Egy színes kosztüm a fekete öltönyök között

I N T E R J ÚMáshogyan okosak a nők és a férfiak, ezért nagyon fontos, hogy ez a sokszínűség együtt érvényesüljön: a sok fekete öltöny között nagyon jó, ha akad egy-két színes kosztüm. A nők problémamegoldása egy másfajta kommunikációt is jelent, egy olyan világlátást és stílust, amire ma nagy szükség van a politikában – nyilatkozta lapunknak adott interjújában Nagy Anna. A kormányszóvivő szerint ennek az új kommunikációnak egyik legfontosabb eleme, hogy mindenki az arcát adja ahhoz a szakterülethez, amiért felel.

Nagy Anna 1965-ben született Budapesten. 1989-ben az ELTE bölcsészkarán, angol–francia szakon diplomázott, a két nyelvet felsőfokon, míg a spanyolt alapfokon beszéli. 1989 után két évig egy New York-i intézet munkatársaként tanulási problémákkal küzdő gyermekek oktatásával és fejlesztésével foglalkozott. 1993 és 1995 között a Marylandi Egyetem posztgraduális média- és újságíróképzésén vett részt, miközben újságíróként dolgozott a Népszabadság és a Magyar Hírlap magazinjainál. 1995-től három éven át a Nap TV gazdasági hírműsorának, illetve az önálló gazdasági rovatnak, valamint a Budapest Today című angol nyelvű hírműsornak volt szerkesztő-műsorvezetője. 2000-ben a Gazdasági Minisztérium sajtó- és tájékoztatási főosztályának vezetője, illetve a tárca sajtófőnöke lett, majd a Magyar Televízió Híradójánál külpolitikai szerkesztőként dolgozott. 2001 és 2005 között kommunikációs szakértő volt, többek között a strasbourgi székhelyű Európa Tanácsnál meghívott előadóként tartott kommunikációs és médiatréningeket. Időközben, 2004-ben a Budapesti Gazdasági Főiskola külkereskedelmi karán szakdiplomácia szakon másoddiplomát szerzett. 2005-től 2007-ig a brit nagykövetség kommunikációs vezetője volt. 2007-től idei kinevezéséig a Szabad Föld rovatvezetőjeként, valamint a Malév kétnyelvű fedélzeti magazinjának, a Horizon című lapnak a főszerkesztő-helyetteseként tevékenykedett.

– Nyolc minisztérium mindennapi életét, döntéseit kell átlátnia. Mennyit dolgozik naponta?
– Sokat. Ez egy olyan munka, amit akkor sem tesz le az ember, ha hazaért. Sokkal kevesebbet alszom, mint korábban: későn fekszem és korán kelek. Sőt, néha még éjszaka is felébredek, és a másnapi teendők körül járnak a gondolataim.
– Marad még ideje bármire? Elért például önhöz is a vuvuzela jellegzetesen fülsértő hangja?
– Jelenleg vagy dolgozom, vagy a gyerekemmel vagyok, semmi másra nincs időm. Talán csak munkába menet, vagy hazafelé, az autómban vagyok egyedül. Így most a foci világbajnokságból sem sokat látok, bár a francia– mexikói meccs második félidejét sikerült végigdrukkolnom.
– Sokszor hiányolta a kisfia a munkába állása óta eltelt hetekben?
– Eddig mindig az ő életéhez igazítottam az enyémet, ez most kicsit másképpen van. Korábban én vittem edzésre, én szerveztem a programokat, most a nagyszülők járnak érte az iskolába. Valóban hiányol, ugyanakkor azt látom, hogy kap is valamit ettől a helyzettől: például amikor valamelyik este egy tv-műsorból mentem haza, észrevettem rajta egyfajta büszkeséget: megölelt, és látszott, hogy nagyon örül az ő hús-vér anyukájának, akit negyedórával korábban még a tévében látott.
– Egyedülálló szülőként nehezebb a helyzete, mint egy kétszülős családban napi nyolc órában dolgozó nőnek?
– Amikor két ember szerepét egynek kell elvégeznie, az mindenképpen sokkal nehezebb dolog. És itt nem csak a praktikus dolgokra gondolok, mint hogy ki az, aki ellátja a gyereket, vagy ki viszi el az iskolába, vagy orvoshoz. A gyereknevelés nem véletlenül lett két szülőre kitalálva, így megy zökkenőmentesen minden. Egyedülálló szülőként ugyanazokat a feltételeket megteremteni nagyon nehéz feladat.
– Egyre több nő van, aki teljes értékű családanya szeretne lenni, de emellett dolgozna is, vagy éppen kénytelen pénzt keresni. A részmunkaidős foglalkoztatás valódi megoldásának ügyében mit tervez a kormány?
