Sajnos Európa már nem az a keresztény világ, amelyben a három keresztény vezető megálmodta az Európai Gazdasági Közösséget. A húsvéthétfőn elhunyt pápa utódjának találgatásakor sem az foglalkoztatta a sajtót, hogy milyen vallási értékeket fog majd képviselni, hanem hogy az új pápa folytatja-e Ferenc pápa Ez a gazdaság öl című szegénypárti politikájának támogatását. Liberális lesz-e vagy konzervatív. Megfigyelték, hogy Leó pápa szerény karórát viselt áldásosztó, üdvözlésre kitárt karjain. Közben hány és hány bulvárhírt olvasunk – akár vezető magyar – közéleti emberek, gazdag vállalkozók luxus karóráiról is!
Az interneten meg arról olvashattunk, hogy 1945-ben a Reichstagon a szovjet lobogót kitűző orosz katona híres képét retusálni kellett, mert a megrendezett jelenetben a katona karján látszottak az összezabrált órák. A liberális sajtó szinte megütközik a pápa személyes puritánságán. Felidézi ugyanakkor sok magyar ember keserű emlékét „felszabadítóink” garázda viselkedéséről.
Hazánk az újra kettészakadt világ határvonalán elhelyezkedve, belső politikai feszültségektől megviselve milyen iránytűt kövessen? Hiszen évezrede Európa része. Amelynek vezetése napjainkban a liberális főáram keresztényellenes, hedonista vonalát képviseli.
Árpád-házi királyaink viszont István halála után a Lengyelországba menekült magyar ősöktől származtak; s keleti szláv testvéreinkkel ezeréves kapcsolat fűz össze. Hogyan kormányozza hát a politika gazdaságunk, társadalmunk törékeny sajkáját napjaink viharos vizein? Úgy, hogy ha nem is a jólét Kánaánját, de a többség számára tisztes megélhetést lehessen biztosítani kis hazánkban? Hogy ne a felbolydult Nyugat eszement politikai ideológiáit engedjük érvényesülni hagyományos keresztény értékeink helyett?
Becsüljük hát meg azt a bethleni ügyességet, amely eddig sikerrel kecsegtetett.
A szerző közgazdász, professor emerita
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!