Jossi Baidatz, az izraeli katonai titkosszolgálat kutatási igazgatója azt nyilatkozta 2008 szeptemberében, hogy 2010 előtt Iránnak nem lesz atomja. Most azonban 2010-et írunk. Fogy a nemzetközi közösség türelme, Teherán folytatja az idegek harcát: az ENSZ több biztonsági tanácsi határozata ellenére uránt dúsít. A Brazíliával és Törökországgal május 17-én megkötött egyezménnyel viszont kihúzta a viszály méregfogát: a nyugati követeléseknek megfelelően külföldről szerez be nukleáris fűtőanyagot atomreaktorai számára. A magas szintű urándúsításról, vagyis az atomfegyvergyártás lehetőségéről tehát lemond. Washington és európai szövetségesei bizalmát azonban nem nyerte vissza ezzel a lépéssel, az ENSZ BT elé akarják vinni az ügyet. Izrael nem zárja ki a háború lehetőségét sem, a napokban országos hadgyakorlatot tartott a készenlét felmérésére.
Hatvan éve kezdődött
Ismerős történet a Közel-Keletről: az iráni atomprogramot az 1950-es években kezdték el amerikai támogatással. A hetvenes évek elejének olajválsága idején az iráni sah nagy ívű víziót vázolt fel: az olajtartalékok kimerülése miatt 2000-re 23 atomerőművet kell üzembe helyezni Irán energiaszükségleteinek kielégítésére. Az 1979-es iszlám forradalom azonban áthúzta a számításokat, a projekt a teokratikus rezsim kezébe került, a Nyugat pedig nem láthatott bele tovább a kártyákba.
A dúsított uránt atomreaktorok nukleáris fűtőanyagaként is lehet használni, de atomfegyver előállítására is. Homeini ajatollah új rendszere pontosan felmérte, hogy az atomprogram védelmi potenciált is jelent.
– Irán már kezdetben is leginkább védelmi szempontok miatt akart atomfegyver birtokába jutni. Atomprogramjának első fázisában, a nyolcvanas években rendkívül nehéz helyzetben volt: háborúban állt Irakkal. Az atomprogramot azért folytatták, hogy elrettentsék szomszédjukat Irán megtámadásától – magyarázza Efraim Kam, a tel-avivi Nemzetbiztonsági Tanulmányok Intézetének igazgatóhelyettese.
A Szaddám Huszein-féle Irak azonban már nem létezik, éppen akkori szövetségese, az Egyesült Államok fordult ellene. Irán tehát megszabadult régi vetélytársától, de ezzel egy időben mindkét oldalán, Irakban és Afganisztánban is megjelent az amerikai hadsereg. Most tehát azért kell neki az atomfegyver, hogy biztos lehessen benne, nem jut Afganisztán vagy Irak sorsára. A legfontosabb motiváció azonban hátramaradt: a síita vallású és perzsa lakosságú Irán atomfegyver birtokában megkerülhetetlen regionális hatalommá válna az Arab-öböl szunnita arab dominanciájú mozlim világában, hegemón helyzetbe kerülne a Közel-Keleten.
A tavalyi elnökválasztást követő belpolitikai válság, az utcai zavargások pedig egy harmadik okot is nyomatékosítanak: a vitatott legitimitású rezsim belső tekintélyét erősítené meg, ha az atomklub tagjává válna az ország.
Iránnak tehát energetikai gondjainak megoldására is szüksége van az atomprogramra, atomhatalom akar lenni. De vajon miért a félelem attól, hogy a deklaráltan békés (polgári) célú projekt hátterében titkos katonai célú fejlesztések is zajlanak?
Az izraeli kormányhivatalokban a válasz mindenhol ugyanaz: ha Teheránnak nincs mit rejtegetnie, miért szegte meg több ízben is az elmúlt években nemzetközi kötelezettségeit az atomsorompó-egyezményt aláíró Irán, miért rejtette el a natanzi atomreaktort a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség elől, és miért nem fogadja el a nyugati hatalmak alternatív urándúsítási javaslatait?
Izrael szerint Irán kettős játékot űz: tárgyalási hajlandóságának hangoztatásával elaltatja a diplomáciai megegyezést szorgalmazó államokat, de igazából esze ágában sincs tárgyalni. A diplomácia valójában csak az időhúzás célját szolgálja. Időhúzást addig, míg atombombára tesz szert.
De ha képes lenne Teherán nukleáris fegyver előállítására, mi a bizonyíték rá, hogy be is vetné? Egy neve elhallgatását kérő magas rangú izraeli külügyi tisztségviselő szerint ezt a szándékkal lehet igazolni. Az iráni legfelső vezetés évek óta nyíltan hirdeti, hogy Izrael államnak nincs létjogosultsága, Izraelt le kell törölni a Közel-Kelet térképéről. Ez a retorika példa nélküli az ENSZ történetében, vagyis hogy egy tagállam így beszél egy másik ENSZ-tagról. A másik szempont: a tettek. A tisztségviselő állítja: Irán több mint 20 éve Izrael lassú megsemmisítésén dolgozik. 1982 óta anyagilag és erkölcsileg támogatja a Hezbollahot, az iráni Forradalmi Gárdának Libanonban titkos kiképzőtáborai vannak, de pénzeli a palesztin radikális csoportot, a Hamaszt is. Mindkét szervezetet terrorista csoportnak tartja az Egyesült Államok és az Európai Unió is.
