Van mese a nyíltszívű emberről is

A nemrégiben zárult Input nemzetközi köztévés fesztiválon Bodzsár Márk Levegőt venni című kisjátékfilmje képviselte Magyarországot a fikciós mezőnyben. Már a vetítés napján meghívták az alkotást egy berlini köztévés fesztiválra és egy jeruzsálemi filmfesztivál előválogatására.

Egyöntetű volt a siker a vetítőteremben?
– Furcsa, hogy ezt most én mondom, de azt hiszem, igen. Mivel a film nyelve magyar, nemcsak a párbeszédeket, hanem a főszereplő belső mondatait és monológjait is angol feliratban kellett követnie a külföldi nézőknek, és kicsit izgultam, vajon így is átjönnek-e a poénok. De kilencven százalékban ugyanott nevettek, ahol a magyar nézők szoktak. A vetítést követő beszélgetésen nem volt igazán nagy vita. Még azt is előnyként hozták fel, hogy a film külföldön igen alacsonynak számító költségvetésével jól gazdálkodtunk.
– Kérdeztek valami provokatívat?
– Igen, arra voltak kíváncsiak, hogy ha a filmem főhőse – aki királyi többesben narrálja végig a filmet – egyértelműen negatív figura, miért tartom mégis pozitív alkotásnak, ami létrejött. Azt mondtam rá, azért, mert ha a fekete úszósapkás férfit (Trill Zsolt) meg is öli a fehér sapkás menedzser (Rába Roland), mégis az előbbi az erkölcsi győztes, mégis van valaki a film világán belül, aki egyértelműen pozitív értékeket hordoz. Az önmagában is pozitívum, hogy egy mai mesében felbukkan egy olyan figura, mint a fekete sapkás, aki mindig nyíltszívűen, őszintén fordul a másik felé. Lehet a menedzser a végső győztes a cégben és a medencében, az egész személyiségét uraló hatalomvágy és versenyszellem azonban örök magányra kárhoztatja őt. Ezért nem tud természetes emberi viszonyba kerülni a titkárnőjével sem, aki szintén a pozitív oldalt erősíti a filmben.
– Ön szerint mit szólna ehhez a filmhez egy igazi menedzser típusú ember?
– Amikor forgattunk, egy pénzintézet irodáit kértük kölcsön, ott találkoztunk bankárokkal, versenyszférában dolgozókkal. Megnézték a filmet, tetszett nekik, és egyáltalán nem sértődtek meg rajta.
– Talán volt köztük olyan is, aki most először élte át, hogy nem csak az amerikai zsánerfilmek szólhatnak neki, róla.
– Ma kevés magyar zsánerfilm van, de úgy gondolom, hogy egy szerzői film is használhat, sőt adott esetben helyes is, ha használ zsánerfilmes elemeket.
– Ha találgatnom kellene a látottak alapján, azt mondanám, ön nem sokat változtatott az eredeti Zoltán Gábor-novellán, amelyből a film készült. Pedig forgatókönyvíró-dramaturg szakon végzett a Film- és Színházművészeti Egyetemen, s az ember azt képzelné, biztosan nagyon szeret mindenbe beleírni valamit.
– Németh Gábortól, a kortárs magyar szépirodalmi novellákat feldolgozó Hajónapló-sorozat vezető dramaturgjától kaptam két Zoltán Gábor-novellát azzal a megjegyzéssel, hogy szerinte ezek számomra testhez álló írások. Tényleg azok, és nagyon keveset változtattam a Levegőt venni-n.
– Gondolom, az eredetiben is királyi többesben monologizál a dermesztően egoista főhős.
– Hogyne. Így minden szomorúsága ellenére mégis vicces az egész alapszituáció.
– Akár Shakespeare III. Richardjára, akár történelmi vagy közelmúltbeli negatív figurákra gondolok, én is úgy érzem, hogy a kártékonyság, a kaotikusság, a pusztító hajlam tragikus, de egyúttal nevetnivaló is.
– Azért is fontos, hogy humorral ábrázoljam ezeket a hősöket, mert szerintem a néző így könnyebben megbirkózik az alapjában nyomasztó, tragikus történetekkel is. A nagyjátékfilmtervem is drámai történetet vesz alapul, amit fekete komédiaként mesél el. A történet alapja egy lengyel újsághír: mentők dolgoztak össze temetkezési vállalkozókkal úgy, hogy a gyógyíthatatlannak ítélt betegeknek nem adtak gyógyszert, vagy izomlazítóval „segítették” őket a halálba. Így termelték a biztos megbízásokat a temetkezési vállalkozóknak, a pénzt pedig elosztották.
– De az ön filmje, gondolom, Magyarországon játszódik majd.
– Igen, a filmben mindez 1992-ben történik, egy közelebbről nem meghatározott magyar nagyvárosban, ahol egy félig magyar, félig „délszláv” fiú is belekeveredik az üzletbe, kiszállni azonban nem tud, mert a szerelme az ostromlott Szarajevóban rekedt, és sok pénz kell ahhoz, hogy ki tudja szabadítani.
– Tudja, én már előre fázom a nem meghatározott magyar településen játszódó magyar filmektől. Hol vannak a helyi színek, a pontos megfigyelések, a csak sejthető háttértörténetek, amelyektől életre kel egy tér, egy pad, egy kocsmabelső?
– Már főiskolásként rájöttem, hogy a túlzott általánosítás unalmat szülhet, de az is fontos, nehogy valaki fölöslegesen magára vegye a történet negatív aspektusait.
– Az Inputon bemutatott film producere az édesapja, Bodzsár István volt, aki közismert tévés producer. Előny vagy hátrány a családi háttér?
– Kínos lett volna a fentiek miatt, ha ez a film nem sikerült volna elég jól. Egyébként előny is, mert beleszülettem a filmes világba, és egy nagyon fontos kapcsolatrendszerbe, ugyanakkor jobban kell iparkodnom, mint másnak, hogy önálló alkotónak, és ne csak apám kisfiának tekintsenek.