A közhatalom megújítása

A hatalmi elitbe bűnözői körök épültek be, nemegyszer a törvényt is az ő tetszésük szerint hozta meg az olykor csak virtuálisan létező többség. Az egyszerű polgároknak ezekben az években azzal kellett szembenézniük, hogy ügyeik gyakorlatilag elintézhetetlenek, az ügyintézők ugyanis egymás hibáiból éltek.

Új időszámítás kezdődött az állam életében az országgyűlési választás április 25-i második fordulójával. A közhatalom intézményei folyamatosan megújulnak, gyors és mélyreható változás lesz a vezetői posztokon is. A képviselőház először természetesen a miniszterelnököt választotta meg: Orbán Viktor május 29-én letette az esküt. A kabinet hivatalba lépett. Június végéig napirendre kerül az államfő megválasztása, az Állami Számvevőszék vezetői helyeinek betöltése és a két hiányzó alkotmánybíró kinevezése is. Ősszel új legfőbb ügyészt választ a parlament.
Magyarországon a húsz éve hatályos alaptörvény szerint minden fontosabb állami fórum és közjogi tisztségviselő az Országgyűléstől kapja legitimációját. Tekintélye, hitele, tényleges hatalma csak annak van, akit a parlament megválaszt. A törvényhozás ereje, döntési és cselekvési képessége pedig természetesen attól függ, hogy a kormányerők milyen többséget szereztek a választásokon. Az Országgyűlésben 1990 óta egyetlen politikai erőnek sem sikerült meggyőző fölényhez jutnia. Az Antall-kormány törékenysége ebből eredt, ezzel magyarázzák, hogy paktumot kellett kötnie a Szabad Demokraták Szövetségével. A Horn-kabinet idején a szocialista párt több mint ötvenszázalékos többséget tudhatott maga mögött, hatalmi megfontolásból mégis koalíciót kötött az SZDSZ-szel. Ebben az időben a kormányzati elit torzsalkodásai mindennapossá váltak. Medgyessy és Gyurcsány ugyancsak a liberálisokkal szövetkezett. Bajnai Gordont szintén az SZDSZ szavazatai tartották a hatalomban.
Az elmúlt húsz esztendő államszervezetének kialakítására, kormányzati filozófiájára rányomta bélyegét a balliberálisok felfogása. Magyar Bálint, Pető Iván, Kuncze Gábor, Demszky Gábor és Kóka János másokkal együtt azt vallotta, hogy az állam nem kaphat érdemleges szerepet a társadalom életének megszervezésében. Voltaképpen azt a marxi nézetet képviselték, hogy idővel az állam elhal, és a jog jelentősége is megszűnik. Kormányzásuk tizenkét esztendejében sikerült is anarchiát teremteniük. Nemcsak a közvagyont privatizálták, hanem a közhatalmat is. A közakarat ennélfogva nem érvényesülhetett, szervező erő híján az emberek biztonságérzete és vele a tényleges szabadsága, cselekvési lehetősége megszűnt. Az élet kiszámíthatatlanná vált, hiszen a jogszabályok többsége csak papíron érvényesült. A gyakorlatot két fő tényező térítette le a törvényes útról: a korrupció és a bürokrácia. Mivel az államot gazdasági társaságként kívánták működtetni, a profitot helyezték előtérbe. A saját profitjukat. A hatalmi elitbe bűnözői körök épültek be, nemegyszer a törvényt is az ő tetszésük szerint hozta meg az olykor csak virtuálisan létező többség. Az egyszerű polgároknak ezekben az években azzal kellett szembenézniük, hogy ügyeik gyakorlatilag elintézhetetlenek, az ügyintézők ugyanis egymás hibáiból éltek. Mindennapos tapasztalattá vált, hogy az ügyeknek 30-40 százaléka azért keletkezik, mert az előző ügyintéző hibázott, s hibáját a kollégái csak úgy tudják kijavítani, ha az ügyfél új beadványt, kérelmet nyújt be, amit természetesen iktatnak és feltüntetnek a statisztikában. Akár harmadennyi felkészült ember is elég lenne a feladatok ellátásához. Az aktatologatás miatt azonban az ügyek, az akták szinte sosem zárulnak le.
A baj a rendszerrel és a rendszer kialakításának, működtetésének filozófiájával van. Ennek képviselői tehetnek arról, hogy a közszolgáltatások is a legtöbb helyen minimálisra zsugorodtak: a közlekedés, a közoktatás és az egészségügyi ellátás is tönkrement. A felelőtlenség vált uralkodóvá. Így jutottak végül a központi igazgatás területein meghatározó pozícióba a gazdasági-politikai oligarchák, az igazgatás különféle alacsonyabb fórumain pedig a megbízottaik.