Az ő bombájuk és a miénk
Jigal Palmor, az izraeli külügyminisztérium – egyébként Magyarországról elszármazott elődökkel rendelkező – szóvivője szerint az Irán által finanszírozott csoportok az arab államokra is fenyegetést jelentenek. Az egyiptomiak tavaly lelepleztek egy hálózatot, amelyet a Hezbollah azért támogatott, hogy Egyiptom területén hajtson végre terrorakciókat.
– Marokkó 2009 elején azért szakította meg diplomáciai kapcsolatait Iránnal, mert titkosszolgálati információk szerint a teheráni rezsim terrorcsoportot akart létrehozni a területén. De az irániak támogatják a jemeni felkelést is, amely a jemeni kormány, illetve Szaúd-Arábia ellen irányul – folytatja a sort az izraeli szóvivő.
Arra a kérdésre, miszerint Hamenei nagyajatollah fatvát adott ki a tömegpusztító fegyverek birtoklása ellen, egy névtelenségbe burkolózó tel-avivi minisztériumi tisztségviselő csak annyit felel: a Korán tiltja a hazugságot és a gyilkosságot is, az iráni rezsim mégis él mindkettővel. Majd hozzáteszi: az atomprogram felett a Forradalmi Gárda diszponál, az elit alakulat mára átvette a hatalmat a kormányzattól.
Az atomhatalom Irán tehát Izrael szerint veszélyt jelentene az egész térségre. De vajon az atomhatalom Izrael nem? A nemzetközi közösség gyanúja szerint Izraelnek is van titkos atomprogramja, atomfegyverrel rendelkezik. Az izraeli kormány nem tagadja ugyan, de nem is ismeri el a létét.
– Szerintem ez a legjobb politika. Mindmáig jól működik. A legjobb megoldás az, ha Izrael ezt mindvégig letagadja – vélekedik Efraim Kam politológus, aki a szándékok alapján tesz különbséget az iráni és az izraeli atomfegyverek között: Izraelnek sem a nyilatkozatai, sem a tettei nem mutatnak arra, hogy el akarna pusztítani bármely más államot.
Irán és az Arab Liga többször felvetette a közel-keleti atomfegyvermentes övezet létrehozását. Izrael azonban mindeddig – legutóbb csupán néhány hete – elutasította az ötletet, és közölte: nem csatlakozik sem ehhez, sem az atomsorompó-egyezményhez addig, míg a felek meg nem kötik az átfogó közel-keleti békemegállapodást.
Lesz-e izraeli megelőző csapás?
Eközben Irán azt hangoztatja, hogy neki is joga van a békés célú atomprogramhoz, nem fogadja el a „nukleáris apartheidet”. Ha viszont Irán valóban taktikázik, és atomfegyver előállításán dolgozik, akkor Izrael számára vészesen fogy az idő.
– Álláspontunk szerint a nemzetközi szankciók életbe léptetése a legjobb módja annak, hogy megállítsuk az iráni nukleáris ámokfutást. A nemzetközi közösségnek kell megoldania a problémát együttes erővel – jelenti ki Jigal Palmor szóvivő, aki azonban készséggel elismeri, hogy a Biztonsági Tanács öt állandó, vétójoggal rendelkező tagja közül Oroszországot és Kínát nehéz meggyőzni az újabb büntetőintézkedések meghozataláról.
– Én úgy látom, hogy az iráni atomprogramot semmi sem állíthatja meg, csak egy katonai támadás – mondja ki sok izraeli véleményét fájdalmas arccal Mark Heller, az izraeli Nemzetbiztonsági Tanulmányok Intézetének főmunkatársa.
Izrael azonban Amerika nélkül nem támadhatja meg Iránt, ezt az összetett hadműveletet egyedül nem is tudná sikeresen végrehajtani – vélekedik az izraeli katonai hírszerzés volt vezetője. A szintén magyarországi felmenőkkel büszkélkedő Aaron Ze’evi Farkas azt magyarázza, hogy az amerikai légierő egyedül képes lenne az iráni atomlétesítmények 80 százalékát lebombázni, de ott maradna a nagy kérdőjel: vajon a nyugati hírszerzés által azonosított célpontok az igaziak-e? Farkas szerint az amerikaiak számára most nem megfelelő az idő, és Izrael nem hozhatja olyan helyzetbe szövetségesét, hogy a tudta nélkül támad.
Izrael létében érzi fenyegetve magát az iráni atomprogram által. A zsidó állam tisztségviselői azonban szeretik felhívni a figyelmet, hogy Iránnak nemcsak Izrael lehet a célpontja.
– Miért kísérletezik Irán nagy hatótávolságú föld-föld rakétákkal? Ötezer kilométeres hatótávolságúakkal? Létező Sahab rakétái már elérik Izraelt, csak ezért nem kellene újabb generációs föld-föld rakétákat kipróbálnia. Ezeket Európa ellen fejleszti, önök is a célkeresztben vannak – veti fel Farkas.
A volt titkosszolgálati főnök úgy látja, hogy az iráni háború már megkezdődött. Mégpedig 2009 júniusában az elnökválasztással – azzal, hogy konfliktus keletkezett az iráni elitben.
– Tudja, az 1979-es iráni iszlám forradalom majdnem két évig tartott. Csak azt szeretném mondani, hogy most is elkezdődött a visszaszámlálás: a stopper 2009 júniusában indult…
Hogy megtudjuk, beteljesedik-e Farkas jóslata, éppen egy évet kell várnunk.
origo.hu
Folytatódik az M9-es autópálya építése
