A legnagyobb gond az állam közönye – mondja keserűen Köteles László, Komlóska polgármestere –, hiszen két éve Tolcsván egy idős asszonyt elsodort a víz. – Kétévente ér minket hasonló – igaz, ehhez nem fogható – kár, a legutóbb április 14–16-án. Ám évek óta nem történik semmi, fel sem merült a záportározó 2000 óta készen álló tervének megvalósítása – mutat az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság helyi vízkárok csökkentése érdekében készített tanulmányára. Állítja, ha a 41 ezer négyzetméteres tározó elnyelhetné az esővizet, nem kellene ekkora károkkal számolnia évről évre a sárospataki kistérség falvainak.
Pedig a május 6-án lehullott hatalmas mennyiségű esővíz nem érte meglepetésként az államot, a környék településeire évi rendszerességgel hullik tavasszal az égi áldás, ám mindeddig hiába vártak a települések a tározóra.
Az idei vihar minden eddigit felülmúlt, a hirtelen kerekedett, jégesővel támadó vihar során 120 milliméter csapadék hullott, aminek következtében három métert emelkedett a Tolcsva (a helyiek által Komlóskának nevezett) patak.
A helyiek nincsenek felkészülve az ilyen jellegű csapásokra. A mostani vihar során pedig teljesen magukra maradtak, mert az útnak indult tűzoltók Erdőhorvátiban elakadtak egy lejtőnél, életveszélyes lett volna továbbmenniük. A komlóskaiak sem tudták elhagyni falujukat, így az éjszaka közepén a maguk erejéből és önkéntes tűzoltóik segítségével kezdték meg az értékek mentését, a kár elhárítását.
A romok eltakarítása még most is folyik, segítségükre van egy környékbeli vállalkozó, akinek ráér az önkormányzat később is fizetni. A település kasszája ugyanis jelenleg üres, de erre még visszatérünk.
A faluból egy teherautó hordja a földet és törmeléket a patak alsó folyásához, hogy ott gátat képezzenek belőle. Feljebb haladunk a faluban, az egyik mellékutcában traktor és exkavátor dolgozik, az alámosott és megsérült, illetve elsodort út aszfalttörmelékét szedik össze. Az egyik ház kapuja előtt homokzsákok jelzik a támadó víz szintjét. Az utca vége merő kőtenger, több tonnát görgetett le a megáradt patak.
A Ruszin Kulturális Központ előtt állt nappali társalgó épületét a földdel tette egyenlővé az áradás, pedig ez a falu legmagasabb pontja. Mindenfelé törött cserép, kettétörött gerendák, lécek hevernek, holott a patak innen – jelenleg – nyolc méterre folyik, amelyet most kényelmesen át tudnék ugrani. Popovics László, a ruszin kisebbségi önkormányzat elnöke még most sem hiszi a történteket, bánatosan méri fel a kárt az egyébként rendezett épület körül.
A patak pusztítását követve térünk viszsza a faluba: sár-, kő- és fahordalék borítja az út mentét, de jégeső lyuggatta palatetőt is látunk. A művelődési központ mögött egy hétvégi ház támfalát alámosta és ledöntette a megáradt, dühöngő patak, gyökerestül rántva magával a mederbe fákat és a kerítést, amelynek egy darabja még most is szinte valószínűtlenül lebeg a semmiben.
A sodrás Fekete Péterné, Mari néni tizenöt tyúkját is magával ragadta, a víz behatolt házába, az ablak alatti fal csupa víz, a parketta felpúposodva billeg léptei alatt.
Nemcsak ő, a falu összes asszonya sírt a vihar másnapján, mondják, ilyet még nem éltek meg. Kezd beborulni, a szemközti hegyek fölött fekete felhők gyűlnek.
Lakatos Anikóék telkét percek alatt öntötte el a saras ár. – Mikor esni kezdett, lejöttünk a kertbe, az egyik pillanatban még szépen folyt a víz, de mire kettőt fordultunk, már a kertben hömpölygött – emlékszik. Az egyik részen kidőlt kerítés mellett látható, miért: óriási gyökér torlaszolta el a víz útját, amit csak csörlővel tudtak elhúzni a víz útjából.
Nem járt sokkal jobban Haluska István sem, neki a pincéje szakadt be több helyen. A betörő víz alámosta hordóit is, 1200 liternyi bora került időlegesen víz alá. Csak reménykedhet, hogy nem romlott meg a nedű.
A község erdőgazdálkodási szövetkezetét is majdnem hárommilliós kár érte, negyven méteren pusztította el a víz a kerítést és a rakodóteret is elöntötte a pép.
– Nem érkezem azóta sem az adminisztráció végére, szinte minden családot érint a viharkár – mutat több centiméternyi vastag kárbejelentő paksamétára a polgármester. Becslése szerint a veszteség eléri a százmillió forintot, ami annak fényében döbbenetes, hogy a községben alig élnek többen háromszáznál. A rendezésre azonban jelenleg nem sok esélyt lát a településvezető, mert a biztosító nem finanszírozza a lakosság minden kárát, de az önkormányzat is csak a közfeladat ellátását érintő káresetek (oktatás, közutak karbantartása, védekezés) megtérítésében reménykedhet.
A vis maior alap is csak a károk hatvan-hetven százalékát fedezi, a fennmaradó hányadot az önkormányzatoknak kell pótolni. – Ezért kezdeményeztem a megyei katasztrófavédelmi igazgatóságnál, hogy nyilvánítsák katasztrófa sújtotta övezetnek a környéket – nyomatékosít Köteles László.
A patakparti támfalakat korábban pályázati pénzekből építették, de 2007 óta erre nem volt módjuk, mert a község nem tudta produkálni a beruházásokhoz szükséges önrészt. – Nézze meg: Komlóska állami támogatása április hónapban még a 98 ezer forintot sem éri el, de az egész éves kerete sem több bruttó 26,5 milliónál. Ebből nehéz a közfeladatokat ellátni és még fejleszteni is – szögezi le Köteles László.
Közben leszakad az ég, némán nézzük az ömlő esőt. Ezúttal a jeget megússza a falu.
origo.hu
Az új pápa mindig remény és kezdet – magyar püspök szólalt meg XIV. Leóról
