Egy ismeretlen fejezet

Lát-Hatás Egy titokzatos műgyűjtő, a kalandos életutat befutott Wiener Tibor (1887–1978) kollekciójából nyílt kiállítás a napokban a hódmezővásárhelyi Alföldi Galériában. Az értékes gyűjtemény több darabja hosszú ideig egy rákospalotai pincében várta sorsa jobbra fordulását.

P. Szabó Ernő
2010. 06. 14. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Kilenc alkotás szerepel a Wiener-gyűjtemény hódmezővásárhelyi bemutatóján. Az életmű különböző periódusait reprezentáló művek, bennük az önarcképek együttese, szinte kamaratárlat a kiállításon belül, azok számára is meglepetés, akik látták nemrégiben a székesfehérvári Deák Dénes Gyűjteményben rendezett Czimra-emlékkiállítást. Újra csak arról győződhetnek meg ugyanis, hogy nem véletlenül lett az 1966-ban elhunyt Czimra Gyula, aki legalábbis a legendák szerint életében nem adott el egyetlen művet sem, mára az egyik legkeresettebb alkotó a magyar műkincspiacon. Alkotásai valószínűleg csereként kerülhettek Wiener Tiborhoz, aki a szakemberek feltételezése szerint néprajzi tárgyakat adhatott a régi népélet tárgyi kultúrája iránt hozzá hasonlóan élénken érdeklődő festőnek.
Ami a legendákat, titkokat illeti, azokban nem szűkölködik az apai ágon francia, anyai ágon régi magyar családból származott gyűjtő élete sem. Az 1887-ben Nagykanizsán született Wiener Tibor 1915-ben Bécsben római katolikus kánonjogi, majd 1920-ban jogtudományi doktorátust szerzett. Lelkészként Kunszentmiklóson, Soroksáron, Szegváron, Kiskunmajsán, Kecskeméten, Csongrádon és Rákospalotán is szolgált. A görögkeleti egyházba 1923-ban lépett át, és akkortól töltötte be a vásárhelyi görögkeleti gyülekezet lelkészi tisztét. Ezzel egy időben, amennyire szerény anyagi körülményei megengedték, folytatta műgyűjtői tevékenységét is. Az Endre Béla festőművésznél látott népművészeti tárgyak szépsége úgy megragadta, hogy ezek gyűjtése, különösen a helyi tálasok, fazekasok termékeinek gyűjtése felé fordult. Rabja lett változatos formagazdagságuknak, tréfás felirataiknak, motívumaiknak, gyűjteménye idővel háromezer darabra szaporodott. Gyűjtés közben ismerkedett meg az akkor már idős Markovics Horváth Antal naiv művésszel, faszobrásszal. Felismerve munkáinak örök értékét, rendszeresen látogatta, biztatta, vásárlásaival támogatta. Nyolcvanhárom szobrot vásárolt tőle, megírta életrajzát, tanulmányt írt több tucat munkájáról. Weiner alapító tagként lépett be az 1934-ben megalakuló Tornyai Társaságba. Gyűjteménye a harmincas évekre országos hírűvé vált, sokan látogatták, többek közt Radnóti Miklósnak, Erdei Ferencnek mutathatta be a kollekciót. Radnóti egyetlen vásárhelyi látogatása idején, 1935 májusában a görögkeleti templom műkincseivel is megismerkedett. A gyűjtésben lelkes, odaadó segítője volt felesége, Margit asszony, aki a vásárhelyi népművészetnek és azon belül is a hímzésnek volt szakavatott ismerője, propagátora.
A műgyűjtő családját a második világháború elől külföldre menekítette, ő pedig gyűjteményével Rákospalotára menekült. 1962-ben Amerikába utazott családja után, de az ottani életmód számára elfogadhatatlan lévén, 1964-ben visszatért, és a gödöllői szociális otthon lakójaként halt meg 1978-ban. A hetvenes években a most kiállított alkotások egy részét egy rákospalotai pincében helyezték el, ami jelentősen rontott a művek állagán. 1976-ban a Markovits Horváth Antal által készített 36 szobrot a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum egy láda ellenében adta át a Tornyai János Múzeumnak. A gyűjtemény sorsában akkor következett be döntő változás, amikor is az időközben elhunyt Wiener Tibor özvegye Amerikából hazajött. Az ő nemes gesztusának, Dömötör János néhai vásárhelyi múzeumigazgató évekig tartó kutatómunkájának és a hatóságoknál kifejtett erőfeszítéseinek köszönhető, hogy a képzőművészeti gyűjtemény ötvennégy darabja 1989-ben a Tornyai János Múzeumhoz került.
A kiállításon látható alkotások egyik része vásárhelyi kötődésű. Ilyenek például Barcsay Jenő korai művei, Kohán György festményei, továbbá Endre Béla, Vén Emil festményei. Más része azonban az egyetemes magyar művészetet képviselő Márffy Ödön, Bene Géza, Czimra Gyula, Modok Mária, Dési Huber István, Kmetty János, Kádár Béla, Klie Zoltán alkotásaiból áll össze, az egyes életművek rejtett kincseit, ezen keresztül pedig a XX. századi művészet és műgyűjtés történetének ismeretlen fejezetét tárva fel az érdeklődők előtt.
(A Wiener-gyűjtemény, Alföldi Galéria, július 18-ig.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.