Köszönöm a két csapatnak, hogy egy újabb klasszikust varázsolt a STAPLES Center parkettjára – mondta mosolyogva David J. Stern, az NBA nagyfőnöke, miközben Jerry Buss klubtulajdonos kezébe nyomta a győztesnek járó Larry O’Brien-trófeát. A ligát 26 éve – remekül – irányító brooklyni ügyvédnek azonban, talán életében először, nem volt igaza. Ez a meccs minden volt, csak nem klasszikus az immár tizenkét Lakers–Celtics finálé történetében. (Ebből kilencet nyertek a bostoniak, most már hármat a kaliforniaiak.) Sőt, sokáig botrányosan pocsék mérkőzés volt. A Lakers a harmadik negyed vége előtt két perccel érte el az ötven pontot (!), addig 25 százalékos volt a mezőnymutatója a későbbi bajnoknak. Kobe Bryant és társai pénzért sem tudtak kosarakat venni, egyik homály a másikat érte, s amikor a harmadik játékrész közepén 49-36-ra elhúzott a rutinosan kosarazó ellenfél, elúszni látszott a „tavasok” hajója. (Tényleg, tudja-e valaki, miért hívják Lakersnek a Lakerst? Mert a franchise eredetileg Minneapolisban működött, és Minnesota a tízezer tó állama…)
Most jöhetne az a fordulat, hogy egyszer csak elkezdett kosarazni a Lakers a negyedik negyedben, de ez kapitális hazugság lenne. Egyfelől a bírók végig szépen megfújták a Lakersnek a hazai pályát – Pau Gasolék 57 büntetőt dobhattak a vendégek 37 szabad dobásával szemben –, másfelől a végére elolvadt a veterán erőket felvonultató látogató. Derek Fisher, majd Ron Artest bebombázott egy-egy triplát, Gasol elkapta a meccslabdát – Bryant hibázása után négy zöldmezes között brusztolta ki a lepattanót –, s 79-73-as Lakers-vezetésnél, 51 másodperccel a vége előtt látni véltük a képernyőn a villódzást: Game over!
Csakhogy Allen, majd Rondo triplájával Bryant jó büntetői ellenében 81-79-re feljött a Boston – de tovább már nem tudott. A szlovén Szasa Vujacic jó szabad dobásai a meccs utolsó pontjait jelentették, s máris eleredt az arany-lila konfettizápor. (1969-ben, az akkori Lakers–Celtics-döntő utolsó meccse előtt a kaliforniaiak elnöke több ezer lufit erősíttetett fel a csarnok, az inglewoodi Forum oszlopaira, s még az ülések hátlapját is feliratozták azzal, hogy milyen lesz majd az ünneplés koreográfiája a biztosra vett Lakers-diadal után. Hát persze, hogy a Boston nyert…)
Ezúttal a Celtics vált komikussá. Már a két nappal korábbi hatodik meccsre magukkal hoztak többládányi trikót és sapkát a felirattal: Boston Celtics 2010 NBA Champions. A cuccok most is náluk voltak, de már csak sporttörténeti mementóként lehet értékesíteni őket.
Mert a bajnok – megvédve címét – a Lakers lett, az MVP pedig Kobe Bryant. Az előbbi tizenhatodszor, az utóbbi másodszor. Kobe-nak ez az ötödik bajnoki aranygyűrűje, jövőre befoghatja a nagy elődöt, Michael Jordant.
Phil Jacksonnak, a Lakers edzőjének – aki a döntőbe jutással egy-, a diadallal további egymillió dollár prémiumot kapott – már senkit sem kell befognia. Több aranygyűrűje van, mint ahány ujja (tizenegy), eddig is ő volt az edzőfejedelem, ezután is az marad.
Legfeljebb jövőre tizenkettedszer is meggyűrűzik…
origo.hu
Gyilkosság Dunakeszin: autóban találták meg a férfi holttestét
