Abou-show
Mindig is az volt a vágya Abou Sofiane-nak, hogy sztárként címlapon szerepeljen. Most ez megadatott, igaz, nem neki, hanem egyik „felfedezettjének”, Zahiának. Szülővárosában, Lyonban a marokkói gyökerű Abouról már kisgyerekkorában megállapították, hogy rendkívül jól tud utánozni másokat. A fiú jól sportolt, kézilabdázott, majd bírói tanfolyamot végzett. Az Olympique Lyon profi labdarúgóival is barátságot ápolt, innen van ismeretsége Govouval és Benzemával.
Hat éve stewardvizsgát tett, és a Corsair légitársaságnál helyezkedett el. Ám nagy vágya, hogy betörjön a média világába, nem sikerült. Az egyik kereskedelmi csatorna Új sztár című műsorában több szereplőválogatáson is részt vett, de az adásba kiválasztottak közé nem került be. Három éve viszont az egyik helyi televízió alkalmazta, ahol Abou-show címmel futott tehetségeket felkutató műsora.
Párizsba felkerülve megszokott arca lett a felkapott éjszakai szórakozóhelyeknek, mint amilyen a Milliardaire, a Queen, a VIP. Bár fogyasztására nemigen alapozhattak, hiszen alkoholt nem ivott, de azért a tulajdonosok nem bánták, ha jelen volt, hiszen bármelyik vendégnek megjöhetett az étvágya egy kis fiatal húsra. Abou telefonkönyve majd ötszázötven „barátot” tartalmazott – mindkét nemből. A hírek szerint nem kért sokat a közvetítésért, úgy két-három száz eurót menetenként.
Most csak segítséget nyújtok a hatalmasoknak, hogy kielégítsék vágyaikat, majd egyszer viszonozzák ezt nekem – gondolhatta. Hát egy darabig nem. Kicsi az esélye annak is, hogy filmje is elkészülne a szeptemberi marrákesi fesztiválra, amelyről álmodott. Maradt a börtöntévé, benne az agyonunt sztárok.
Egyelőre kivárnak Boulogne-sur-Merben. A közelmúltban kellett volna felhúzni a kikötővel átellenben a gigantikus reklámtáblát, amelyen egy ifjú mosolya betöltötte volna az egész strandot. A huszonhét méter magas, harminc méter széles plakáton Franck Ribéry, a franciák egyik kedvenc futballistája hirdette volna az egyik ismert sportszergyár termékét. Ám a nord-pas-de-calais-i regionális tanács nem tartotta időszerűnek az óriásposzter elhelyezését: közröhej tárgyává válhat, hogy miközben a focistának – egyelőre megjósolhatatlan végkifejletű – rendőrségi ügye van, addig éppen az ő portréjával ösztönzik az itt lakókat és a turistákat vásárlásra. Így hát elmaradt a méretében a diktátorok képmását is leköröző Ribéry-reklámtábla felavatása.
Május elején a tengerparti újságárusok egy sokkal alkalmasabb személyt találtak a – valljuk be – nem egészen megnyerő arcú futballsztár helyére. A Paris Match francia hetilap első oldalán domborított egy fiatal szőke szépség, aki lenge ruhájában bizonyára jobban felkeltené a strandolók figyelmét, mint a labdazsonglőr. A hetilap, amely belső oldalain további izgalmas fotókon mutatja be az Algériából származó ifjú hölgy bájait, ezen az ominózus héten megháromszorozta eladott példányszámát. „Hát nem ő kell ide – fejezte ki a széles néprétegek véleményét egy elégedett boulogne-sur-meri újságárus –: Zahia Dehart nekünk!”
Mi köze van a két személynek egymáshoz, a plakátjától megfosztott sztársportolónak és a világhírességek közé „emelkedett” címlaplánynak? Épp egy hónapja egy álmos hajnalon a párizsi rendőrség prostitúcióval foglalkozó brigádja lecsapott a Champs-Élysées-n lévő Zaman nevű keleti kabaréra. Tizenkét hölgyet előállítottak, akiket az őrsön prostitúcióval vádoltak meg, és több férfi lakásán házkutatást tartottak, ötöt közülük őrizetbe helyeztek.
Nem találomra kopogtak be a rendőrök a Zaman kávéházba, főleg a két harmincas éveiben járó, lyoni illetékességű férfit, About és Karimot keresték – mindkettő horogra akadt –, akiket elit prostitúciós hálózat működtetésével gyanúsítanak. A két férfi telefonjait már hónapok óta lehallgatták, így jutottak még aznap Zahia Dehar lakhelyére, akit egy kis beszélgetésre meginvitáltak az őrsre.
