Tisztul a terep és a kép: a Magyar Labdarúgó-szövetség rendkívüli küldöttgyűlése tegnap Telkiben elfogadta az alapszabály-módosítást, így július 6-án minden bizonnyal Csányi Sándort, az OTP elnök-vezérigazgatóját választják meg az MLSZ elnökévé. Hogy ez így történhessen, ahhoz a számbeli túlsúlyban lévő amatőröknek részben saját érdekeik ellen kellett voksolniuk, hiszen hozzájárultak a megyei szövetségek önállóságának megszűnéséhez, valamint ahhoz is, hogy az MLSZ elnöksége az eddigi tizenöt helyett kilenc tagból álljon. Ráadásul Csányi de facto hat pozícióba is a saját jelöltjét delegálhatja; természetesen a demokratikus, törvényes formák de jure betartásával. A korábbi elnökség mandátuma ezzel megszűnt, a július 6-i tisztújító közgyűlést háromfős ad hoc bizottság – tagjai a korábbi alelnökök, azaz Dunai Antal, Helmeczy László, Nemes Ferenc – készíti elő.
A magyar futball tehát a jelek szerint adott magának egy esélyt, de ennél sokkal többről egyelőre felesleges beszélni. Az elmúlt negyedszázad során ugyanis több olyan személy is megfordult az MLSZ élén, aki a civil szférában, gazdasági, idegenforgalmi vagy tudományos szakemberként jelentős vezetői erényeket villantott meg: döntésképes, határozott, lényeglátó, megbízható, szavatartó volt, és a többi. Csakhogy Somogyi Jenőtől Laczkó Mihályon át Benkő Lászlóig mindegyikük belesüppedt a hazai labdarúgás mocsarába; mintha csak kettős énjük lenne, és mindannyiszor a futballnak jutott a gyengébbik.
Csányi Sándornak ezen a szindrómán is túl kellene jutnia, és ehhez önmagában nemcsak ő kevés, hanem a kedvére alakítandó elnökség is. Minél szélesebb és mélyebb garnitúraváltásra szükséges törekednie, az ugyanis nem vitás, hogy számos közép- és regionális vezető cserére szorul. A kérdés az, kik és honnan jöhetnek a helyükre.
origo.hu
Indul az M1 autópálya bővítése – mutatjuk, hol és mikor változik a forgalom
