Nemcsak tűri, de igazat adva bólogat is a József Attila-díjas költő, mikor ráolvasom, hogy költészetének ars poeticája ez az egy sor is lehetne a Gördül a rollerből: „Egybe az égi és a földi” – hiszen versei e világi és sokszor köznapi kiindulópontjától végül valami égiig érnek fel.
– Számomra ezeknél az „égi pördületeknél” kezdenek el működni a verseim, mint ahogy a legtöbb nagy versben megvan ez a kétsíkú építkezés, még ha sokszor nem is vesszük észre. – Elmeséli, szerinte irodalmunkban nincs erőteljes metafizikus költészet (bár Füst Milánnál, Weöres Sándornál is megvan egyfajta metafizikai feszültség). Legalábbis a cseh és a lengyel irodalommal szemben nálunk nincs meg ennek a tradíciója; ő maga ezen is szeretne változtatni. – Az irodalomban mindig jelen van a transzcendenciáról szólás hajlama, amit nem kell visszafogni, az öncsonkítás lenne. A zene és a költészet a határ átlépői ebből a szempontból – vallja Vörös István.
Egy-egy zenekar már előadott Vörös István-verseket és ezeken a feldolgozásokon kívül két színdarabjában is szerepelnek dalok. A 2006-os Antigoné tükör előadásban a kórusrészek valódi énekelt dalok voltak, a Padlizsán és paprika pedig, amelyet áprilisban mutattak be a PIM-ben, zenés gyermekdarab volt. Mindkettőt Kováts Kriszta rendezte, a dalokat pedig Szirtes Edina Mókus szerezte. Ezek azonban összesen ha tíz előadást megértek, és a zenék kiadására sincs kilátás.
Szokatlanul vaskos verseskönyve, a Vörös István gép vándorévei, csakúgy, mint Oravecz Imre Halászóember című hasonlóan terjedelmes műve regényműfajra utaló alcímet kapott. – A regényben talán nem a cselekmény a legfontosabb, vele legalábbis egyenrangú a belső fejlődés. Az azonban számomra is kérdés, hogy honnan és hová tart a haladás. Mindenesetre szeretném fejlődésnek látni ezt a szűk egy évtizedet, ami alatt a könyv darabjai születtek – mondja Vörös István.
– A Vörös István gép akkor keletkezett, amikor egy műveimről írt lesújtó kritikát próbáltam feldolgozni. E cikk mondataiból szereltem össze később a Vörös István gép rombolása verset.
Írói arcát már gépnek érezte, önmagától függetlenül járó valaminek. A gép tematikáját vitte tovább új könyvében, egészen odáig, hogy az Istengép is megjelenik a vándorévek alatt. Megfogadta, hogy többé nem írja le Isten nevét verseiben, hiszen már annyiszor megtette azelőtt. Mégis, ebben a különös formában újra beszivárgott szövegeibe a Teremtő. De ahogy a Vörös István gép nem azonos a költő személyével, úgy az Istengép sem lehet maga Isten. Az önmagáról és Istenről mint gépről való beszéd viszont lehetővé tette számára, hogy e metaforák segítségével érdekes filozófiai problémákat bontson ki egy szokatlan nyelvezettel.
A Vörös István gép vándorévei bemutatása előtti napon jelent meg az Apám kakasa. Az ötlet, hogy készítsék el a klasszikus gyerekversek kortárs átiratait, Lackfi Jánostól származik. Sokszor naponta két-három levélváltás is végbement a Berlin–Zsámbék-tengelyen, így a könyv anyaga szédületes sebességgel állt össze. – A versek cirkulációjának tempóját a költészet nagyjai diktálták párosunknak – állította Vörös. – Magam sem tudom eldönteni, hogy átiratokról kell-e beszélnünk, vagy inkább paródiákról. Számomra épp ez az izgalmas benne. E művek írásakor igazából a „kreatív olvasást” gyakoroltuk. Egy egyetemen Lackfi Jánossal együtt indították a kreatív írás képzést, ennek fontos része a kreatív olvasás is. – A kurzusokon próbáljuk teljesebb emberekké nevelni a hallgatókat – mesélte Vörös István. – Hiszen a jó íráshoz olvasni és érteni is tudni kell.
origo.hu
Rendkívüli egyeztetést tart a miniszterelnök