Zahia kisasszony, aki a közelmúltban ünnepelte tizennyolcadik születésnapját, feltűnő jelenség. Bátran állíthatjuk róla, hogy egyes férfiak ilyenekre mondják: bombázó, hosszú, szőkére festett – pótolt – hajával, szilikonnal feltöltött melleivel. Zahia Algériában született, tízéves korában költözött át anyjával és öccsével Franciaországba, ahol tavaly meg is kapták az állampolgárságot. A nagykorúságát februárban elérve abbahagyta az iskolát, most kozmetikusnak tanul, és egy szépségszalont akar majd nyitni.
A rendőröknek elég volt megemlíteni, hogy akár vissza is vonhatják az állampolgárságát – az kérdéses, hogy erre volt-e joguk –, és Zahiának megeredt a nyelve. Elmondta, hogy tizenhat éves kora után kezdett járni menő párizsi szórakozóhelyekre, ahova Abou Sofiane vezette be. Itt főleg hírességekkel, üzletemberekkel találkozott. Mint a Paris Matchnak adott interjújában elmondta, ő nem prostituált, inkább „escort girl”, amolyan kísérőtárs, akit ha megfizetnek, akkor másfajta szolgáltatásokat is vállal. A „rövid öröm” nyújtása ötszáz euró, míg egy „szerelemmel eltöltött éjszakáért” kétezer euró (560 ezer forint) a tarifája. De azt hangsúlyozta, hogy ő választja meg a kuncsaftjait, nincs kitartója, csak ha a szokásosnál is pénzesebb ügyfelek jönnek, akkor ad némi „ajándékot” Abounak.
Szokványos történet, talán a stricijével-barátjával való kapcsolata nem mondható általánosnak, feltéve, ha Zahia igazat vallott – ő ezt váltig állítja. A rendőröknek azonban feltűnt a kora: ugyanis tizenhat éves lánytól – felnőttkorú csak tizennyolc évestől lesz – elfogadni fizetett szexuális szolgáltatást bűncselekmény. Három év börtönnel és 45 ezer eurós pénzbüntetéssel sújtható.
Az elmúlt két évben kik voltak az „ügyfelei”? – érdeklődtek szívélyesen a párizsi prostitúció elleni felügyelők, de valószínűleg a telefonlehallgatásokból tisztában voltak a nevek többségével. Zahia Dehar hosszan sorolta a párizsi éjszakai élet ismert alakjait, de többször Dubajba is tett kirándulást, ahol szaúd-arábiai férfiak társaságát élvezte. Rendszeresen részt vett születésnapi rendezvényeken, gyakran járt a Cote d’Azur-i villákba is.
Aztán előkerültek a francia futballválogatott focistái: Karim Benzema, a Real Madrid csatára, Franck Ribéry, a Bayer München középpályása és Sidney Govou, a Lyon támadója. Egyedül utóbbinak kedvezett a szerencse, ő ugyanis Zahia tizennyolcadik születésnapja után találkozott a fiatal nővel lyoni villájában. Ribéryt – egyelőre tanúként – kihallgatták az ügyben, Benzema vallomására a labdarúgó-világbajnokság után kerítenek sort. Ekkor a nyomozók még nem sejtették, hogy Benzema részt sem vesz a vb-n. Az ügynek ez a része, amelyben a focisták érintettek – mit ad isten –, szünetel két hónapig, pont addig, ameddig lejátsszák a döntőt Dél-Afrikában.
Benzema is a futballisták körül legyeskedő lyoni srácok révén ismerte meg Zahiát. Ráadásul Ribérynek huszonhatodik születésnapjára mintegy ajándékként szállították egy müncheni luxusszállodába az algériai származású bombázót. „Szép ajándék vagyok, nem?” – évődött a hetilap interjújában Zahia, aki azt is elmondta, hogy nem találta túlságosan kedvesnek, gálánsnak, jól neveltnek, szimpatikusnak Ribéryt, aki azért még kétszer igényt tartott rá. Egyébként a fiatal lány rendkívül okosan felelt az újságíró kérdéseire.
Zahiát elnézve valószínűleg kevesen mondanák meg a korát. A három futballista is azt állítja, hogy nem voltak annak tudatában, hogy kiskorú, amikor találkoztak vele. Ha mindkét fél kitart eddigi vallomása mellett, akkor a hatóságoknak igen nehéz dolguk lesz bizonyítani ennek az ellenkezőjét. Nagyjából idáig jutott el a francia sajtó is, az esetet minden szempontból napokig latolgatva.
