Bátorság lenne kijelenteni, hogy okkal-e vagy ok nélkül, mindenesetre tény, hogy az addig kereken három évtizeden át működött vb-rendszert Garri Kaszparov bomlasztotta fel 1993-ban azzal, hogy a Nemzetközi Sakkszövetséget, a FIDE-t megkerülve új szervezetet alapított. A sportág történetírása a FIDE érdekei ellenére Kaszparovot, majd 2000-től a legyőzőjét, Vlagyimir Kramnyikot tekinti hivatalos világbajnoknak. Ám a megosztottság ártott a sportág presztízsének, ezért egyre erősebb volt az igény a címegyesítésre. 2002-ben a felek elfogadták az ezt célzó prágai egyezményt, amit aztán többször fel is rúgtak. Idekívánkozik, hogy Lékó Péter is a folyamat részese volt: 2004-ben 14 játszmás meccset vívott Kramnyikkal. A kiírás értelmében a 7-7-es végeredménnyel az orosz nagymester maradt a „klasszikus” világbajnok. Ha Lékó is megkapta volna azt a támogatást, amit most Topalov, talán más a végeredmény, de az akkori magyar sakk- és politikai elitnek nem volt fontos, hogy hazánk legyen az esemény házigazdája.
Csak az összehasonlítás kedvéért néhány adat: a Kramnyik–Lékó találkozó kis híján meghiúsult azért, mert nem akadt támogató, Kramnyik jóindulatán is múlott, hogy csupán egymillió svájci frankos díjalapért is vállalta a játékot. Ha valaki fennakadna azon, hogy keveselljük az összeget, nos, 2000-ben Kaszparov és Kramnyik 2,4 millió dollárért játszott, most Anand és Topalov kétmillió eurón osztozik majd (a győztesnek 1,2 millió, a vesztesnek 800 ezer jár). Ennél is beszédesebb, hogy Bojkov Boriszov bolgár miniszterelnök az esemény szervezőbizottságának az elnöke. Az ő jelképes kiállása nyilván önmagában garancia arra, hogy kerültek szponzorok. Pedig Topalov évek óta már nem is Bulgáriában él, hanem Anandhoz hasonlóan Spanyolországban.
2006-ban egyszer már úgy hihettük, hogy lezárult a címegyesítő folyamat. Kramnyik és Topalov botrányoktól tarkított páros mecscse – a mellékhelyiség kezdetben legalább olyan fontos színtere volt a küzdelemnek, mint a sakktábla – végül a rapid ráadásban az orosz nagymester diadalát hozta. A kiírás értelmében a vesztes Topalov a 2007. évi nyolcfős vb-n sem vehetett részt, a felkapaszkodást mégsem a hegy lábánál kellett kezdenie. Szívós sportdiplomáciai munkával elérte, hogy tavaly kihívhatta a 2007-es FIDE Világkupa-győztesét, az amerikai Gata Kamskyt. A mecscset tavaly februárban, szintén hazai pályán, meg is nyerte.
Anand a már említett, 2007-ben Mexikóvárosban megrendezett nyolc résztvevős, kétfordulós világbajnokságon hódította el a címet Vlagyimir Kramnyiktól. Nehezen indokolható, hogy miért, de tény, ha történetesen Kramnyik az első, akkor Topalov lehetett volna a kihívója. Győztesként viszont Anand volt kénytelen revánsot adni a második Kramnyiknak, ezért sokan csak azóta tekintik világbajnoknak, hogy tavaly 6,5-4,5-re páros mecscsen is felülmúlta az orosz nagymestert. A legszigorúbbak szerint – a Topalov–Kamsky párharccal együtt – az is csak elődöntő volt. Több kiskapu viszont már nincs, aki Szófiában győz, azt minden sakkozók világbajnokának tekinthetjük. S biztató, hogy a következő – részben már zajló – vb-ciklus sokkal követhetőbb és igazságosabb.
Persze az lenne meglepő, ha minden zökkenőmentesen alakulna. Az izlandi vulkán hamufelhője Szófiát ugyan nem veszélyezteti, ám Anand pechjére rossz időben és rossz útvonalon indult a bolgár fővárosba. Átszállás helyett Frankfurtban reked, ahonnan tegnap reggel autóval folytatta az útját. Erre hivatkozva háromnapos halasztást kért, amit viszont a szervezők elutasítottak, mondván, a mai ünnepélyes megnyitóra meghívott vendégek programját már nem módosíthatják. Anand csak annyit tudott elérni, hogy a tegnapi nemzetközi sajtótájékoztató alól felmentést kapott, s az első meccset esetleg szombatra halasztják.
A két sakkozó eddig 87-szer játszott egymással, Anand 50 döntetlen mellett 23-szor nyert és 14-szer kikapott. Ebben a mérlegben a rapid partik is benne vannak, klasszikus időbeosztás mellett Topalov 22,5-21,5-re vezet (11-szer győzött, 10 játszmát elvesztett 23 döntetlen mellett). Minden arra utal, hogy szoros, izgalmas csatára van kilátás.

Elhunyt Lenkovics Barnabás, az Alkotmánybíróság korábbi elnöke