Befejezetlen forradalom

Miként a leendő miniszterelnök parlament elé vitt politikai nyilatkozatából kitetszik: a Fidesz–KDNP-nek nem csupán joga, hanem a népképviselet elvéből fakadóan alkotmányos kötelessége, hogy változtasson az ország sorsán.
A polgárokkal együttműködve szakítson a zűrzavaros húsz év paktumpolitizálásával, az agresszív és elitista viselkedéssel, s beteljesítse a rendszerváltó óhajokat, törekvéseket

Április 25-e óta arra várunk, hogy végre megalakuljon az új kormány. A folyamat nem gyors, a választási eredmény mindig csak később válik jogerőssé. A képviselőház ugyanakkor egy héttel ezelőtt már megkezdte munkáját. A parlament május 14-i alakuló ülése felveti: mennyiben folytathatjuk a hagyományt vagy kezdhetünk új életet. Ebből a szempontból elgondolkodtató Sólyom László és Orbán Viktor megnyilatkozása. Köszöntőjében a köztársasági elnök az 1990. május 2-i alakuló ülésre emlékezve felidézte Antall Józsefnek azt a kijelentését, hogy a tisztesség megéri. Az államfő szerint mindennek az az elhatározás volt az alapja, hogy az új rendszer különb lesz a réginél. Sólyom úgy érezte, a kezdeteknek ezt az üzenetét át kell adnia a mai képviselőknek.
Nem tudom, hogy a honatyák miként viszonyultak a nemzet egységét kifejező közjogi szereplő felszólalásához, hallgatóként úgy érzékeltem, nem biztos, hogy Sólyomnak éppen ezt az üzenetet kellett volna tolmácsolnia. Sólyom maga is aktív formálója volt a hajdani eseményeknek. Szakértőként részt vállalt az alkotmány előkészítéséből, később pedig az Alkotmánybíróság (AB) elnökeként kilenc éven át alkalmazta, értelmezte az alaptörvényt.
Az AB már egyik első határozatában, 1992-ben kinyilatkoztatta, hogy Magyarországon jogállami forradalom zajlott le. Sólyom László azóta képviseli nyilvánosan is ezt a nézetet. A parlament alakuló ülésén most így érvelt: „A húsz évvel ezelőtti jogállami forradalom a szó minden értelmében forradalmi volt: az állam, a jog, a politikai rendszer, a gazdaság és végül az egész társadalom jellegét alapvetően megváltoztatta. A nem demokratikus és nem jogállami rendszer helyébe alkotmányos demokráciát teremtett. A rendszerváltozás megtörtént, és a ma szükséges megújulás már ezekre az alapokra épül. Azaz éppen az első Országgyűlésnek és annak a korszaknak vannak olyan alkotásai, amelyek nélkülözhetetlenek, sőt jellemzőnek kell maradniuk. Ezek pedig az alkotmányosság, a jogállami intézmények; az alapjogi normák és az az értéktartalom, amelyet hordoznak.”
Nem vitathatjuk el, hogy a szándék nemes volt, és a rendszerváltoztató többség alapvetően kívánt módosítani az állam, a gazdaság, a társadalom jellegén. A valóság ugyanakkor mégis csak az, hogy a korábbi berendezkedés jórészt rajtunk kívül álló okból omlott össze. A világpolitikai fordulat hazai képviselői 1989-ben a nyugati minták s részben a régi magyar alkotmány szabályait fogadták el alaptörvényként. Erejükből, szándékaikból arra sem futotta, hogy a címét megváltoztassák, így a jelenlegi alaptörvény az 1949. évi 20. törvényként szerepel a jogtárban. Ezzel pedig a sztálini időkre és eszmékre utal.
Nyitóbeszédében Sólyom László megemlítette, hogy az elmúlt húsz évben nem bántak kesztyűs kézzel az alkotmánnyal: 22 alkalommal módosították. Bizony, az MDF-kormány mindjárt a megalakulása után, 1990 júniusában hozzányúlt az 1989. október 23-án kihirdetett szöveghez: paragrafusba foglalta a konstruktív bizalmatlansági indítványt. Ezzel kívánták megakadályozni a nem túlságosan magabiztos kormány megbuktatását. A napi érdekű módosítás egy évvel ezelőtt lehetetlenné tette, hogy a bukott Gyurcsány tényleg távozzék a hatalomból. Az alaptörvény részévé vált a szabad demokratákkal kötött paktum is. Így lett köztársasági elnök Göncz Árpád.