Az ügy miatt természetesen a játékosokban is hihetetlen a feszültség, hiszen egy ilyen meggondolatlan lépés a karrierjüket is veszélyeztetheti. Egyesek ennek tudják be Ribéry kíméletlen belépőjét a Lyon csatára, Lissandro ellen, amiért ki is állították. A fellebbezést követően csak az utolsó napokban dől el, hogy játszhat-e a francia a Bajnokok Ligája döntőjében. A rá nehezedő médianyomás miatt elvesztette a fejét – szólnak az igazságtól talán nem messze álló fejtegetések.
Ribéryt tavaly még Münchenben Franck császárnak becézték, ám idei szereplése nyomokban sem emlékeztet az előző évi teljesítményére. A Zahia-ügy miatt a Real Madrid sem erőlteti szerződtetését. És ott a francia válogatott, amelyben neki kellene átvennie a Zinedine Zidane által hátrahagyott irányítói posztot.
Nemcsak neki, másnak sem megy. Az európai nagy klubokban meghatározó szerepet játszó francia játékosok a nemzeti válogatottban mintha serdülőkorukra emlékeztetnének. Nem jönnek a gólok, meddő a támadójátékuk. Nincs egy olyan játékosuk, aki fazont adna az egész csapat szereplésének. Nyilvánvaló, hogy ebben nagy a felelőssége az edzőnek, Raymond Domenechnek. Az elmúlt négy év során számtalan játékos bírálta a felkészültségét. Ám volt egy vitathatatlan ász a kezében: hát kinek a vezetésével érték el a második helyet a németországi vb-n? Hogy „csak másodikok” lettek, abban benne volt Zidane kivételes akarása és soha meg nem bocsátható meggondolatlansága is.
Sokszor már-már úgy látszott, hogy leváltják Domenechet, aztán mégis maradt. Most a vb után távozik, legalábbis ezt mutatja, hogy a labdarúgó-szövetség vezetői megkeresték Laurent Blanc-t, a Bordeaux edzőjét, egykori világbajnokot, hogy vállalja el a szövetségi kapitányi tisztet. A felkérésre adandó válaszát a világbajnokság után megtudjuk, de mindenesetre jót tenne a francia labdarúgásnak, ha a megújulás szellője őt is megcsapná, ahogy azt láttuk az idei idényben a Bajnokok Ligájában szerepelt francia klubcsapatoknál.
Eközben szinte az egész francia sportélet védelmébe vette Ribéryéket. Franciaország legnépszerűbb embere, Yannick Noah volt teniszező és énekes valóságos perbeszédet adott elő a focisták mellett. Aimé Jacquet, aki 1998-ban a világbajnokságig vitte a franciákat, és csak igen ritkán szólal meg különböző ügyekben, kijelentette az AFP-nek: „Kérem, elég az álszenteskedésből. Abból, hogy erkölcsi prédikációkat kell naponta olvasnom a sportlapok hasábjain. Nyilván van valamilyen problémája Ribérynek, de ez az ő magánügye, ennek megoldása csak rá tartozik.” Még az UEFA elnöke, Michel Platini is elejtett egy csípős megjegyzést, aki szerint több újságíró jár prostituáltakhoz, mint focista.
Természetesen a politika sem tudta szó nélkül hagyni az esetet. A sporttal foglalkozó miniszter aszszony és államtitkárnő is azt hangoztatta, ha valakit megvádolnak egy bűntettel, akkor az nem méltó arra, hogy a trikolóros mezt magára öltse. Ebben kétségtelenül igazuk van. Ám, hála a nyomozás visszafogott sebességének, még nem tartunk itt.
Ribéry egyik fő problémája, hogy jó muzulmánként miként magyarázza meg családjának a történteket. A Bayern múlt heti bajnokságnyerése utáni interjújában először utalt arra, hogy igen nehéz a helyzete: „Érthetik, hogy mennyire megbántottam családomat, szeretteimet. Szavakat sem találok ennek kifejezésére…”
A francia közvélemény szemében – amely a csapattól túl jó szereplést nem vár a közelgő megméretésen – talán csak úgy enyhíthetnének az elkényeztetett, pénzzel teletömött játékosok rossz megítélésen, ha bátran küzdenének, és nem ötlettelen, szánalmas futballt mutatnának. Akár rögtön a Dél-Afrikával vívandó nyitómeccsen már tanúságát is adhatják ennek.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!