Korabeli anekdota, vagy inkább nem minden alap nélküli szóbeszéd szerint Kovács Attila, az MLSZ új elnöke azzal fordult az 1-12-es vesszőfutást dirigált, még érvényes szerződéssel rendelkező szövetségi kapitányhoz, Csank Jánoshoz: „János, két lehetőségünk van. Az első, hogy felállítunk, és kifizetünk”. Mire Csank kapásból rávágta: „Attila, ne is mondd a másodikat.”
Erwin Koeman is bizonyára beérné ennyivel – de kevesebbel nem. Hisz ha nem pusztán gazdasági, hanem szakmai, esetleg morális alapon döntene, Amszterdamban búcsút vett volna csapatától és a hálás magyar szurkolóktól. No meg több mint százmillió forinttól. Kisteleki István ugyanis 2009 augusztusában, a vb-kvalifikáció kellős közepén hosszabbított szerződést vele, és a 2011 októberéig érvényes kontraktus hivatalosan soha meg nem erősített, de széles körben terjedő értesülések szerint majd havi tízmillió forintot garantál a kapitánynak. Kisteleki aztán tavaly decemberben kijelentette, hogy nem jelölteti magát újra az MLSZ elnöki tisztére, de becses örökségének eme kiemelkedő tételét szintúgy ráhagyta ma még ismeretlen utódjára.
Képtelen helyzet. Egyrészt, mert a labdarúgó-szövetségnek hónapok óta nincs első embere, és július 6-án is csak akkor lesz Csányi Sándor személyében, ha ezt megelőzően a június 14-i alapszabály-módosító közgyűlés az ő igényei szerint szabja át saját statútumát. Ha nem, Csányi köszöni, és nem vállalja, alternatívája pedig közel-távol nem látszik. Az ügyvivő alelnök, Nemes Ferenc érthető okokból nem hoz stratégiai döntéseket – sőt, még csak taktikaikat sem –, már csak azért sem, mert az MLSZ anyagi helyzete saját sikerpropagandájával szemben enyhén szólva ingatag. Százmilliós kiadások fedezésére végképp képtelen. (Más kérdés, de Kisteleki ezt mindenféle következmény nélkül megtehette, és még hálásak is lehetünk neki, amiért nem mondjuk havi százmilliós gázsit kínált Koemannak, hisz akkor másfél milliárdot kellene kigazdálkodni? Ami történt, az szakmai és erkölcsi bűntett, még ha jogi értelemben nem is az.)
Hogy miért szentelünk ennyi figyelmet Koeman személyének és pozíciójának? Igazuk van azoknak, akik szerint más sem tudna merőben új keretet összetrombitálni. Bár Gera Zoltán valószínűleg visszatérne, de valljuk meg, ő is azóta remekel, amióta nem válogatott. Csakhogy nem is e tekintetben várhatnánk, remélhetnénk a változást; valószínűleg más kapitánynál sem mások játszanának, de talán máshogyan.
Mert a futballista akkor veszi komolyan magát és a feladatát, ha őt és azt a vezetői is komolyan veszik. Nem véletlen, hogy legutóbb 2006 októberében, a 2-1-re elbukott máltai Eb-selejtezőn érte hasonló trauma nemzeti együttesünket, amikor olyan utazásra kényszerült a társaság, mint egy amatőr, sör-virsli öregfiúkcsapat. Úgy is focizott. Most pedig a németektől május 29-én, a Puskás-stadionban elszenvedett 0-3-as gyalázás után Koeman nem gyötörte magát és labdarúgóit, nem vezényelt már vasárnapra, de legalább hétfőre összetartást, nem merültek el együtt a vereség és a megaláztatás kínjában, és nem próbáltak abból, ugyancsak együtt, fokról fokra kikászálódni; már másnap hazarepült, szerdán pedig kisimult ábrázattal randevúzott Amszterdamban a fiúkkal.
Minden persze nem ezen a momentumon múlott. De valami biztosan múlott rajta. Aki ezt nem ismeri fel vagy tagadja, az megrekedt azon a szinten, hogy a futballt lábbal játsszák. Vegyük csak az Újpest példáját! A skót McStay is kifejezetten képzett tréner, kellemes ember volt, a Celtic-iskolából, mindenki szerette, csak épp egy árva meccset sikerült nyerni vele a fél tavaszon át; aztán jött helyette Mészöly Géza, a szomszédból, viszont fanatizmusba hajló eltökéltséggel, és a lilák egyszerre elfelejtettek veszíteni. Addig jelenlegi nemzeti csapatunk is másodállású válogatott marad, amíg a szövetségi kapitánya szabadidőjelleggel irányítja, amíg semmilyen tekintetben nem akar részévé válni a magyar labdarúgásnak, amíg a 6-1-es borzalom után jó nyaralást kívánva köszön el az öltözőben.
Ne tévedjünk, a hollandok legyőzése természetesen nem elsősorban szándék és harci kedv kérdése. De a svédeké és a finneké az őszi Eb-selejtezőkön talán igen. Előbb persze még megyünk az angolokhoz, augusztus 11-én, újabb „barátságtalan” partira. Három a németektől, hat a hollandoktól, vajon meddig folytatódhat ez a sorozat? Egyáltalán, milyen sorozat? Ha számtani, legközelebb kilencnek, ha mértani, mindjárt tizenkettőnek kellene következnie.
Ha csak meg nem jelenik addig Kisteleki István az MLSZ-ben, mondván, szeretne befizetni a pénztárba száz-egynéhány millió forintot.
origo.hu
Muri Enikőt a hét leggyalázatosabb hozzászólásával támadják
