Német fölény, magyar önsorsrontás

Jobb bekkünk a baloldalon, egyetlen klasszis védőnk a középpályán, magasan legjobb formában lévő csatárunk önkéntes száműzetésben, reményeink nullán; a németektől a Puskás-stadionban elszenvedett 3-0-s vereség sokadszor bizonyította, mekkora hatása lehet egy szövetségi kapitánynak egy ország labdarúgó-válogatottjára. Hisz ha túl sokat nem is javíthat rajta, rengeteget ronthat. Persze csak addig, ameddig teheti. Mert bár szeptemberben indul az újabb Eb-selejtező-sorozat, e szombati meccs sokkal kevésbé tűnt kezdetnek, mintsem végnek.

Tizenkét ezer néző és „Gera Zoli! Gyere vissza!” transzparens fogadta a pályára lépőket, pár perc múltán viszont már azt üvölthettük volna: Juhász Roli! Gyere viszsza! Egyetlen, nemzetközi mércével is mérhető védőnket Erwin Koeman szövetségi kapitány ugyanis megfejthetetlennek tűnő okból a középpályán vetette be, így a németek kiugratásokkal, kényszerítőkkel, ritmusváltásokkal, olykor egyszerű labdavezetéssel, csel nélkül kerülhettek ziccerbe. Király Gábor szünetig öt eszement bravúrt mutatott be, csupán Podolski pipába vágott büntetőjét eresztette be az 5. percben (előzményként Torghelle rántotta vissza Mertesackert, abban bízva, hogy a futballszokásjog alapján ezért nem jár tizenegyes). Az első félidőben
0-1 helyett akár 0-6-ra is állhattunk volna, a játék képe az 1986-os szovjet- (0-6), az 1994-es holland- (1-7) vagy az 1997-es jugoszláv-inváziót idézte (1-7). Mezey György, Verebes József és Csank János kapitányi pályafutásának folytatását azok a meccsek ellehetetlenítették, Erwin Koemant egyelőre megmentette az eredmény, a „csupán” 3-0-s verés, valamint a róla kialakult véleményektől őt megóvó nyelvi korlát, ha úgy tetszik, saját közegidegensége.
Szerencséjére a második félidőre a vb-re készülő, de magukat addig összetörni nem akaró németek is visszavettek. Kettőt azért még így is bedörgöltek: a 69. percben az addig remeklő Király nem kapus, hanem ügyetlen, teszetosza jobbhátvéd módjára jött ki a magát kissé hosszan szöktető Gomezre, így az a lábai alatt/között a hálóba gurított, majd két perc múltán Vanczák egészen addig azt hihette, hogy fut, míg Cacau tizenöt méteren ötöt ráverve meg nem előzte, és az ezúttal már rendeltetésszerűen elé fekvő Királyon is túljutva bepasszolta a harmadikat.
Ami a hetedik, a nyolcadik is lehetett volna, miközben a mieink egyetlen helyzet nélkül poroszkálták, alibizték végig a 90 percet. A második negyvenötre Juhász viszszakerült a védelembe, az abszolút jobblábas Bodnár viszont elvetődött a baloldalra, Huszti és Dzsudzsák továbbra is olyan észrevétlenül futballozott, ahogyan a klubjában soha nem merészelne, és Koman Vladimir láttán azzal az illúzióval is leszámolhatunk, hogy az U21-esek már holnap megváltanák a világot.
Akkor persze még nem kellene, ráérne szombaton, Hollandiában, de legkésőbb szeptember 3-án, a svédek elleni, hazai Eb-selejtezőn. Erwin Koeman állítja, addigra jobbak leszünk, bár részéről a többes szám első személy talán nem feltétlenül indokolt. A szövetségi kapitány tagadhatatlan erénye, hogy soha nem handabandázik, a 0-3-at követő sajtótájékoztatón sem tette, hanem leszögezte: „Nagyon erős ellenféltől kaptunk ki, óriási taktikai, technikai, gyorsaságbeli és fizikai különbség volt a két csapat között.” Ha utóbbi három tényezőt el is fogadjuk pillanatnyi adottságként, a taktika mégis az aktuális edzőt minősíti, ezért felvetettem Koemannak, az e téren észlelt differencia kinek a felelőssége és hibája, mire ő beérte annyival: „A németek középpályás sora rendkívül mozgékony volt, a mieinkből viszont hiányzott az agresszivitás, Juhászt ezért is toltam feljebb, de a második félidőben már a védelemben játszott.” Az eredménytelenséget, kilátástalanságot firtató kérdésre pedig azzal felelt: százszázalékos eltökéltséggel dolgozik, amíg érvényes a szerződése, de ha a munkaadói úgy gondolják, fel is bonthatják azt.
A szintén a vb-re készülő hollandok elleni, szombati, idegenbeli meccs e tekintetben egyedi lehetőséget kínál. Hiszen ha a válogatott netán megismételné tegnapelőtti produkcióját – esetleg alulmúlná azt, bár ez pusztán elvi lehetőség –, Erwin Koemant haza sem kellene küldeni.
Éppen elég lenne, ha otthon maradna.

További, érdekesebb hét végi eredmények: Anglia–Japán 2-1, Spanyolország–Szaúd-Arábia 3-2, Egyesült Államok–Törökország 2-1, Ukrajna–Románia 3-2, Svédország–Bosznia-Hercegovina 4-2, Azerbajdzsán–Macedónia 1-3, Izland–Andorra 4-0, Moldova– Egyesült Arab Emírségek 2-3, Új-Zéland–Szerbia 1-0, Norvégia– Montenegró 2-1, Lengyelország– Finnország 0-0, Szlovákia–Kamerun 1-1, Venezuela–Kanada 1-1, Fehéroroszország–Koreai Köztársaság 1-0, Paraguay–Elefántcsontpart 2-2, Gambia–Mexikó 1-5.