– Attól kezdve, hogy valakinek gyermeke születik, az a nagyon elméleti kérdés, hogy család és munkahely, vagy család és karrier – bár az utóbbi szót nem szeretem igazán –, kőkemény valósággá válik. Valóban sokszor érzi az ember, hogy válaszút elé kerül. Az pedig nagyon rossz érzést okoz, ha ezt a választást az ember úgy éli meg, hogy valamelyik érték megsérül. Az elmúlt években gyönyörű szólamokat lehetett hallani a részmunkaidővel és a távmunkával kapcsolatban, de valójában semmi sem történt; örömmel láttam az új kormány programjában, hogy fontos feladatnak tekinti ennek a területnek a rendezését.
– A gyermekszegénység problémájának megoldása a foglalkoztatás kérdésénél is sürgetőbb. Fel lehet fogni ép ésszel, hogy a XXI. századi Magyarországon egy gyerek napi szinten éhezhet?
– Anyaként ijesztőnek tartom, és nem tudom elfogadni, hogy gyerekek éheznek, vagy nem járnak iskolába. Vannak olyan alapkérdések, amelyek mindennél fontosabbak: ezeket, és az erre adandó válaszokat – például annak a szociális intézményrendszernek a működését, amely segíthet nekik – is ide sorolom.
– Összefüggésben van ezzel a világlátással az, hogy négy évvel ezelőtt létrehozta az Egyedülálló Szülők Klubja Alapítványt?
– Természetesen igen. Az előbbi témához kicsit visszakanyarodva, az egyszülős családoknak a fele – ezen belül legalább 300 ezer gyerek – szegénységben vagy mélyszegénységben él, vagyis éhezik, nincs cipője vagy szeptemberben tanszerek nélkül megy iskolába. Amikor ezzel szembesül az ember, nem tehet mást, mint hogy legalább abban a szűk körben segít, ahol tud. Az ő szempontjukból minden icipici segítség óriási jelentőséggel bír.
– Kis túlzással mondhatni, hogy ön az egyetlen hölgy a kabinet szűkebb környezetében. Mit gondol a nők politikában betöltött szerepéről, és a női kvótáról?
– Nem vagyok annak a híve, hogy csak azért válasszanak meg valahová valakit, mert nő, vagy mert szőke a haja. Ugyanazoknak a követelményeknek kell megfelelnie mindkét nemnek, azonban nagyon fontos, hogy legyenek férfiak is és nők is. Nem kvóta alapján, hanem azért, mert biztos vagyok abban, hogy ugyanannyi okos nő van, mint amennyi okos férfi, csak máshogyan okosak a nők és a férfiak. Pontosan ezért nagyon fontos, hogy ez a kettő együtt érvényesüljön: a sok fekete öltöny között nagyon jó, ha van egy-két színes kosztüm. Ráadásul a nők problémamegoldása egy másfajta kommunikációt is jelent, egy olyan világlátást és stílust, amire ma nagy szükség van a politikában.
– Ön nem a politikai szférából érkezett. Ez előnyt vagy inkább hátrányt jelent?
– Van előnye is és hátránya is. Utóbbit abban érzem, hogy sok mindent most kell megtanulnom, ami egy politikusnak eleve természetes. Előny viszont az a jó értelemben vett civilség, hogy amikor beszélek egy témáról, akkor tudom, hogy azt tévénézőként vagy újságolvasóként hogyan érteném meg a legjobban.
– Utólag tudja már, hogy miért pont önre esett a választás?
– Sejtelmem sincs. Az, hogy immár húsz éve kommunikációval foglalkozom, biztosan szükséges, de nem elégséges feltétel volt. Azt gondolom, hogy egyaránt szempont lehetett az is, hogy nő vagyok és az is, hogy a politikán kívülről érkeztem.
– Nem volt túl szerencsés belépője, az első kormányszóvivői tájékoztató óta az árvízi védekezés uralja a kormányzati kommunikációt. Annak ellenére, hogy még a gátakon is megjelent, a rossz hírek közlőjét nem szokták szeretni az emberek.
– Az egész kormánynak nagyon kemény startot kellett vennie, nehéz felütéssel kezdte a munkáját. Részben talált egy gazdaságilag nagyon rossz helyzetben lévő országot, ahol egy új gazdasági rendszert kell felépíteni, ahol újra kell gondolni nagyon sok mindent, ami eddig nem jól működött, vagy egyáltalán nem működött. Egy ilyen nehéz kezdéshez jött egy olyan természeti katasztrófa, amire Magyarországon a vízállások mérése óta még soha nem volt példa. Nekem is akadtak olyan hétvégéim, amikor csak az árvízi eseményekkel tudtam foglalkozni. Ilyenkor az ember nem is gondol arra, hogy úristen, rossz hírt hozok, hanem csak arra, hogy meg kell oldani a helyzetet. Ilyenkor feladat van: mindenki arra koncentrál, hogy tegye, amit a saját területén tennie kell.
– Az árvíz okozta teljes kár a százmilliárd forintot is meghaladhatja. Mi lesz azokkal, akik önerőből nem képesek az újrakezdésre?
