Bizony nehéz a múlttól szabadulni. Mindmáig utolsó sikerünk emlékétől is, amint az 1984. október 17-i, rotterdami vb-selejtezőn a Gullittal, Rijkaarddal, Van Bastennel felálló – amúgy 1988-ban Európa-bajnok – házigazdát 0-1-ről 2-1-re fordítva úgy verjük Détári és Esterházy góljaival, hogy Varga „Kacsa” még tizenegyest is hibázhat. De az 1994. június 1-jei, eindhoveni 1-7 rémképe legalább ennyire elevenen kísért; Verebes József egylete egy héttel később még Brüsszelbe is elment egy 1-3-ért, és mivel a Benelux-túrán tízet számoltak rá, ki is telt a szövetségi kapitány becsülete.
A „hármas” már most is megvan, múlt szombaton a németek rámolták be a Puskás-stadionban. Ráadásul akár hét is lehetett volna, mint ahogyan egyesek szerint ma is simán lehet. Hiszen a vb-re készülő ellenfél pazar formában futballozik, a kontinensről elsőként, százszázalékosan, 17-2-es gólkülönbséggel selejtezve jutott ki Dél-Afrikába, tizennyolc mérkőzés óta veretlen, kedden Ghánát intézte el 4-1-re. A BL-döntő két résztvevőjének, az Internazionalénak és a Bayern Münchennek Sneijder, illetve Robben személyében az egész szezonban két holland volt a kulcsfigurája, a válogatott a 2008-as Eb-n a 2006-os vb két finalistáját, Olaszországot és Franciaországot 3-0-ra és 4-1-re leckéztette.
Ezzel szemben mit mondhatunk a magyar csapatról? Az elmúlt egy esztendőben, tavaly augusztus óta nyolc fellépéséből hatszor kikapott (háromszor 3-0-ra), az oroszokkal márciusban játszott egy 1-1-es döntetlent, míg tavaly októberben, az ellenfél számára tét nélküli vb-selejtezőn nyert 1-0-ra Koppenhágában. Ha tehát Erwin Koeman szövetségi kapitányi érájában mindenáron tendenciát keresünk, az javuló semmiképpen sem lehet.
Mással sem volna jobb – szól itt-ott az egyetlen érv, ami a holland tréner mellett momentán felhozható, csakhogy ez feltevés, hipotézis. Az viszont tény, hogy vele nem jó. Személye, megtartása vagy leváltása persze részprobléma a magyar futball általános válságában, csakhogy ez a szegmens legalább kezelhető, ellentétben a nagy egésszel. Így aztán magyar részről a szövetségi kapitány számára a legnagyobb a tétje a mai meccsnek, bár ez is kétséges; miután a hazai sportági szövetség, az MLSZ akkori elnöke, Kisteleki István múlt augusztusban szerződést hosszabbított vele, vagy továbbra is pozíciójában marad, és akkor havonta kap több millió forintot, vagy megy, és akkor egy összegben jut hozzá még jóval több millióhoz.
A látszatra azonban így is illene ügyelni, neki is, a nyári szabadságra vágyó, és a két júniusi mecscset esetleg nyűgnek tekintő játékosoknak is. A múlt szombati 0-3 után például Koeman részéről nem volt elegáns hazarepülni, és szerdáig Amszterdamban várni a válogatottra, mert bár hétfőn és kedden bizonyára nem tett volna csodát vele, ilyen alapon a magyar labdarúgásban senkinek sem lenne érdemes egyetlen percet sem dolgoznia.
Ma azonban legalább kilencvenet kellene, a feltevések szerint a Király – Bodnár, Juhász, Horváth Gábor, Vanczák – Huszti, Vadócz, Koman, Tőzsér, Dzsudzsák – Torghelle tizenegynek. Odaát a Stekelenburg – Van der Wiel, Heitinga, Mathijsen, Van Bronckhorst – De Jong, Van Bommel, Sneijder – Robben, Kuyt, Van Persie alakulat kezdhet, de a legnagyobb tapsot valószínűleg a Manchester United 39 éves, 129-szeres válogatott kapusa, a nemzeti színektől ezúttal búcsúzó Edwin van der Sar kapja.
Legalábbis a meccs elején. A továbbiak megtippelésére ezúttal nem vállalkozunk.
Sérült sztárok. Elefántcsontpart tegnap 2-0-ra verte Japánt, ám Didier Drogba a mérkőzés elején könyökét törte, így valószínűleg ki kell hagynia a vb-t. Az angol Rio Ferdinandnak pedig biztosan, ő csapata edzésén szenvedett súlyos térdsérülést.
origo.hu
Melyik szó hiányzik a legismertebb közmondásokból? Csak keveseknek sikerül hibátlanul kitölteni!
