A sókrízis a helyiek megélhetésének veszélybe kerülésén kívül súlyos lokális ökológiai katasztrófával is fenyeget. Noha a Parajdon bekövetkezett természeti katasztrófa nem tekinthető egyedi esetnek, de mivel ez Európa legnagyobb sótelepét érinti, a hatásai is túlmutatnak a Parajdi-medencén.

Sókrízis Erdélyben, az egykori beszáradt beltenger helyén
A parajdi sóösszlet az alsó miocén időszakban, nagyjából 19-18 millió éve keletkezett. Az alsó miocén ottnangi korában részben az alpi-kárpáti hegységképződés, részben pedig a kéregmozgások miatt a Kárpát-medence területét elborító tenger visszahúzódott. Ezekre a folyamatokra volt visszavezethető, hogy a mai Parajdi-medence területére is kiterjedő beltenger elzáródott a világóceántól, illetve a közép-európai Paratethys-tengertől.

A mainál melegebb éghajlaton az erőteljes párolgás hatására csapódtak ki azok a sórétegek, amelyek az egyre jobban megsüllyedő Parajdi-medencében rakódtak le.
A kősó (NaCl, nátrium-klorid) az evaporitok csoportjába tartozó kristályos szerkezetű természetes eredetű üledékes kőzet. A konyhasótól eltérően nem "tiszta", hanem különféle természetes szennyeződésekkel, más evaporitokkal, illetve törmelékes vagy szerves üledékkel kevert. A sókristály Na és Cl elemeinek 6 a koordinációs száma, vagyis a köbös rácsszerkezeten belül minden Na iont 6 Cl ion vesz körül, és fordítva.
Az ottnangit követő korok üledékei rárakódtak a kicsapódott sórétegekre, amelyek a rájuk került kőzetkrétegek nyomásának hatására az Erdélyi-medence peremei felé terjeszkedtek. Az úgynevezett diapir-redők zónájában a sórétegek az őket ért hatalmas nyomóerő hatására összetömörültek, és az itt kialakult törésvonalak, illetve vetők mentén felfelé nyomultak roppant tömegű sódómokként.

Ezek az óriási sódómok azonban nem mindenütt tudtak eljutni a felszínig, jelentős részük a mélyben rekedt. Így alakult ki a ma is ismert erdélyi Sóvidék.
Szemünk előtt bontakozik ki a Parajdi-medence természeti katasztrófája
A kontinens egyik legnagyobb kősófejtése az Erdélyi-nagymedence és a Görgényi-havasok találkozásánál fekvő Parajdi-medencében található. Az úgynevezett Sóhát alkotja a Parajdi-medence és a Székely Sóvidék legnagyobb telepét, amelynek gyökere egészen 2,7 - 3 kilométer mélységig nyúlik le. E hatalmas ellipszis formájú sótömzs vízszintes kiterjedése nagyjából 1,2 km X 1,4 km, amely annyi sót tartalmaz, ami képes lenne még több száz évig fedezni Európa teljes sószükségletét. A nagy múltú sóbányászat a Parajdi-medencében egészen a római korig vezethetők vissza, ami évszázadok óta a környékbeliek megélhetésének a legfontosabb forrása.