A tejágazat válságáért felelősség terheli az uniót és a magyar kormányt is. Az a nem elegendő intézkedés, amely eddig egyáltalán megszületett, csak az ágazat haláltusáját hosszabbítja meg. Nincs jövőkép, csak a veszteséget termeljük, amely a tejágazat teljes elsorvadásához, a biológiai alapok felszámolásához vezethet; a szarvasmarhák száma csökken.” Azok az elégedetlen szervezetek fogalmazták meg e panaszos szavakat tavaly nyáron, amelyek a tej felvásárlói árának folyamatos esése, valamint az áruházláncok piacromboló, a hazai termékek forgalmát visszaszorító gyakorlata ellen tiltakoztak. A demonstráció a folyamat tarthatatlanságát jelezte, ám a bajok már évekkel korábban kezdődtek. Akadt olyan gazda, aki bedobta a törülközőt, mások megpróbálkoztak valami újjal: a direkt értékesítéssel. Budapest több pontján mára megszokottá váltak a tejárus furgonok.
– A cégvezetésben négy éve érett meg a gondolat, hogy valamit tenni kell, mert annyira labilis volt a tej felvásárlási ára, hogy félő volt: a napi húszezer liter lefejt tej jelentős része a nyakunkon marad. Ekkor jutottunk arra, hogy három autót átalakíttatunk, beszerezzük a megfelelő engedélyeket, majd állandó helyeken megkezdjük a direkt tejárusítást – fogalmaz Hegedűs Imréné, az Ödön-major tejértékesítési menedzsere.
„Fogyassza az egészséget!” – virít azokon a kisteherautókon, amelyeket maguk az eladók vezetnek az állandó elárusító- pontokra, így azon is, amelyet a Margit híd pesti hídfőjénél, a Falk Miksa utca sarkánál keresünk fel. A fehér furgonban ülő hölgy elmondja: reggel a korábban kelő idős emberek jönnek a friss tejért, ám az igazi forgalom délelőtt tíz után indul be.
Még csak reggel nyolc óra van, de alig nyílik alkalmunk a beszélgetésre, folyamatosan érkeznek a vevők. Az ablakban ülő, melegen felöltözött eladó úgy véli: a boltokban beszerezhető tejet meg sem lehet inni, ezt ő is csak azóta tudja, amióta a cégnél dolgozik. – Mit ittam én eddig? – kérdi magától értetlenkedve, s elmondja, a vásárlók is folyamatosan azt jelzik neki, hogy finomnak tartják a házi tejet. Bizonyára ez sarkallhatta a céget arra, hogy további kisteherautókat alakítsanak át mobil tejárusítóvá. Ma már tizennégy járművel járnak három megyét és a fővárost. Fiatalok, középkorúak és idősek egyaránt gyakran vásárolnak náluk. Egy idős nő azt mondja, több hónapja vesz tejet a furgonosoktól, kétnaponta jön, alapvetően azért, mert jobb az íze, mint a boltinak, de olcsóbb is.
Az etyekiek tejének zsírtartalma 3,6 százalékos, az adat, valamint az állatorvosi igazolást tanúsító dokumentum a gépjármű nyitott ajtaján függ. Hegedűsné elmondja: cégük havonta már 114 ezer liter tejet értékesít ebben a formában úgy, hogy vasárnap nem árusítanak. Tavaly új ötlettel álltak elő: uniós pályázati forrásokat felhasználva bővítették telepüket, ahol kétezer tehén ad tejet, és harminc helyen tejautomatát állítottak forgalomba, ám ezt még nem kedvelték meg annyira a vásárlók, mint a furgonokat.
– A boltban vásárló emberek talán nem tudják, hogy a mi tejünk is eláll öt-hét napig. Előfordulhat, hogy amiatt nem kedvelték meg annyian az automatákat, mert úgy vélik: hamar megromlik. De eltűntek a tejet népszerűsítő reklámok is, pedig a média nagyon hatásos ösztönző – állapítja meg a menedzser. A furgon oldalán olvasható „Keresd a jelet, igyál magyar tejet!” szlogen mindenesetre hatásosnak tűnik, még ha egyelőre nem találkozhatunk az elektronikus médiában évtizedekkel ezelőtt látott reklámfilmekkel, amelyek azt sugallták: a tejet „nem lehet megunni”.
