A magyar érdek képviselete – válasz Tabajdi Csabának

Hát elkezdődött. Alig pár nappal az új kormány megalakulása után Tabajdi Csaba múlt héten kiadott közleményében már a magyar „külügyi szakértők” elmozdítása és a magyar érdek képviseletének elhanyagolása miatt aggódik. Sajnálatos, hogy Tabajdi Csaba az Európai Parlamentben nem veszi észre fideszes képviselőtársait – Gál Kingát és Schöpflin Györgyöt – a padsorokban, s összetéveszti az Európai Unió intézményes rendszerének szereplőit és a magyar érdek valódi képviseletének színtereit. Tabajdi persze nemcsak a fideszes EP-képviselők munkáját, de másokét sem veszi észre. Az arányos földrajzi képviseletről szóló módosító javaslatot az Európai Külügyi Szolgálathoz ugyanis egy lengyel képviselő jegyzi, Rafal Trzaskowski. Az általánosítás, önfényezés és vádaskodás persze alkalmas a ködösítésre, a riogatásra és viszály szítására.
Hiszen, ha Tabajdi Csaba valóban a magyar érdek uniós szintű érvényesülését féltené, akkor nemcsak azokon a fideszes országgyűlési képviselőkön – akiktől egyébként éppen a szocialista kormányzat és külügyi apparátusa őrzött féltve minden releváns információt – kérné számon, hogy miért nem jelennek meg Brüsszelben, hanem párttársait is kérdőre vonná. Bár lehet, hogy a belső pártharcok, a pozíció- és adatmentések jobban lekötik most energiájukat.
A szocialista EP-képviselők, már amennyire Tabajdi az ő nézetüket képviseli, nyilvánvalóan azt is elfelejtették, hogy a külügyben tényleges személyi változások egyelőre nem történtek. Még minden „szakértő” a helyén ül, és valószínű, hogy ezt a fideszes mulasztást – a külügyi szolgálatban való érdekérvényesítést – „megkettőződött szoci erőfeszítéssel” igyekeznek pótolni. A haverok helyét talán így még tudják biztosítani.
És még egy további apró kiegészítés az ülés résztvevőiről: a brit alsóház sem volt jelen a közleményben említett nemzeti parlamentekkel közösen tartott eszmecserén az Európai Külügyi Szolgálatról. (Persze az angolok amúgy is a fényes elszigeteltséget kedvelik, de ez egy másik történet.)
Az Európai Külügyi Szolgálat körüli vita valóban kiemelt jelentőségű, a lisszaboni szerződés lehetővé teszi az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek számára, hogy az új intézmény kialakításának feltételeit meghatározzák. De valódi döntést nemcsak ezek az intézmények hoznak, hanem a tagállami kormányokat képviselő tanács is hozzáteszi javaslatait, Catherine Ashton külügyi főképviselővel és a bizottsággal egyetemben. Az alku zajlik, a magyar érdek érvényesítése érdekében a kívánatos információáramlás viszont akadozik.
Április 25. után az ekkortól már csak ügyvezető magyar kormány és annak képviselői érdekérvényesítési lázukban tudomást sem vettek a fideszes képviselőkről, például hogy a bölcsek kövét a külügyi szolgálatról át tudják adni, hogy Magyarország érdekei egy szemernyit se sérüljenek. Ahogy Budapest utasítására az elmúlt hat évben a brüsszeli Magyar Állandó Képviselet sem tartotta fontosnak az együttműködést a fideszes EP-képviselőkkel kül- és Európa-politikai kérdésekben. A mögöttünk álló nyolc év kormányzati működésébe volt kódolva az ellenzék kizárása, a szocialista kormányzat számára az Európai Parlament pedig láthatatlan volt, bár a szocialista képviselőket, vélhetőleg rendszeresen tájékoztathatták uniós ügyekről. Kár, hogy ritkán éltek ezekkel az információkkal… A magyar érdek érvényesítését innen érdemes górcső alá venni.

A szerző Schöpflin György európai parlamenti képviselő irodájának munkatársa