Mint a betonrésbe szórt mag

Mi az összefüggés néhány ezer bőrmellényes bluesrajongó, a magyar atomváros és kétszáz kárpátaljai óvodás között? A képlet megoldó kulcsa a 18. Nemzetközi Gastroblues Fesztiválon van elrejtve, a közös nevező pedig a július 1-jén kezdődő paksi blues-Woodstock szervezője, Gárdai György „Kaktusz”.

Mint a betonrésbe szórt mag, lassan húsz éve vert gyökeret a paksi atomvalóság helyén egy fesztivál. A Gastroblues legalább annyi friss töltést vitt a városba, mint egy felújított erőműturbina. Gárdai György „Kaktusz” egy sörözőben álmodta meg az ország legszínvonalasabb bluestalálkozóját, de az elmúlt bő másfél évtized alighanem túlszárnyalta minden álmát.
A Gastroblues családias hangulatú bluesszeánszból előbb borbarát-találkozóvá, majd a hagyományos főzőversenynek köszönhetően gasztronómiai fesztivállá bővült. Nagykorúságára elérte, hogy az idén, a fesztivál tizennyolcadik évében az Európa kulturális fővárosa (EKF), Pécs is felvette társrendezvényei közé. Az EKF költségvetéséből így jutott Paksnak is, és Kaktusz vállalkozhatott a majdnem lehetetlenre; meghívta a paksi sportcsarnokba a világszerte több mint hatvanmillió eladott lemezzel büszkélkedő Jethro Tullt.
– Trevor Jamesnek, Ian Anderson hangszerkészítőjének köszönhető, hogy összejött. Többször járt Pakson, megszerette, és egyszer egy baráti ebéden megemlítette a Jethro Tull énekesének, mi lenne, ha egyszer fellépnének a Gastroblueson? Később Sturcz András, a főleg kamarazenét játszó Sturcz Quartet vezetője is közbenjárt, hogy a koncertet megszervezhessük – meséli Kaktusz második otthonában, a koncertről koncertre járó összkomfortos kisbuszban. A Sturcz Quartet a Buena Vista Social Club, Ibrahim Ferrer és Al Di Meola mellett korábban is játszott már a Jethro Tull-lal, az idei paksi repertoárban szerepel több közös kompozíciójuk is.
Kaktusz már most a meglepetésre készül: – Évekig járattam az egyik legrangosabb zenei szaklapot, a New Musical Expresst. Az ötvenes évek elejétől hetente közölte a legfrissebb slágerlistákat – ma már minden oldala zenetörténelem. Több évfolyamon keresztül nyomon követhető a Jethro Tull pályafutása is. Ezt fogom nekik átadni, köszönetképpen – árulja el. Tavaly rekorddal rukkolt elő a fesztivál; 149 féle borral készült étel rotyogott a Gastroblues főzőversenyén, a paksi sportcsarnok tövében. – Nem a rekord a lényeg, hanem a hozadéka – előzi meg a kérdést Kaktusz, és már folytatja is az idei vállalkozás történetével. – Paks évek óta ápol testvérvárosi kapcsolatot egy kárpátaljai várossal, Viskkel. Többet szerettem volna formális partnerségnél. Az emberek csak úgy érezhetik át az összetartozást, ha valóban létrejön a találkozás anyaországi és határon túli közösségek között. Mi pénzt gyűjtünk arra, amire nekik nem futja, a viskiek pedig a Paksra más határon túli partnervárosokból (Galánta, Kézdivásárhely) érkezőkkel együtt versmondótáborokba jönnek. Átjárunk egymáshoz, találkozunk, beszélgetünk – mondja.
Kaktusz egy viski út alkalmával találkozott egy döcögő kezdeményezéssel; a viskiek a református egyház segítségével szerettek volna új óvodát építeni az összezsúfolt kétszáz magyar gyereknek, akiket épp csak megtűrnek az ukrán állami óvodában. Tavaly már az ő javukra rotyogtak a bográcsban az ételek, értük is szólt a blues, december 5-én pedig, amikor a paksiak egy félidős koncert kedvéért tavaly is összejöttek, szintén az óvoda felújítására gyűjtöttek.
Július első vasárnapján a zentai, a galántai, valamint az anyaország tucatnyi pontjáról érkező szakácsok főzik majd a különböző boros ételeket, sőt a szombati fellépő, Ken Hensley is bejelentkezett egy bográcshelyre. A kóstolójegyek árából összejött bevételt az atomvárosi blues-Woodstock végén teljes egészében átadják a kárpátaljai óvodásoknak, s a nevükben Paksra utazó viski református lelkésznek.