Az AB nyilvános ítélethirdetései után az első időkben többször felvetődött: miképpen is alakulnak, milyen irányt vesznek a folyamatok. A bírák Göncz Árpád beadványa nyomán olyan döntést hoztak a kárpótlás ügyében, amely legalább is felemásnak mondható. Azt nem fogadták el, amit az SZDSZ javasolt: mindenki kapjon húszezer forintot, ám a vagyoni sérelmek jóvátétele lényegében elmaradt. A személyes sérelmeké is, mert – Solt Pál akkori főbíró és Györgyi Kálmán főügyész közös kezdeményezésére – az AB lesöpörte az asztalról az igazságtételi törvényt. Az 1956– 57-es sortüzek tényleges felelőseit sosem lehetett kérdőre vonni. Az ügynöktörvény körüli döntések pedig lehetetlenné tették, ami másutt részben megvalósult: a régi politikai vezetők legalább egy ideig ne vállalhassanak közfunkciót.
A társadalom tagjainak magánéletét, magánjavait ugyanakkor nem kímélte az ítélkezés. Sólyom elnöklete alatt a bírák úgy látták: a bank egyoldalúan módosíthatja a régi rendszerben megkötött hitelszerződéseket, mert az állam rendkívüli helyzetbe került. A háromszázalékos kamatot így előbb 12, majd 15 százalékra felemelték. Családok tömege veszítette el az otthonát. A gátlástalanul gyors és csaknem ingyenes privatizációról az AB-nek egy rossz szava sem volt. A rokkantnyugdíjba, nyugdíjba kényszerülő volt vállalati dolgozók javadalmazásának terheit a kormányzat áthárította a társadalomra.
Mindezeket végiggondolva véltem úgy: nem biztos, hogy üdvözlőbeszédében az elnöknek a jogállami forradalom mellett arra kellet volna hivatkoznia, hogy a tisztesség megéri. Ezzel ugyanis az én olvasatomban azt közölte a T. Házban a nyilvánossággal: legyenek az emberek továbbra is jóhiszeműek, készségesek és gyanútlanok. Őszintébbnek találtam volna, ha a köztársasági elnök végre konkrétan is elismeri, hogy a jogállami forradalomnak vélt teljes körű átalakulás mégsem volt teljes körű és nem váltotta be mindenben a hozzá fűzött reményeket. Az új Országgyűlés éppen az elődök viselkedése miatt korszakos teendők előtt áll.
A választók most levonták a konzekvenciát: húsz év után először adtak kétharmados többséget egy politikai erőnek. Orbán Viktor megfogalmazása szerint a szavazófülkékben forradalom zajlott le. Az államfő ugyan utalt erre, de nem abban az összefüggésben, hogy a polgároknak elegük volt az eddigi politizálásból. Sólyom a kormánytöbbség felelősségére hivatkozott. A Fidesz–KDNP-t az alkotmányozás feltételeire figyelmeztette. Most azonban nem azt hangoztatta, amit korábban, vagyis hogy az alkotmánynak nemcsak a betűjét kell figyelembe venni, hanem a szellemét, vagyis az élő alkotmányt is. Az államfő azt közölte: mostanára – az AB határozataiban – az élő alkotmány is írásos formát öltött. Így az alaptörvény betűje és szelleme is rögzítve van. Ebből számomra nagyjából az következik, hogy a Sólyom részvételével a jogállami forradalom keretében hajdan kidolgozott alkotmány és az általa irányított Alkotmánybíróság határozatai együttesen szabják meg az új kormány és parlament cselekvési lehetőségét. Alkotmányos az, ami az alaptörvényben és az AB határozataiban benne van és amiről Sólyom László köztársasági elnök úgy véli, megfelel az alkotmánynak.
Egy bökkenő látható itt csupán: az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatja az alkotmányt és annak módosításait. A parlamentáris demokráciát emellett senkinek sincs szándékában hatályon kívül helyezni. Az pedig nem alkotmánysértő, és az erkölcsi világrendet sem kérdőjelezi meg, ha valaki célul tűzi ki, hogy a húsz éve nem látott, erős felhatalmazással élve megoldja azokat az ügyeket, amelyekre az elődei részben felhatalmazás híján, részben megalkuvásból képtelenek voltak. Miként a leendő miniszterelnök parlament elé vitt politikai nyilatkozatából kitetszik: a Fidesz–KDNP-nek nem csupán joga, hanem a népképviselet elvéből fakadóan alkotmányos kötelessége, hogy változtasson az ország sorsán. A polgárokkal együttműködve szakítson a zűrzavaros húsz év paktumpolitizálásával, az agresszív és elitista viselkedéssel, s beteljesítse a rendszerváltó óhajokat, törekvéseket.