sok van. Szerinte az ellenzéki hangulatkeltők hangsúlyozták, hogy a pártba belépőket csak a karriervágy hajtja, a becsületes embernek pedig nem lehet célja, hogy karrieristákkal fújjon egy követ. A hallgatók véleménye az – rótta sorait az ügynök –, hogy egy fiatal ne adja fel a szabadságát, márpedig ha valaki belép a pártba, korlátozzák szabadságában, utána már – elvesztve egyéniségét – csak azt mondhatja, amit a „legfőbb határozat engedélyez”.
Tábor besúgókkal
Debrecenben 1971 júliusában nemzetközi diákmunka- és vitatábort rendeztek. Hazai színekben Barabás (Kossuth Lajos Tudományegyetem, KLTE) mellett jelen volt Sólyom Antal, a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem (MKKE) tanársegédje, Réti Tamás, az MKKE harmadéves külkereskedelem szakos hallgatója, valamint Joó Ferenc (KLTE), Bánhegyi Lívia (KLTE), Simon Mária (KLTE), Kökény Mihály (SOTE). A jelentésekből kiderül, hogy 12 vendég érkezett a kapitalista országokból. Vártak még két török diákot is, ám őket a török hatóság nem engedte el a táborba.
Abol El Moityról „Nádházi Emil” a következőt jelenti: „Az Alexandriai Egyetem diákvezérének nevezte magát. Arra a kérdésre, mit csinált ő a hétnapos (hatnapos!) háború idején, azt a választ adta, »mi nem akarunk az izraeliektől semmit, csak a Sínai-félszigetet«. Ezt követően több kérdésre is hasonló választ adott.”
Két olasz is megjelent a táborban, az egyik előzetes bejelentkezés nélkül érkezett. Az ügynöki jelentés után a kádári titkosszolgálat intézkedett, hogy a váratlanul érkező olasz résztvevőt ellenőrizni, valamint a III/I–A alosztályt tájékoztatni kell. Ugyanez az intézkedés vonatkozott egy japán diákra is, mert „Nádházi Emil” azt jelentette róla, hogy bár azt mondta, nem érti az angolt, mégis jegyzetel, illetve egy bolgár diákkal beszélget. Az ügynök feladatul kapta, hogy derítse ki az Egyesült Államokból érkezett résztvevők közötti kapcsolatot, a nyugati országokból származó brosúrákból pedig hozzon egyet-egyet a legközelebbi titkos találkozóra. Két nap múlva, este nyolc órakor újra jelentkeznie kellett.
A rendőrségi elvárásoknak megfelelően augusztus 2-án újra jelentett, mégpedig az Amerikából érkezett David Pogányról. „Nádházi” azt írta róla, hogy szocializmust szeretne. „Az elképzelése azonban olyan, hogy mindenki azt csinál, amihez kedve van, tehát az ő véleménye szerint a szocializmus anarchiában testesül meg.”
Turci Marko olasz diákról az szerepel „Nádházi” jelentésében, hogy igazolványa szerint az Olasz Szocialista Párt ifjúsági szervezetének a tagja, maoistának vallja magát, és megnyilvánulásaiban anarchista, fasiszta.
Augusztus 9-én újra jelentett a tábori életről, méghozzá felháborodva: „A svéd résztvevő egyenes kérdést tett fel: mi is valójában a tábor célja, és milyen külső szerv van a cél mögött? Mivel, ha vitatkozás van, akkor az ő ellátásuk csak kidobott pénz a magyarok részéről.” Pár nap múlva Budapestre kirándultak a tábor résztvevői, „Nádházi” pedig feladatul kapta, hogy kísérje figyelemmel, rendelkeznek-e a fővárosban kapcsolatokkal a külföldi vendégek, és ha igen, kiket ismernek. Az augusztus 16-i kirándulásról ötoldalas jelentést írt, újabb feladatul pedig azt kapta, hogy a következő találkozóra hozza magával a viták során készített jegyzeteit. Augusztus 24-én a Marosi fedőnevű t-lakásban találkozott az ügynök és tartótisztje, két nap múlva pedig kilencoldalas jelentést adott le neki. Ezt követően az ügynököt foglalkoztató osztály összefoglaló jelentést adott a III/III–2b-nek. Szeptember 9-én már arról jelentett „Nádházi”, hogy újdonsült egyesült államokbeli ismerőse levelet írt neki a táborozás után, amelyet bevitt tartótisztjének. Az amerikai levél így fejeződik be: „A politikában bekövetkezett szerencsétlen változások miatt szervezetünk többé nem küldi képviselőit a táborotokba.”
Hallgatott és jegyzetelt
„Nádházi Emil” rendszeresen jelentett egyetemi oktatókról is. Több jelentésben szerepel Balla Lajos, Barta János, Irinyi Károly, John Coates, Kádár László, Sarkady János, Tegyei Imre neve. Fontos, hogy a tartótisztnek átadott beszámoló felért a rendőri feljelentéssel.