A honvédség éves állománygyűlésén Orbán Viktor a héten azt mondta: helyre kell állítani a rendet és a biztonságot. Erre csak egy erős ország képes. Ebben semmilyen magánkezdeményezésnek nincs helye. A miniszterelnök szavai nyomán nemcsak a különféle gárdákra gondolhatunk, hanem az őrző-védő, kiszervezett egységekre is. Ilyenekről elég sokszor hallhattunk az elmúlt években, felvetődött például, hogy a 2006. október 23-i rendőrterror idején magáncégek léptek fel azonosító nélküli gyakorlóruhákban. Az ilyen anomáliákból valóban elég volt, vissza kell helyezni jogaiba a hadsereget és a rendőrséget, megteremteni a közbiztonságot.
Első lépésként a múlt hónapban a közakaratnak megfelelően számos olyan törvénymódosítás történt, amelyek megszüntetik a legkirívóbb hibákat és több helyütt felszámolják a tarthatatlan állapotot. A következőkben a jogállam jelenlétét, normális működését az igazgatás más területein is érzékelhetővé kell tenni. Ilyen lehet – mondjuk – az élelmiszer-biztonság, a közegészségügy, a környezet- és a természetvédelem és az energiaellátás. A kormányzat tervei szerint bevezetik a másodlagos élelmiszer-vizsgálatot, hogy ne áramolhasson be Európa élelmiszer-hulladéka akadálytalanul Magyarországra. A rezsiköltségek indokolatlan növekedését pedig úgy akadályoznák meg, hogy hatósági, miniszteri engedélyhez kötnék az energia-díjszabást. Csökkentik a beruházásokhoz szükséges hatósági engedélyek számát is. Védelmezik a nehéz helyzetbe került hitelfelvevőket.
Magyarország demokratikus jogállam. Ez az alkotmányos szabály csak akkor érvényesülhet, ha a független intézmények is megfelelően működnek. A balliberális kormányzat az elmúlt nyolc évben az ő státusukat is meggyengítette. Nem tudta elérni, hogy megválasszák a költségvetés ellenőrzésére hivatott Állami Számvevőszék két elnökhelyettesét. Fél éve az elnöki poszt is betöltetlen. Az Alkotmánybíróság 11 helyett 9 taggal működik. Bihari Mihály és Kukorelli István két évvel ezelőtti távozása óta a parlamentnek nem sikerült feltöltenie a létszámot. Gondoskodnia kell az Országgyűlésnek az államfő megválasztásáról is, Sólyom László megbízatása augusztusban lejár.
A kormánypártok úgy látják, hogy az új köztársasági elnök június végéig megválasztható. Az MSZP a napokban megnevezte jelöltjét Balogh András nagykövet személyében. Feltételezhetően nem ő kapja meg a hivatalt. Jelenleg Sólyom újrajelölése is kétséges. Nem vezet ugyanis jóra, ha valaki két egymást követő ciklusban betölti ugyanazt a magas tisztséget. Példa erre Göncz Árpád, aki végül egyértelműen az SZDSZ pártérdekeit képviselte.
Többen feltételezik, hogy Schmitt Pál az államfői poszt várományosa. Megválasztása esetén más politikus vezetné a parlamentet. Szakmai berkekben felvetődött Martonyi János külügyminiszter, jogászprofesszor neve is. A Fidesz nem sokkal a választás előtt tájékoztatja terveiről a közvéleményt. Az államfői posztra egyébként legalább ötven képviselő állíthat jelöltet.
Az ősszel lejár Kovács Tamás legfőbb ügyész megbízatása is. A vádhatóság vezetőjének személyére már az új köztársasági elnök tesz javaslatot. A két fontos közjogi pozíció – az államfői és a főügyészi – mindenkor meghatározó jelentőségű. A jelenlegi feltételek között, az állam megújításának időszakában különösen az, hiszen a közvádló megbízható, kiegyensúlyozott tevékenysége nélkül nincs törvényesség, nem érvényesülnek a szabadságjogok és nem létezhet jogbiztonság. A köztársasági elnöknek az államszervezet demokratikus működése felett kell őrködnie.
Nem kétséges, hogy a Fidesz és a KDNP a maga kétharmados többségével az első körben megválaszthatja az államfőt. Senkinek sem közömbös, hogy az elkövetkező fél évtizedre kit küldenek a Sándor-palotába.