Akik erre járnak, nem unják a fehér nedűt. – A minap voltam itt először. Mondhatom, ez tej – fogalmaz egy középkorú férfi. Egy másik férfitól megtudom: azóta hord tejet a mobil „boltból”, amióta először leparkolt az utca sarkára a jármű. – Itt lakom a környéken, de akár öt sarkot is elgyalogolnék, ha tudnám, hogy csak ott lehet kapni, úgy megszokta már a család a finom italt – szögezi le.
A bicskei székhelyű cég azonban itt nem áll meg, hamarosan sajtüzemet nyitnak, ahol túrót, Túró Rudit, tejfölt is előállítanak majd, de gondolkodnak egy tejbáron is, ahol a cég összes terméke kapható lenne.
„Boci, boci, tarka” csendül fel a dallam naponta a Bács-Kiskun megyei Kiskunmajsa utcáin, s az ismert gyermekdalt borjúbőgés zárja. Decembertől hallható a településen a fehér furgonból szóló szignál, mára pedig annyira megszokták Bera András mozgó tejboltját a lakók, hogy ha késik a furgon, már hiányolják a gazdát. Bera úr elmondja, akkor sem gondolt rá, hogy levágja a teheneit, amikor gazdatársai marhafejeket helyeztek az utakra tiltakozásul az alacsony felvásárlási árak miatt. Szerinte az majdhogynem felért a „hullagyalázással”.
– Én annál sokkal jobban tisztelem az állatokat – szögezi le. Így jutott arra, hogy saját maga forgalmazza a tejet.
Ahhoz, hogy kisteherautóból kínálhassa a tejet, neki is számos engedélyt kellett beszereznie a hatóságoktól, ami egy hónapos utánajárást igényelt. Kezdetben 120 forintos bevezető áron kínálta a fehér ital literjét, később felemelte húsz forinttal arra a szintre, amit elfogadhatónak vél. Mára a benzinár emelkedése miatt kénytelen volt újabb tíz forinttal növelni az árat. De a forgalma ezután sem csökkent számottevően.
Bera András a fiával közösen feji a 10-12 tehenüket, majd reggel tízkor útnak indul, s csak este fél nyolcra ér haza ismét. – Kemény munka ez, nem is gondoltam volna, de nincs mit tenni, csak így tudtunk talpon maradni. A vásárlók kérdéseit is csak mi tudjuk megválaszolni, egy alkalmazott nem, arról nem is beszélve, hogy az állatok félnek az idegenektől – foglalja össze az elmúlt negyedév eseményeit a gazda, miközben folyamatosan kiszolgál.
– Amikor 55 forint közelébe csökkent a felvásárlási ár, egyre többen kezdték keresni az értékesítésnek ezt az új formáját – mondja a Tej Terméktanács elnökhelyettese, Istvánfalvi Miklós. Azóta folyamatosan nő az autókból és automatákból értékesített tej mennyisége, ám úgy véli, így csak a megtermelt tej egytizede adható el. Bár nőtt a felvásárlási ár, és a kormány 20-22 forintos támogatást ígért a termelőknek, Istvánfalvi szerint ennek az összegnek jó, ha egyharmada igaz, és a kifizetések is csak az év végén esedékesek. – Azt szeretnénk, hogy a kormány valóban 22 forintot fizessen, és a folyósítás dátumát is hozza előre – fogalmaz, jelezve: tavaly húszezer tejelő tehénnel csökkent az egyedszám az országban, és ha követeléseiket nem teljesítik, a tendencia idén is folytatódik.
Kitér a reklám fontosságára is, ám megállapítja: az iskolatej-akcióban csak a települések hatoda vesz részt, márpedig gyerekkorban a legkönnyebb a tejtermékeket megkedveltetni. Az idén százmillió forintra számítanak reklámcélra a kormánytól.
origo.hu
A Politikai hobbista az Origónál folytatja – Jeszenszky Zsolt az új tervekről
