Az elmúlt években érezhetően lehűlt a hagyományosan jó magyar–lengyel viszony. Új lendületet adni e kapcsolatoknak aligha lesz nehéz, jóval érdekesebb, hogy a magyar külpolitika hátországát, jelenlegi érdekérvényesítő képességét és Lengyelország egyértelmű régióbeli vezető szerepét nézve mellé- vagy alárendelt lesz-e ez a viszony?
– Természetesen szoros partnerségben gondolkodunk. Az egy más kérdés, hogy az elmúlt időszak kormányzásának köszönhetően Lengyelország – ahogyan a régió többi állama is – sok tekintetben előnyre tett szert Magyarországgal szemben. Lengyelország az elmúlt évtizedekben politikai stabilitást és fejlődő gazdaságot tudott felmutatni. Abban is irigylésre méltók,
hogy politikai szempontból gyorsabban túljutottak a posztkommunizmuson, a Gyurcsány-jelenség ott már nem képzelhető el. És kormányváltásoktól függetlenül, bár eltérő hangnem mellett, Varsó külpolitikai vezetése is következetes: a nemzeti érdekek kemény képviselete az EU-ban és a NATO-ban! Várjuk tehát a varsói gyors megérkezését.
– A Fidesz körvonalazódó külpolitikai programjának talán legmarkánsabban hangoztatott eleme a magyar–lengyel–román stratégiai együttműködés. Mi köti össze éppen ezt a három országot?
– Leginkább az azonos érdekek az Európai Unióban. Egy egyeztetett és közös fellépés hozhat csak eredményeket. Hadd említsek két területet példaként, azonosak az érdekeink a következő EU-költségvetéssel kapcsolatban és a keleti partnerség sikerében.
– Mitől válhat stratégiaivá ez az együttműködés, azaz milyen tartalommal lehet megtölteni?
– A megfelelő politikai konzultációkon túl természetesen konkrét projektek is kellenek. Ezek adják magukat, hiszen Közép-Európában ki kell építeni az észak–déli infrastruktúrát. Ez jelenthet autópályát, vasútvonalat. És természetesen jelent egy energetikai együttműködést, ami leginkább egy lengyel LNG-termináltól (cseppfolyós gáz) kiinduló és Magyarországra jövő gázvezetéket jelent. Ezt az infrastruktúrát össze lehetne kötni mind a tervezett Nabucco vezetékkel, mind a Horvátországba tervezett LNG-terminállal. Vagyis a magyar–lengyel együttműködés az alapja egész Közép-Európa energiadiverzifikációjának.
– Miként viszonyul ez a hármas együttműködés a V4-ekhez?
– Kiegészíti. A visegrádi együttműködés szintén közös érdekérvényesítésre ad lehetőséget. Ezen országoknak ma érdeke éppen úgy a Balti–Adria-folyosó kiépülése, mint ahogyan Horvátország gyors integrációja, hogy egy konkrét közös célt megnevezzek. Románia érdekelt a Balkán stabilizálásában, ami a V4-eknek is fontos, tehát kínálkozik a szoros együttműködés.
– A felvázolt stratégia logikusan hangzik, feltűnő azonban, hogy eddig sem Varsó, sem pedig Bukarest nem reagált a budapesti tervekre. Sőt, mintha némi meglepetésként érték volna e két ország diplomáciai köreit e markáns kijelentések. Mivel magyarázza ezt?
– A múlt héten Orbán Viktor tárgyalt Emil Boc román miniszterelnökkel, aki pozitívan fogadta a magyar elképzeléseket. Hasonló jelzéseink vannak Lengyelországból is. Számukra a magyar–lengyel együttműködés természetes. Nálunk is azzá kéne válnia.
– E hármas együttműködés terve erősen emlékeztet a II. világháború előtt a lengyel jobboldal által preferált két tenger elméletre, amely végül az érdekek különbözősége miatt nem működött. A Varsó és Bukarest közötti kapocs Prága például pragmatikusabban viszonyult a szovjetekhez, mint a többiek. Megfelelő szintű-e ma az érdekek egybeesése e hármas együttműködés hatékonyságához? Míg például Lengyelország számára a keleti politika a fontos, addig számunkra elsődleges a Nyugat-Balkán?
– Ma már a 21. században vagyunk, mindenki tagja az EU-nak és a NATO-nak. Így a történelmi párhuzamokkal óvatosan bánnék. A regionális együttműködésekkel kapcsolatban egyvalamit azonban alá szeretnék húzni. Azok senki ellen nem irányulnak, sem Oroszország, sem Németország vagy más nagyobb EU-tagállam ellen. Egyetlen oka van, rengeteg a közös érdek, és a siker érdekében közösen akarjuk képviselni őket.
origo.hu
Az autópályán lerobbanni életveszélyes is lehet – mi legyen az első teendőnk?
