Álmok és szerepek

Óva intem kedves olvasóinkat, hogy hitelt adjanak a jobboldali sajtóban megjelenő pletykáknak, találgatásoknak, tudatlanságból fakadó vagy éppenséggel tudatos dezinformációknak az MSZP-n belül dúló hatalmi csatározásokról, a vezetőket és a tagságot is megosztó huzakodásokról, a pártban készülő személyi, ideológiai változásokról. Az efféle híresztelések – mármint a jobboldali orgánumokban – kizárólag a párt lejáratását célozzák, csak zavar- és pánikkeltésre alkalmasak, nem a közönség hiteles tájékoztatására. Különösen veszedelmesek, károsak és légből kapottak azok az álinformációk, amelyek Gyurcsány Ferenc feltételezett, a valóságban egyáltalán nem létező ambícióit próbálják valamely konkrét formába önteni, abból a nemtelen feltételezésből kiindulva, miszerint a volt miniszterelnök hosszabb távon (még néhány hónapig) nem éri be a másodhegedűs sanyarú szerepével. Olyan ez, mint amikor Orbán Viktor „nem igaz vádakkal” akart győzni, holott Gyurcsány már a rendes, tisztességes tájékoztatást adó Klubrádióban egyértelműen felvilágosította hazánk lakosságát: „Nem véletlen mondtam hetekkel ezelőtt, hogy teljes tévedés azt gondolni, hogy nekem van olyanfajta szerepálmom, hogy a választások után frakcióvezető vagy pártelnök legyek. Egy csudákat van!”
Szóval egy csudákat vannak feszültségek a szocialista párton belül, ott minden nyugodtan, tervszerűen történik, ahogy egy jelentős választási siker után illik. Erről már a tárgyilagos és hiteles baloldali fórumok tudósítanak. Remélem, kedves olvasóinkat is jóleső melegség járja át, amikor arról értesülnek, hogy hazánk meghatározó baloldali pártjában jól és olajozottan mennek a dolgok, a tekintéllyel bíró vezetők elégedettek a választási eredményekkel, sőt, a sebtében előrángatott miniszterelnök-jelölt teljesítményét is dicséretesnek találják. Olyannyira, hogy Mesterházyt – akiről olyasfajta benyomásunk támad, hogy egy amerikai tévéprédikátor bőrébe bújt Marosán reinkarnációja – a pártelnöki posztra is kineveznék, természetesen csak a megfelelő és szükséges demokratikus procedúrák elvégzése után. Ehhez maga Mesterházy is ragaszkodna, mert nem szeretne a szocikhoz méltatlan, „fejek felett átnyúló kiegyezés” következtében pártelnökké lenni, mert az amúgy sem illeszkednék az általa vágyott újfajta politikai stílushoz, ráadásul, minek a feje felett, ha lehet a fű alatt is. Persze, Mesterházy előléptetéséhez az is szükségeltetik, hogy Lendvai Ildikó hátrébb lépjen, de a lehető legmegbízhatóbb baloldali napilap értesülése szerint népünk legkedveltebb szocialista pártelnöknője az eredménytől függetlenül a választások második fordulója után önként lemond, erről a párt erős emberei között már egyezség is született. Lendvai szándéka senkit nem ért váratlanul, hiszen már megválasztásakor közölte, csak a következő tisztújításig vállalja a tisztséget, márpedig ha lemond, akkor azonnal tisztújítás következik. A legolvasottabb afelől is megnyugtat mindenkit, hogy Mesterházy szárnyalásának Gyurcsány sem lesz kerékkötője, már csak a képzavar miatt sem, hisz’ a rá jellemző visszafogottsággal a háttérbe húzódik, és csak az önkormányzati választások után száll be a pozíciókért folyó békés, építő jellegű, nemzetmentő küzdelembe. Addig a hitelt érdemlő, tehát baloldali médiumok szerint Lendvai lemondását leszámítva semmi különös nem történhet az MSZP háza táján, legfeljebb a párt nevének és logójának megváltoztatására kerülhet sor, amit a Népszabadság forrásai biztosra vesznek, de egy pártszakadás feltételezése már a legsötétebb jobboldali rágalomária, hazugsággyár és gyűlöletbeszéd.
Ezektől meg a még ilyenebbektől szeretném megkímélni az olvasókat.