Tolvajok világa

Nem csak néhány megtévedt bárány vagy magányos merénylő fosztogatja az államkasszát, síbolja az adófizetők pénzét a BKV, a Honvédelmi Minisztérium leánycégei és vélhetően még sok más állami társaság, kormányzati intézmény körül. Ebből a teóriából – amit kínok közepette szült meg a korrupciós ügyekre válaszul a szocialista párt – a felnőtt magyar polgárok zöme már kezdetben sem hitt el egy árva szót sem. Csak keveseket lehetett elringatni ezzel a mesével, mert egyes felmérések szerint tízből kilencen személyesen is tapasztalták már a korrupció jelenlétét ebben az országban. Ma már az állampolgári alapismeretekhez tartozik: kit, miért és hogyan érdemes megkenni annak érdekében, hogy az emberfia boldogulni tudjon kis hazánkban.
Különösen a BKV körüli brutális lopássorozat tárta fel az emberek előtt, hogyan apasztja a közvagyont és dagasztja a magánzsebeket a legmagasabb fordulatszámra kapcsolt pénzszivattyú. Most kiderült – amit szintén sejteni lehetett –, hogy a gépezet működtetőinek nem volt elég a sok milliárdot kezelő közlekedési vállalat. A fővárosi közterület-fenntartó cég is megbízhatóan szállította a tízmilliókat értesüléseink szerint a koalíciós politikusoknak. S a BKV-s ügy lapunkban is megszólaló gyanúsítottjai szerint Budapesten még tízen felül lehet azoknak a köztulajdonú társaságoknak a száma, amelyektől talicskában tolták ki a nokiás dobozokat.
Mert a korrupció mindennapi tevékenységet átszövő polipként működött és működhet ma is a fővárosban, s persze az egész országban. A BKV-val kapcsolatban a napokban látott napvilágot az a rendőrségi közlemény, amelyik néven nevezi a gyermeket. A gyanúsítás szerint a közlekedési vállalatból egy komplett bűnszövetkezet szedte ki a pénzeket. Az ekképpen szervezett bűnözők közé tartozik a vád szerint a levitézlett miniszterelnök-jelölt névrokona, Mesterházy Ernő. Ő az, aki remek kapcsolatokat ápolt a Miniszterelnöki Hivatallal, és akiről azt hittük, hogy a fővárosi bábok mozgatója, a rendőrség viszont azt állítja, hogy őt mozgatták. A most előzetesben lévő szürke eminenciás politikai megrendeléseket teljesített – így szól a gyanúsítás, és ha hinni lehet ennek, akkor könnyen megkockáztatható az az állítás, hogy a kormány volt az, amelyik bűnszövetkezeteket dolgoztatott ebben az országban.
Ha nem maga a kormány és a hatalmat eddig gyakorló pártok a bűnszövetkezetek. A Fideszt abban a reményben hatalmazza most fel kormányalakításra az ország túlnyomó többsége, hogy feketén fehéren kiderüljön, igaz-e ez az állítás. A jövő egyik nagy kérdése például az, hogy a hüvelykujjukat a mutatóujjukkal jelentőségteljesen összedörzsölő, a kenőpénzt ekképpen mutató katonai vezetőkön, az O. tábornokokon és L. igazgatókon kívül vajon Sz. Imre volt honvédelmi miniszter irodájának előterében koptatta-e valaki a szőnyeget? S hogy milyen magasan osztogatták a vaskos „feladatokat” tartalmazó táskákat, talán Gy. Ferenchez, B. Gordonhoz is kellett küldeni valamit? D. Gáboron kívül vajon melyik kormánypárti politikus fenyőfáját díszítették fel közalkalmazottak karácsonykor? Csak H. Miklós viszi-e el a balhét, vagy L. Ildikónak is köze volt a BKV-botrányokhoz? Egyáltalán, a tét az, hogy le tudjuk-e végre csapolni a korrupció mocsarát, és legalább annak az ezermilliárd forintnak a töredékére rálelünk-e, ami egyes becslések szerint évente kifolyt a korrupciós hálók szereplőihez. Kemény és kíméletlen lépések kellenek ehhez, amihez az adhat biztatást, hogy már csak a korrupt hivatalnokoknak természetes a kenőpénz jelenléte, az ország azonban szabadulni szeretne a tolvajok világától.