Olaszliszka – Egy lincselés naplója

Talán az elmúlt száz esztendő legbrutálisabb lincseléses gyilkosságának áldozata lett Olaszliszkán Szögi Lajos tiszavasvári tanár 2006. október 15-én. A 2009. október 30-ig tartó per nyolc vádlottját jogerősen elítélték. Kégl Ildikó, a Magyar Hírlap újságírója könyv formába öntötte a négy év krónikáját, amit a napokban mutattak be. Az első részében a nyomozásról, a tárgyalások mozzanatairól, a megfélemlített tanúk vallomásairól ír. Az Olaszliszka – Egy lincselés naplója című műben szólal megszólal Szöginé Megyeri Gabriella, az agyonvert férfi özvegye. A tragikus nap délutánján a kocsiban ülő két kisebbik lánya közül a nagyobbik, Emese telefonált, közölve: „Mintha elütöttünk volna valakit, de nem vagyok biztos benne. Az autót cigányok vették körbe, s bántják apát” – meséli. Gabriella szerint ha a férje hibázott volna, a kegyetlenségre nincs magyarázat.
Helmeczy László, a Szögi család ügyvédje úgy érzi, rengeteget hibáztak a helyszínre először kivonuló rendőrök. Különösen a sárospataki városi rendőrkapitányság rendőrei, akik „mintha a politika befolyása alatt állnának”. Emlékeztetett: azon az októberi napon szép idő volt, a lincselés helyszínéhez közel mégis füstölt egy lakás kéménye. Gyanúja szerint elégették a bizonyítékok egy részét. Az ügyvéd állítja, a gyilkosok közül nincs mindenki rács mögött. A kötetben megszólal az egyik intézkedő rendőr, aki a tragédia után szívinfarktust kapott, s 2006-ban leszerelt. Balázs Béla járőr nem érzi magát bűnösnek, s megviselte Szögi Lajos halála. Időközben a börtönben elcsíptek egy levelet az elsőrendű vádlott, ifjabb Horváth Dezső tollából. Azt írja a rokonságnak: „Egyszer kiszabadulok, de aki ellenem vallott, az meneküljön a Holdra!”