Megőrizni a hagyományokat reformdüh nélkül

Szörényi László vitaindítója után végre ki kell mondani, hogy a magyar iskolarendszer összeomlott, tisztelet az elszigetelt kivételeknek és a lehetetlen körülmények között is helytállni akaró pedagógusoknak. Összeomlott, mert az iskolákat – jelentős részben – műveletlen és neveletlen fiatalok tömegei fejezik be, vagy hagyják el, akik nem alkalmasak a munkavállalásra, és nem hajlandók a társadalmi együttélés legelemibb szabályainak a betartására sem. A mai iskolákban egyetlen dolgot tanulhat meg minden diák: hogy bármit megtehet, büntetéstől nem kell tartania. Az elhatalmasodó bűnözésnek itt van az egyik kiindulópontja, és ezért nem az iskolák és nem a pedagógusok a felelősek. Az ő kezükből ugyanis az ostobábbnál ostobább kormányzatok kivették a számonkérés és a fegyelmezés minden eszközét.
Ez a válságba jutott iskola jól tükrözi az európai civilizáció válságát, amely a szabadságot összetéveszti a felelőtlenséggel, s egyfolytában az egyén – közte a diákok – jogait hangsúlyozza, miközben a kötelességeikről alig ejt szót. Most kezd nyilvánvalóvá válni, hogy szétesik az a társadalom, amelyben csak jogok vannak, de nincsenek kötelességek, és összeomlanak az ilyen iskolák is.
Ebben a helyzetben az iskolák és a pedagógusok nem tehettek mást, megpróbálták menteni a menthetőt. Napjainkra azonban elengedhetetlenné vált, hogy azonnal hozzá kell látni a katasztrofális helyzet megváltoztatásához. Az első és legfontosabb, amit rögtön meg lehet tenni, a kis létszámú osztályok létrehozása, azaz az osztálylétszámok maximálása 16 főben. Ennek megvalósításához csak egy miniszteri rendelet kell. Ez egyik napról a másikra emelhetné a tanítás színvonalát és javíthatná az iskolai fegyelmet is.
A rögtöni intézkedések mellett szükséges hozzákezdeni az oktatás konzervatív helyreállításához. A mai katasztrófát ugyanis az 1948-ben elkezdett, és soha abba nem hagyott radikális baloldali reformok idézték elő. Ennek során törölték el például a hit és erkölcstan oktatását, de a helyébe semmit sem vezettek be, így nemzedékek sora nőtt fel erkölcstan oktatása nélkül. Áttételesen ez is a bűnözés növekedésének okai közé tartozik
Az első intézkedéseket követheti egy konzervatív reform, amelynek lényege, hogy mindazt megőrzi a múltból, ami érték, és csak akkor reformál, ha a régi már nem jól működik. Szemben a radikális reformmal, amely nem fordít gondot a múlt értékeinek megőrzésére, és akkor is reformál, ha a régi még jól működik.
A konzervatív oktatási reform biztosítja a szabad iskolaalapítás jogát, ami megilleti a baloldali radikálisokat is. Az önkormányzatok, egyházak, szervezetek stb. iskolákat hozhatnak létre és működtethetnek, s amennyiben azokat akkreditálták, úgy a finanszírozásuk az állami költségvetésre hárul. Az iskola fenntartása ugyanis nem függhet a különböző adottságú önkormányzatok anyagi lehetőségeitől vagy hajlandóságától.
A szabad iskolaalapítás előzetes feltétele viszont egy olyan nemzeti alaptanterv vagy műveltségi kódex, amit minden iskolatípusnak teljesítenie kell. Ennek megvalósítását pedig az újra létrehozott szakfelügyeleti rendszernek kell ellenőriznie. Nagy hiba volt ugyanis annak megszüntetése, mert hiánya jelentősen hozzájárult a színvonal romlásához.
A konzervatív iskola feladata a tudás átadása, tehát nem elégszik meg a semmit sem jelentő kompetenciával. Ezért tantárgyakat tanít. S a kis létszámú osztályokban és a szükség szerinti még kisebb csoportokban akár több fejlesztő pedagógus egyidejű munkájával ez meg is valósítható.
