Udo Kultermann nemzetközi rangú szakember szerint Kévés György munkássága „erős hangként jelenik meg a nemzeti identitás építészeti megnyilvánulásai között, s egyúttal kreatívan járul hozzá a nemzetközi kortárs építészethez is.” A megállapítást hosszú elemzés előzi meg, ez a szöveg fogadja a látogatót az alkotó és építésztársai kiállításán a Hegyvidék Galériában, majd makettek, tervrajzok, fotók az elkészült épületekről, egy nagy ívű pálya állomásairól. A többi között az első szakasz családi házairól, köztük a Meredek utcai teraszházegyüttesről, amelyeket magánpraxisban tervezett. 1973-ban ezekre kapta az Ybl-díjat is. Kompromisszummal: állami irodában tervezett házat is mellé kellett tenni. Pontosabban azokat a könnyűszerkezetes szisztémával addig elkészült épületeket, amelyek rendszerét az Ipartervben dolgozta ki, s amelyet „Kévés-szisztémának” is neveztek.
Munkásságától elválaszthatatlan a nyers téglaburkolat alkalmazása, aminek praktikus oka is van, legalább annyira erősnek tűnik azonban az esztétikai motiváció is. Úgy véli, az agyag, amiből a tégla készül, az igazi olcsó magyar építőanyag, hiszen kövünk, márványunk alig van, az import pedig az átlagos építtetőnek drága.
Apropó, import… Abban a tragikomédiában, ami a hozzánk is megérkezett posztmodern körül játszódott le, amikor is neobarokk, rokokó, a giccsek halmazából öszszeálló, huszártornyocskákkal díszített habos lovagvárak kezdtek épülni, nem kívánt részt venni, így a kilencvenes évek elejétől fogyni is kezdtek a megbízásai. A káoszból kivezető utat abban látta, ha együtt szemlélnénk az egyes épületet és környezetét. Ez jellemzi Óbuda-Újlak beépítési terveit. Azután hirtelen „kiszállt”, a rendszerváltás előtti utolsó pillanatban az uralkodó „tanácsi elit” elárulta az ügyet, és egyre több telket adott el, egyre sűrűbben épült be a terület. Szomorúan kell látnia, hogy mára az egész terület egyetlen gigantikus méretű giccshalmazzá vált. Egyetlen szerény sikerre emlékszik vissza, arra, hogy a régi Sipos vendéglőt nem engedte nyom nélkül lebontani.
Ahogyan soproni műemléki környezetben kicsiben, Budapesten, az Orczy Fórum beépítésénél nagy léptékben vállalkozott: a sebek begyógyítására, az épülettervezés és az urbanisztikai elképzelések tökéletes egybehangolására. Trianoni sebeket gyógyít a kilencvenes évek közepétől jó évtizeden át épített együttes, hiszen a Szeszgyár utcában még megépültek a házak, kijjebb már nem, elfogyott a pénz, az I. világháború után itt is leállt a város fejlődése. Az első társasház építésekor őrültnek nevezték, nem kapott kölcsönt, mert nem hittek benne, hogy el lehet adni egyetlen lakást is. Hát lehetett! Mára összeállt a tíz épületből álló együttes, amelynek közepén, az 1848-as szabadságharc és az 1956-os forradalom emlékét őrzi a kokárdakápolna, amelyben havonta tartanak szentmisét, Rájött, mondta egyszer Kévés György, Budapestet még egyszer olyanná varázsolni, amilyen egyébként tán csak az álmainkban lehetett valamikor, csak úgy lehet, ha szigeteket építve kezdjük el a munkát. Valamikor ezek a szigetek új városszövetté fognak összenőni.
(Kévés György épületei és tervei. Hegyvidék Galéria, február 23-ig.)
origo.hu
Hivatalos titkosszolgálati vizsgálat indult Magyar Péter ukrán kapcsolatai miatt
