A hetvenes években már érezhettük a késő Kádár-rendszer idején végső stádiumba lépett gazdasági, társadalmi és politikai válság markáns jeleit. A tőkehiány és a szerkezeti problémák miatt 1974-től problematikussá vált a magyar gazdaság teljesítőképessége. 1973–78 között megkétszereződött hazánk nettó hiteltartozása, az 1980-ban bekövetkezett második olajárrobbanás és az adósságfelhalmozás tovább rontotta a beszűkült gazdaság lehetőségeit. 1982-re bekövetkezett a fizetési válság, az ország likviditása drasztikusan romlott, a növekedés üteme 1,7 százalékra csökkent. Miután Magyarország csatlakozott a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF) és a Világbankhoz (1982. május), bekerült a nemzetközi pénzügyi rendszerbe, ennek következtében a gazdaság szerkezetét számos ponton át kellett alakítani. Mindezt meggyorsította, hogy a nyolcvanas évek közepén megjelent az infláció. Az életszínvonal romlását a lakosság az élelmiszerár-emelkedés révén tapasztalhatta meg.
Gulyás László történész-közgazdász (SZTE) szerint ezek a jelek egyértelműen arra mutattak, hogy dugába dőlt a tervutasításos gazdaság, a kötött árrendszer, az irracionális foglalkoztatáspolitika és a jóléten keresztüli társadalmitámogatottság-szerzés politikája. Laki László szociológus (MTA PTI) úgy fogalmaz, hogy éppen emiatt mondta ki az MSZMP-kb 1978-ban, hogy át kell rendezni a gazdasági célokat, amelyek között már piaci elemek is szóba kerültek. Vélekedése szerint 1982-ben azzal következett be a változás, hogy mivel Moszkva nem tudta (és akarta) tovább finanszírozni a veszteséges magyar rendszert, a hazai pártvezetés a nyugati pénzpiacokhoz fordult, s egyúttal engedelmeskedett az IMF liberalizálási elvárásainak is. Így 1982-től kezdve működhettek magántulajdoni alapon szerveződő társas gazdasági vállalkozások, majd két évvel később minisztertanácsi rendelettel decentralizálták a tulajdonosi jogokat. Bár a Grósz-kabinet a miniszterelnök keményvonalasságáról vált ismertté (emlékezzünk a munkásőrök előtt tartott „fehérterroros” beszédére), regnálása idején egyre többször vetődött fel az állami dominanciájú tulajdonszerkezet radikális átalakítása. Igaz, ugyanekkorra a tervgazdasági rendszer és az állami kézben lévő nagyvállalatok túlsúlya végleg fenntarthatatlanná vált.
Laki László – megismételve A rendszerváltás, avagy a „nagy átalakulás” (Napvilág, 2009) című könyvének mondanivalóját – úgy véli, a rendszerváltás egyike volt a XX. századi magyar modernizációs kísérleteknek, amelyben az 1945–50 között osztályharcos logika alapján államosított vagyont próbálták visszamagánosítani – mindenféle szervesen kialakult tulajdonosi osztály és működőképes kapitalizmuskép nélkül. Laki azonban hozzáteszi, hogy amint az 1982–88 közötti reformlépéseket a kommunista elit hajtotta végre, méghozzá az államszocialista rendszer maradandósága érdekében, úgy az 1990-et közvetlenül megelőző spontán privatizáció sem a hatékony piacgazdaság megteremtését célozta, hanem az állami vagyon magánkézbe juttatását. Gulyás László szintén hangsúlyozza a kommunizmus utolsó három évében a magánosítás szempontjából érvényesülő végiggondolatlanságot, valamint azt, hogy a káderhatáskörben tevékenykedők, az információval bíró nómenklatúra és a „jó időben jó helyen” lévők húzhattak hasznot az előprivatizációból.
A nyolcvanas évek végének néhány rendelkezése valóban a piacgazdaság keretrendszerének megteremtése felé mutatott. Ezek közé tartozott a bankrendszer autonómiájának kiterjesztése és a kétszintű bankrendszer létrehozása 1987-ben. Ebben az évben vezették be a személyi jövedelemadót, amelynek befizetését már a szintén ekkor létrehozott APEH felügyelte. 1988. január 1-jén határoztak az áfa bevezetéséről, és 1990-re előkészítették a tőzsde intézményesítését is. A spontán privatizáció folyamatát megkönnyítő vagy egyenesen elősegítő törvények a rendszerváltást megelőző két évben születtek. Az azonnali magánosítás ellenőrizetlen gyakorlatát nagyban elősegítette az 1988. évi 6. törvény, amely megengedte, hogy az állami vállalatok gazdasági társaságokká alakuljanak át. A folyamat levezényléséhez járult hozzá a külföldi befektetések védelméről szóló 1988. évi 24. törvény. Ez – elsősorban az ország devizabevételeinek megsokszorozása érdekében – engedélyezte a külföldiek magyarországi befektetéseit és tulajdonszerzését. Az 1989. évi 13. törvény pedig rendkívül kedvező feltételeket teremtett az állami vállalatok átalakításához.
Spontán privatizációnak röviden az állami vagyon nem szervezett módon való magántulajdonba kerülését nevezzük, amely 1987 és 1990 között tartott. A több szakaszra osztható folyamat kezdetén az úgynevezett apporttechnikát alkalmazták, amikor az állami vállalat és a külföldi cég vagy magánszemély közös társaságot alapított, amelyből általában az utóbbiak vették ki a hasznot. Egy másik variációban a nagyvállalatot feldarabolták, esetleg a vállalatvezetés kivásárolta a céget, több esetben külföldi bankok, az állami tartozás fejében, nyomott áron felvásárolták a vagyont. A spontán privatizáció 1987 elejétől elkezdett gyakorlatának az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) 1990. márciusi felállítása vetett véget.
A politikai elit kihasználta pozícióját és helyzeti előnyét, információit – mondja Gulyás, az állam pedig semmit sem keresett a dolgon. Laki hozzáteszi: a piacgazdaságra való áttérés során kevés figyelemben részesült az új tulajdonosi osztály körültekintő kialakítása, és a negyven évig tartó szovjet zónából Magyarország védtelenül került a kilencvenes években kialakuló globális világgazdasági rendszerbe. Mindketten megjegyzik: a spontán privatizáció során gyakran alkalmaztak „törvényes, de nem erkölcsös” technikákat, amikor joghézagokat használtak ki. Az állami vagyon értékét rendszerint alábecsültették, a befektetői tőkét viszont túlértékelték. Becslések szerint az azonnali magánosítás az állami vállalatok tíz százalékát, 250 nagy céget érintett, a folyamatban hozzávetőleg 130 milliárd forintnyi vagyon cserélt gazdát.
A Kádár-rendszer utolsó éveiben lefolytatott spontán privatizációról és rendszerváltás utáni következményeiről szól hétfőn az Ősök tere.
Az adás időpontja a Hír Tv-ben: hétfő 22.05. Ismétlések: kedd 10.30; szerda 16.05; szombat 15.05.
origo.hu
Orbán Viktor: Magyarország mint független állam megszűnik létezni, ha a Tisza Párt kerül hatalomra – videó