Irinyi Károly 1970. április 4-én Debrecenben elmondott beszédéről például ezt írja: „Abban nem volt olyan szó, hogy Szovjetunió, Vörös Hadsereg.” Amit tanára mondott, szinte szó szerint lejegyezte. Az ügynöki jelentés leadása után a tartótiszt azt javasolta, hogy ellenőrzés alá kell vonni Irinyit és körét. „Nádházi” parancsra kezdeményezte az ismerkedést John Coates angol lektorral, feladata az volt, hogy férkőzzön a bizalmába, ismerje meg barátait, teremtsen kapcsolatot velük, szerezzen információkat róluk, hogy milyen emberek és milyen a politikai magatartásuk. 1970. január 23-án a Bocskai étteremben kétoldalas jelentést adott le Coatesról. Többek között arról írt, hogy a harmadévesek angol karácsonyi műsort adtak elő. „Egynémely esetben olyan jellegűek voltak a dalok, hogy ideológiailag nem feleltek meg tökéletesen a szocialista egyetem szellemének.” Szerinte a lektor nem olyan eszméket hirdet, amilyeneknek ma el kellene hangozniuk egy magyarországi katedráról. Későbbi jelentésében azt írta, Coates a BBC híranyagait vette fel, és forgatta le többször egymás után az óráján.
„Nádházi” idézte a lektort: „Nálunk odahaza a rendőrök társadalmi megbecsülésnek örvendenek, ezek az emberek meg itt egészen mások, itt ilyenről szó sincs. Tapasztalata szerint buta és karrierista emberek mennek rendőrnek, akiknek nagyon jó a fizetésük, azonban több kárt okoznak, mint hasznot.”
A gyanús diáktársak
Jelentéseiben lekicsinylően ír diáktársairól, nagyon sok negatív jelzővel illeti őket. 1971 őszén azt a feladatot kapta, derítse ki, kik olvasnak tiltott könyveket. Október 21-én találkozott unokatestvérével, Soltész Judittal, aki az iraki követségen dolgozott. Megtudta tőle, hogy valaki a követséget akarta felhasználni a Nyugatra való kiutazásához, és erről részletesen beszámolt. Tartótisztje az értékelésnél a következőket írta: az informátor feladatán kívüli tevékenysége figyelemre méltó, feladatát szorgalmasan végzi.
Barabás következő titkosrendőri feladata az volt, hogy újítsa fel kapcsolatát Zinner Tiborral és baráti körével. A Budapestre került cionistákkal is vegye fel a kapcsolatot. Hét nap múlva már jelent Zinnerről, ír müncheni útjáról, találkozásairól arisztokratákkal, a múlt nagyságaival. Majd az elsőéves földrajz–történelem szakosokról ír háromoldalas jelentést, amelyben nacionalistáknak, KISZ-elleneseknek nevezi őket. A csoport vezetője Lukács László. Az irodalmi tanszék diákköréről a következőt jelenti: Rácz Péter előadása „felhívás volt a közönyösséggel szemben, eléggé nacionalista, az internacionalizmus legcsekélyebb jele nélkül”. Ezt a jelentést a tartótiszt a következőképpen értékelte: operatív értékű információ, amely arra utal, hogy legális fórumokat ellenséges koncepció kifejtésére használnak.
1971. december elején „szabad szemináriumot” tartottak az egyetemen. „Nádházi” fennmaradt jelentésében a következő olvasható: KISZ-ellenes a hangulat, a KISZ-rendezvényeket azért nem látogatják, hogy a titkár ne tudjon lemondani, így őt, és nem mást fognak felelősségre vonni. Rendszeresen jelentett az egyetemen kialakult bal-, illetve jobboldali csoportosulásról.
Hollandiai útja után, ahol 24-en voltak táborban, az ügynök 22 főről számolt be részletesen, felsorolta nevüket, címüket, hol tanulnak, milyen a véleményük a szocialista országokról. Az egyik finn diákról így írt: politikát tanul egy helsinki egyetemen, nagyon érdeklődő, erősen jobboldali beállítottságú, zavaros fejű. A francia diáklányról pedig azt írja: baloldali gondolkozású, józan és okos. Majd azzal zárja hétoldalas jelentését, hogy a tábortól öt-hat kilométerre keletre katonai reptér volt, onnan naponta 30-40 gép szállt fel. A táborozás után németországi meghívásnak „tett eleget” Barabás Miklós, vendéglátója szobát bérelt számára, hálából nyolcoldalas jelentést írt a találkozásukról.
Barabás 1973. november és 1976. május 31. között a III/II–4 osztályt szolgálta. Azóta is töretlen a karrierje a KISZ-től a béketanácson át, ma Európáért harcol Brüsszelben.
(Barabás Miklós pártállami múltját lapunk munkatársa mellett párhuzamosan a debreceni Őrváros Közalapítvány támogatásával Filep Tibor történész is kutatta a levéltári iratok alapján. A Filep Tibor által készített kutatási beszámolót is közöljük az mno.hu honlapunkon.)