Népiskolai programja révén ötezer, főként tanyasi iskolát létesített gróf Klebelsberg Kunó, megreformálta a középiskolai oktatást, bevezetve a reálgimnáziumot, s a felsőoktatást is korszerű alapokra helyezte. Ő hívta haza az akkor külföldön tartózkodó Szent-Györgyi Albertet, akit azután Szegeden egyetemi tanárrá nevezett ki. Ünnepi beszédében Jókai Anna párhuzamot vont a tudománypolitikust körülvevő társadalmi helyzet és a jelenlegi közállapotok között. Sokat tanulhatunk a nagy elődtől – fogalmazott –, aki ugyanúgy a „romokon” építkezett, mint ahogy most is az iskolarendszer alapjaiban történő megreformálása áll előttünk.
A szobor alkotója, Búza Barna szobrászművész számára élő örökség a klebelsbergi életmű, ahogyan a századik évében járó, ma is nap mint nap dolgozó művész fogalmaz, nem megrendelésnek tett eleget ezzel a művel, hanem személyes háláját rótta le a magyar közoktatás, kultúra kiemelkedő személyisége előtt. Hogy miért? Erre a kérdésre akár a művész egész élete, pályája lehetne a felelet. A válasz a sarkadi gyermekévekkel kezdődik, nagyapja azt szerette volna ugyanis, hogy tanulja meg a kalaposságot, hogy később ráhagyhassa a műhelyt. Nagy kedve nem volt hozzá, de megtanulta a mesterséget, amire szükség is volt, hiszen heten voltak testvérek. Mivel azonban édesapja festőművész volt, s ő már gyerekként rajzolt, formázott, 1928-ban felvételizett a budapesti Képzőművészeti Főiskolán. A felvételi vizsga sikeres volt, mivel azonban sem tizennyolc éves nem volt még akkor, se érettségije nem volt, nem vehették fel. A rektori hivatal vezetője mégis behívta a szobájába, s lediktált neki egy levelet, egy kérvényt gróf Klebelsberg Kunónak címezve. Gondolta, így akarja lerázni, mindenesetre megírta a levelet, s délután hazavonatozott Sarkadra. Másnap este expressztáviratot kapott a minisztertől: „Beiratkozásához hozzájárulok…” A következő években rendszeresen meghívta hivatali szobájába fiatal pártfogoltját, hogy beszámoljon előmeneteléről, a halálos ágyán pedig meghagyta feleségének, hogy törődjön vele, hívja meg látogatóba, így járt ki rendszeresen Pesthidegkútra.
A támogatást kiváló előmenetellel, művekkel, pályázati sikerekkel hálálta meg Búza Barna. Főiskolásként megnyerte a Ferenczy István-, majd a Balló Ede-díj pályázatát, majd a Fővárosi-díj pályázatát is. 1937-ben meghívták a velencei biennáléra, az év végén, a budapesti téli tárlaton, a Műcsarnokban a Zala György-érmével, 1943-ban, a kolozsvári művészeti hetek kiállításán, az országos fafaragó versenyen Szent Tadeus- szobrát I. díjjal tüntették ki. Azután azonban a szenvedés, a viszontagságok évei jöttek. Előbb a nyilas időkben vitték munkaszolgálatra, majd 1945 után egy időre le kellett mondania művészi tevékenységről. Szobrász kollégái, barátai bizalma segítette vissza a pályára. Köztéri művek, szakrális alkotások, kisplasztikák, érmek létrehozójaként egyaránt jelentős életművet hozott létre. Elsősorban a bronz mestereként tartjuk számon, de azon kevés magyar szobrász egyikeként is, aki például a porcelánt is mesteri módon formálja.
A herendi porcelángyárban készítette el például azt a pietŕt, amelyet később a világ számos helyén kiállítottak. Az egyik példány ma is a műtermében látható, egy másikat Mádl Ferenc köztársasági elnök ajándékba vitte el II. János Pál pápának. Búza Barna alkotásait egyszerre jellemzi a hitelesség és a személyesség, az ábrázolt személy, a mű révén megidézett szellemiség előtti tisztelet és az anyag, a technika kiváló ismerete. Erre aligha hozhatnánk jobb példát, mint éppen gróf Klebelsberg Kunó mellszobrát, amelynek felállítása jelentős esemény Budakalász számára. A város fontos művészi értékekkel gazdagodik a révén, ha úgy tetszik tájékozódási pontot jelent a mű: megerősítheti igazukban azokat, akik eddig is a jó úton jártak, s biztatás lehet azoknak, akik az úton most indulnak el.
origo.hu
Mráz Ágoston Sámuel szerint a Harcosok Klubja fordulópont a Fidesz történetében
