Roehler osztrák–német koprodukciója, a Jud Süss – emelkedés és bukás mintha alcímében a saját sorsát jövendölte volna meg. A hazai pályáról induló filmeket itt is nagyon várják, a közönség és a sajtó nagy reményeket fűzött ehhez a II. világháborús mozihoz is. Annál nagyobb lett a csalódás. A valóságon alapuló történet Berlinben kezdődik, 1939-ben és a háború után fejeződik be. Joseph Goebbels (Moritz Bleibtreu mókás alakításában) minden ellenállása dacára Ferdinand Mariant (Tobias Moretti) bízza meg nagyszabású, a művészi propagandafilm, a Jud Süss címszerepével. A színész végül nem tud ellenállni a kérésnek, hiszen biztos utat jelent a sztárrá válás felé, gyarlóságával feláldozza negyedrészt zsidó felesége életét, és elhajítja magától kislányát. Döntésének súlya alatt azonban később összeomlik, az alkoholhoz menekül, végül öngyilkos lesz. A történetet agyonterhelik az unalomig sulykolt és ismételt jelenetek a Jud Süssből, pontosabban a propagandafilm újraforgatott másából. Az igazi a háború után évekig be volt tiltva, ma pedig csak a jogtulajdonos Friedrich Murnau Alapítvány engedélyével lehet vetíteni bizonyos feltételek mellett, moziforgalmazása tilos. A film sajtóanyaga fontosnak tartja megemlíteni, hogy Magyarországon 2008-ban az interneten pénzért letölthetővé vált a film addig, míg egy liberális politikus nem intézkedett. A stábnak vannak magyar származású tagjai, például Thomas Oláh, a jelmeztervező, illetve az egyik szereplő, Marozsán Erika. A gyenge, néhol szinte nevetségesen eltúlzott film az aktuálpolitikai erőfeszítések ellenére sem vívott ki népszerűséget.
Tapsot aratott viszont a bosnyák film, az Úton, amely – ezen a fesztiválon ez egyáltalán nem meglepő – a mozlim problémával foglalkozik. Jasmina Zbanic egy fiatal párról forgatott, a nő (Zrinka Cvitesic) légiutas-kísérő, a férfi (Leon Lucev) irányító. Boldog kapcsolatban élnek, amíg a férfit el nem bocsátják az állásából. Kétségbeesése egy mozlim közösségbe tereli, ahol lassan fanatizálódik, és ezt várja kedvesétől is. A Hit című német film kérdését veti fel az Úton, a modern élet és a muzulmán vallás közti összhang, egyensúly megtalálásáról. Itt a nő dönt, győztes mosollyal hagyja el a férfit és a vallásháború csatamezejét. A filmeket válogatók téma iránti érdeklődését nem tükrözi a kritikusok értékelése, akik egyik alkotásnak sem adtak túl sok pontot a szaklapokban.
Rendkívül erős, megrázó és egyetemes emberi kérdéseket boncolgató film viszont a dán Pernille Fischer Christensen kamaradrámája, az Egy család. Az alkotás a realista fogalomkészlettel szól az önmagunk és mások iránti felelősségről, a kötődésről, áldozatról az apa halála kapcsán. A betegséget, haldoklást és a halált végigkíséri a történet, utóbbi a film legszebb jelenete. Az apa körül ül családja, figyelik a légzését. Az utolsó lehelet után felöltöztetik, gyertyát gyújtanak, búcsúznak. Olyan ez a távozás, amilyen hajdanán lehetett, fájdalmas, csendes családi ünnep. Egy teljes élet méltó befejezése. Talán furcsa, de ez a legpozitívabb film, amit a fesztiválon eddig láttam.
origo.hu
Teljesen legyengült és majdnem kihűlt az eltűnt beteg férfi
