Lelép a német belpolitika színpadáról annak legszínesebb és legtöbbet vitatott személyisége. A szocialista Baloldal pártkongresszusán, Rostockban búcsúbeszédét tartotta Oskar Lafontaine, aki nélkül a hajdani NDK egységpártjának örökösei nem tudtak volna bejutni a szövetségi és tizenhárom tartományi parlamentbe.
„Generációjának legnagyobb tehetsége”, „a hangulatkeltés demagógja” – e szélsőségek között mozgott évtizedeken keresztül a most leköszönő hatvanhat éves Lafontaine pályafutása. Radikális elképzeléseivel, indulatos előadásaival és váratlan sakkhúzásaival sorozatos meglepetésekről gondoskodott. Felrázta letargiájából a szociáldemokratákat, pártelnökként kovácsa volt az SPD–Zöldek (Gerhard Schröder–Joschka Fischer) koalíciójának, abban pénzügyminiszteri tárcát kapott, hamarosan összekülönbözött elvtársaival, és drámai fordulattal juttatta kifejezésre elégedetlenségét: egy csapásra minden tisztségétől megvált, sőt még az SPD-ből is kilépett. Ettől kezdve a volt szövetségesek elleni bosszú érzése hajtotta előre. Erőfeszítése politikai otthonát az új tartományokban gyökeret vert szocialista PDS és a nyugati országrészben a szociáldemokratákban csalódott WASG (Munka és Szociális Igazságosság Választási Alternatívája) közeledésében fedezte fel. Ezek egyesítése volt Lafontaine karrierjének újabb csúcspontja. A létrejött Baloldal társelnökeként, oldalán a parlamenti frakciót vezető Gregor Gysivel, hangoztatta: „Politikai változást akarunk. Ahol a profit uralkodik, ott a demokráciának nem jut hely.” Hasonló hangvétel jellemezte Rostockban tartott búcsúbeszédét: „A parlamentek és a pártok – a Baloldalt kivéve – a nemzetközi pénzpiacok bábjai. A demokrácia mindeddig ismeretlen kihívás előtt áll.”
A műtéten átesett Lafontaine egészségi okokkal magyarázta lemondását.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
