Opera a tragédia ördögi oldaláról

Hatalmas sikerrel mutatták be Eötvös Péter új operáját a Bajor Állami Operaházban. Az ördög tragédiája című művet Kovalik Balázs állította színpadra. A Bayerischer Rundfunk-Klassik élőben közvetítette az előadást.
A több mint kétezer személyes müncheni operaház megtelt a premierre, az alkotókat több mint tízperces vastaps köszöntötte az előadás végén. A művet a müncheni opera intendánsa, Nikolaus Bachler rendelte Eötvöstől, ő javasolta a zeneszerzőnek, hogy az opera forrása legyen Az ember tragédiája, amelyet még bécsi éveiből jól ismert. Eötvös ajánlotta librettis-tának Albert Ostermaiert, aki szerint Madách „könyvdrámája” nem ültethető át egy az egyben zenés színpadra. Az édenkertből elűzött emberpár bejárja Athént és Rómát, de elmegy a mai Bagdadba is, a falanszter szín pedig egy bevásárlóközpontba helyeződik. Egy új figura, Lucy irányítja a cselekményt, amelyben jelenetről jelenetre változó három női alak és öt, ugyancsak változó férfi figura kíséri Ádámot stációin – meghalnak, megölik egymást, és életre kelnek.
Bachler Fidelio-rendezése alapján kérte fel rendezőnek Kovalik Balázst, és nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy a közönség felkészülten ismerje meg a friss produkciót. A műsorfüzetben Mesterházi Máté tanulmánya részletezte a mű szerepét a magyar irodalomban. Ádámot a finn tenor Topi Lehtipuu énekelte, Lucifer Georg Nigl volt, Éva Cora Burggraaf, Lucy pedig Ursula Hesse von den Steinen.
Az opera újszerűsége megosztotta a német sajtót. A legtekintélyesebb lapok nagy terjedelemben foglalkoztak az előadással, amely a premiert övező rendkívüli érdeklődéssel magyarázható.
Reinhard Brembeck, a Süddeutsche Zeitung kritikusa „rejtélyesnek” nevezte a bemutatót, és írásában az opera lehetséges öszszefüggéseit boncolgatta, megemlítve azt is, hogy a közönség tetszéssel fogadta a darabot. Elismerően szólt továbbá a zeneszerző és a rendező munkájáról, viszont megjegyezte, hogy az előadás elmaradt az előzetes várakozásoktól.
A Die Welt cikkének szerzője szerint komikus és utópisztikus operát láthatott a müncheni közönség, amely „kegyesen feltárta azt, amit a biblia elhallgat”. Mindez a komponista és a librettista kivételesen kreatív közreműködésének eredménye, amelyben Eötvös nagy teret hagyott a szöveg dominanciájának.
„A világ olyan, mint egy férges alma”, állapította meg az ősbemutató kritikájának címében a Frankfurter Allgemeine Zeitung, azt taglalva, hogy az opera időről időre azt sugallta, Isten hibát követett el az ember megteremtésével. Wolfgang Sandner cikke szintén a Madách-adaptáció komikus, szatirikus elemeit emelte ki, hangsúlyozva, a fentiek ellenére nehéz lenne pesszimista világlátással vádolni a szerzőpárost.