– Először azt kell felmérni, kik azok, akiknek volt biztosításuk. A biztosítókkal ugyanis le fog ülni a kormány, hogy a kártérítések felgyorsításáról tárgyaljanak. Az, hogy a többiek segítése hogyan történik majd, nagyrészt az arányoktól, a kár nagyságától függ. Nagyon fontos, hogy a középületeket – iskolákat, óvodákat, orvosi rendelőket – minél hamarabb rendbe hozzuk, hogy az érintett városok, falvak ismét rendesen működni tudjanak, az ott lakók élete visszatérhessen a megszokott kerékvágásba.
– Korábban azt mondta, hogy az előző kormánytagok névtelenek maradtak a nyilvánosság előtt. Ha megengedi, most akasztanám a hóhért, de nem miniszterekből, hanem államtitkárokból „vizsgáztatnám”: ki felügyeli például az oktatási, és ki az igazságügyi területet?
– Hoffmann Rózsa az oktatásügyért, míg Répássy Róbert az igazságügyi területért felelős államtitkár.
– Önnek, mondhatni, hogy hivatali kötelessége ismerni a miniszterek és államtitkárok neveit, de vajon egy átlagembernek valaha is menni fog ez?
– Lehet, hogy az államtitkárok közül csak azokat jegyzik majd meg, akiknek többször látják az arcát. A miniszterek közül biztos vagyok abban, hogy mindenkit ismerni fognak. A kormányzati kommunikáció egyik legfontosabb eleme, hogy mindenki az arcát adja ahhoz a szakterülethez, amiért felel. Ez azt jelenti, hogy nemcsak én, a kormányszóvivő fogok kiállni és elmondani, mi történt, hanem a miniszterek és az államtitkárok is rendszeresen adnak nyilatkozatokat.
– Ha ön a kormány arca és hangja, akkor főnökét, a kormányzati kommunikációért felelős Kovács Zoltánt minek nevezhetjük ebben a struktúrában?
– Bár ő ritkábban jelenik meg a nyilvánosság előtt, a munkája, az egész kormányzati kommunikáció stratégiájának az átgondolása és megalkotása elengedhetetlen. Néha nagyon nem irigylem ezért a feladatért. Különösen egy frissen megalakult kormánynál kialakítani azt a rendszert, amiben kommunikálnak, nagyon kemény munka, úgyhogy le a kalappal előtte.
– Kis iróniával mondhatnánk, hogy lehet valami rejtélyes összefüggés a repülés és a kormányszóvivőség között, hiszen ön és az előző kormány szóvivője is erről a területről érkezett.
– Tényleg furcsa és humoros véletlen. Szollár Domokos a Budapest Airportnak volt a szóvivője, én viszont a Malév fedélzeti magazinjának voltam a főszerkesztő-helyettese, nem a nemzeti légitársaság, hanem a lap kiadójának az alkalmazottjaként.
– A Fidesz egyes politikusainak nyilatkozatai pánikot okoztak a pénzpiacon az elmúlt hetekben. Mennyiben érzi jogosnak azokat a külföldi kritikákat, amelyek a kormányzati kommunikációt hibáztatták?
– A jelenlegi egy nagyon érzékeny időszak a világgazdaságban. Az elmúlt egy-másfél évben azt láttuk, hogy a piac néha aránytalanul nagyot rezeg olyan kijelentésekre is, amire nem feltétlenül kellene reagálnia. Biztos, hogy nekünk is meg kell tanulnunk, milyen és mekkora hatást tud kiváltani egy-egy hasonló megnyilvánulás, de én azt látom, hogy amikor Orbán Viktor miniszterelnök ismertette az első gazdasági akciótervet, akkor a piacok szépen visszaálltak a rendes kerékvágásba. Azt gondolom, hogy ennek a dolognak kicsit nagyobb volt a hazai visszhangja, mint a tényleges hatása.
– Korábban nem zárta ki, hogy szóvivői társat kaphat, ha a munka mennyisége úgy kívánja.
– A kezdeti elképzelés ez volt, de mostanra úgy tűnik, hogy ezt a szerepkört a továbbiakban is egyedül kell majd betöltenem.
– A minap kilakoltattak egy ötgyermekes családot Budapesten, és a közigazgatási minisztérium közleménye szerint mindez jogszerűen történt annak ellenére, hogy lapunk tudósítása szerint a lakásmaffia állhat a háttérben. Ilyen esetekben nem illene legalább méltányosságot gyakorolni?
– Sajnos ez az eset már akkor eldőlt, amikor még nem létezett a kormány kilakoltatási moratóriuma. Elképedve olvastam, hogy ilyen előfordulhat. Innen is látszik, hogy ha van is egy nagyon jó elképzelés, egyesek még akkor is találnak kiskapukat, és olyan lehetőségeket, hogy ezt meg tudják tenni. Pontosan ezért volt a kormány első lépése az, hogy december 31-ig meghosszabbította a kilakoltatási moratóriumot, a második pedig az lesz, hogy olyan javaslatot terjesszen az Országgyűlés elé, amely lehetetlenné teszi az effajta ügyeskedéseket. Az illetékes államtitkár ígéretet tett arra, hogy hamarosan létrejön egy olyan munkacsoport, amely a hasonló joghézagok miatt bajba került embereken azonnal és helyben segíteni tud majd.