A második feladat a hazafias nevelés, a magyar irodalom és történelem nemzeti szellemű tanítása, mert ez alapozhatja meg az egészséges nemzettudatot. Egy közösség, egy nemzet ugyanis csak akkor életképes, ha van közösen vállalható múltképe. Ha ezt elveszik tőle, közösségi tudata megszűnik, a közösség pedig felbomlik, megsemmisül.
A harmadik feladat az egészséges testi nevelés. Ez Kodály Zoltán országában talán úgy is megoldható lenne, hogy a heti két óra testnevelés mellett heti két óra táncház is bekerülne az órarendbe, ahol a tánc és az ének együttes tanulása és gyakorlása nagyban hozzájárulhatna ahhoz, hogy a fiatalok testileg és lelkileg egészségesek legyenek.
A negyedik feladat az erkölcsi nevelés, amelyet a konzervatív iskolákban ajánlatos a hit és erkölcstan órarend szerinti tanításával megvalósítani. Ugyanakkor meg kell adni a lehetőséget arra, hogy ehelyett kötelezően választható legyen (bármely iskolatípusban) egy vallás- és etikatörténeti tárgy.
A vallásoktatással kapcsolatban még egy megjegyzés. Az emberiség eddigi történetében nem találunk olyan társadalmakat, amelyek szakrális alapok nélkül szerveződtek és működtek volna. Erre Európa tett kísérletet a XVIII. századtól, kijelentve, hogy „Isten halott”. Ezzel együtt állandóvá vált a keresztényellenes propaganda, a kereszténység, a keresztény egyházak lejáratása, tevékenységük erőszakos visszaszorítása, amit nagy elszántsággal folytattak a kommunista rendszerek is, s nem eredménytelenül. A gond csak az, hogy ha például napjaink Európájának katasztrofális népesedési helyzetére pillantunk, miszerint sokkal többen halnak meg, mint ahányan születnek, akkor úgy tűnik, hogy Európa, Isten általa bejelentett halálát nem sokkal éli túl.
Ugyanakkor azt is látni kell, hogy az Európát megalapozó kereszténység visszaszorítása következtében egyre több lett a céltalanul sodródó ember, aki a szabados életvitelben próbált boldogulni. Ez sem biztosított azonban teljes életet, így az 1960-as években divatossá vált a keleti vallások, mindenekelőtt a buddhizmus felé fordulás, napjainkban viszont növekszik a muzulmánná váló európaiak száma. Ez is jól mutatja az európai ember értékvesztését, elbizonytalanodását s azt, hogy az európai értékek megőrzése nem képzelhető el a keresztény értékek megőrzése nélkül. Gondoljunk arra, hogy Európa a Nyugatrómai Birodalom bukását követően a kereszténység alapján szerveződött újjá, és a XIX. századra a világ meghatározó szellemi, politikai és gazdasági központjává vált. Azóta viszont, hogy gyökereit igyekszik elszakítani, hanyatlik, s egyes előrejelzések szerint 50-100 év múlva – az európaiak gyermektelensége és a betelepülések következtében – lakosságának többsége muzulmán lesz. Az európai civilizációt és kultúrát tehát csak keresztény alapokon lehet megőrizni. Ezért, ha hitoktatásról beszélünk, az európai értékek megőrzéséről is beszélünk.

A szerző történész

Szörényi László vitaindító cikkéhez (Nemzeti tudományok és oktatás, Magyar Nemzet, május 20.) eddig hozzászólt: Deme Tamás (Magyar Bálint vezényelt, a közönség fütyült, május 22.), Kulin Ferenc (Az oktatásügy vészhelyzete, május 26.), Miksa Lajos (Eldugult nemzeti erőforrások: család és iskola, június 1.), Mayer Andrea (Ne a fejkvóta számítson, hanem a megfelelő oktatás, június 1.), Boros János (Nincs erőforrás, vagyis pénz, június 3.), Dési Zsuzsanna (Nemzet, nyelv, kultúra, június 3.). Király László (Miért legyek én tisztességes?, június 8.)