Búcsúznak a norvég popikonok

Július 14-én a fővárosban koncertezik a huszonöt éve képregényes klipjével a világelitbe berobbant A-ha együttes. A kezdet azonban egyben a vég, mivel az 1982-ben alakult norvég csapat még soha nem járt hazánkban, és a budapesti koncert után nem is fog többé, lévén ez az együttes utolsó turnéja. Feloszlanak ugyanis.

Velkei Tamás
2010. 06. 18. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ám még mielőtt elsiratnánk a harmincas korosztály bálványait, megnyugtatásul közöljük: a zenészek továbbra is a szakma berkein belül maradnak, csak külön-külön. De nincs ebben semmi különös, hiszen 1985-ben jelent meg a csapatot egyszeriben a slágerlisták tetejére röpítő debütáló Hunting High And Low album. Csaknem három évtized alatt pedig a legjobb barátok is képesek egymás idegeire menni, még ha az A-ha soha nem a botrányairól volt híres.
Az első három nagylemez (1985–1988) sikerei, a Take On Me, az I’ve Been Losing You és a Stay On These Roads után sokan úgy vélték, ez marad az irány, kivéve az együttest: helyes énképpel fölismerték, hogy másra, többre képesek, hivatottak.
Így a kezdeti visszhangos sikereket nyugodtabb évek követték, ami a mai popdarálóban semmiképp nem szokványos, az meg főleg, hogy a zenei elmélkedést követően mindig valami újjal lépett a világ elé az A-ha. 1990-ben az East Of The Sun, West Of The Moon már egy teljesen új hangvételű album, amelyen a szintipop hangzást felváltotta az akusztikus hangszerek harmóniája, lírája. Az együttes karrierjét nyomon követők kevésbé furcsállták a váltást, legfeljebb annak karakteressége lehetett még számukra is meglepő.
Aztán nagy csönd köszöntött a zenekarra, legközelebb az ezredfordulón jelentkeztek új dalokkal. A Minor Earth, Major Sky albummal az A-ha kijelölte maga számára azt az irányt, amit azóta is követ: az akusztikus hangszerek mellett ismét markánsabban szólnak a szintetizátorok, és a még ma is átkozottul fiatalos, ötödik ikszet taposó Morten Harket énekes, Magne Furuholmen billentyűs és Paul Waaktaar-Savoy gitáros slágerszagúbb dalokat jegyez. A média már mégsem az A-hától visszhangzik, a klasszikus popra ma kevésbé vevő a világ, mint tizenöt éve. Ám ez egyáltalán nem az A-ha hibája. Sőt.
Így érünk el a mához, a tavaly megjelent Foot Ot The Mountainhez, amelyen az együttes még inkább próbált visszatérni a gyökerekhez. Többek között erről az albumról is hallhatnak dalokat azok, akik július 14-én ellátogatnak a Papp László sportarénába. A hírek szerint varázslatos színpadképek, egy tizenhat méteres videofal garantál felejthetetlen perceket, a bevezetőben említettek miatt pedig a hallgatóság zenetörténeti pillanat részese lesz, és egy olyan zenekart láthat, amely világszerte 36 millió lemezt értékesített.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.