A trianoni békéhez vezető út rossz szándékkal volt kikövezve. Az őszirózsás forradalom sem a magyar hadsereget, sem a történelmi Magyarországot nem kívánta egyben tartani, miközben cseh, szerb és román részről fokozódó területszerzési szándék érvényesült. Az 1918. november elejétől 1919 augusztusáig tartó foglalások sok esetben a kész helyzet elé állítás akaratával történtek, a békekonferencián pedig olyan igényeket terjesztettek be, amelyeket nem az etnikai, hanem a stratégiai határvonalak inspiráltak. Az 1918–1920 közötti időszak történetének megközelítésében egyre inkább szóhoz jut az a szemlélet, amely szerint noha továbbra is a nemzetközi összefüggések keretei között kell vizsgálni Magyarország válságos éveinek történetét, mégis meg kell állapítani, hogy ahol a vesztesek erőt mutattak, ott gyakran kedvezőbb helyzetbe tudtak kerülni.
Gulyás László (Szegedi Tudományegyetem) – aki a csehszlovák törekvések kutatójaként jegyezte két évvel ezelőtti Beneš-monográfiáját – elmondja: a cseh külügyminiszter és párizsi főmegbízott tervei szerint Szlovákia déli határát Vácig a Duna, majd a Bükk hegység, Miskolc–Tokaj–Sárospatak vonala és a Bodrog folyó jelölte volna ki. A békekonferencián ráadásul világossá tette, hogy az új csehszlovák államnak szénmedencékre, vasútvonalakra és a Dunára is szüksége van. Az ipari és infrastrukturális övezetekhez igazított gondolkodást jellemzi, hogy a Szlovákia határáról szóló első, turócszentmártoni tervet Prága úgy módosította, hogy az ne az etnikai, hanem a gazdasági vonalakat kövesse. Ezt húzta alá, hogy Beneš egyik párizsi előadásában kifejtette: mivel „Szlovákia dunai ország”, a folyó gazdasági eléréséhez komplett vasútvonalakra van szüksége. Csehszlovákia nyugat–keleti irányú fekvése és a hegyvidéki bányák folyókkal, utakkal való összeköttetése indokolta, hogy a vasútvonalak előkelő helyen szerepeltek a prágai igények között – mondja Tyekvicska Árpád (igazgató, Nógrád Megyei Levéltár). A legfontosabb kelet-felvidéki vasútvonalak a Kassa–Miskolc, a Zólyom–Salgótarján–Hatvan és a Zsolna–Galánta vonalon haladtak. A párizsi döntéshozókat győzködő cseh lobbi által igényelt nógrádi térségben fekvő salgótarjáni szénmedence pedig a korszak szénalapú gazdaságának kulcsterülete volt.
Az 1918. november 13-án a Károlyi-kormány részéről aláírt belgrádi egyezmény nem szavatolta Magyarország területi épségét, amikor délen demarkációs zónát hozott létre, az északi részére vonatkozólag viszont nem határozott semmit. Így már november 8-án beérkeztek az első jelentések, hogy a Felvidékre cseh katonaság lépett. Míg a pacifista rezsim a három irányból érkező fegyveres támadás ellen csupán szóban tiltakozott, addig a beözönlő cseh légiósok 1918 őszén-telén akadálytalanul nyomultak előre. 1918. december 3-án végül Vix alezredes jegyzéket nyújtott át Károlyinak, közölve, hogy a csehszlovák államnak jogában áll elfoglalni – a dokumentumban közelebbről meg nem nevezett, ideiglenes határokkal sem megjelölt – „szlovák területeket”. A Vix-jegyzék azon követelését, hogy a magyar csapatokat vonják ki Pozsonytól kezdve a Duna vonalán, majd az Ipolyt követve Losoncon és Rimaszombaton át Kassáig, azonnal teljesítették Budapesten.
A párizsi békekonferencia 1919. január 18-i összeülése előtt három nappal szállták meg a katonailag szintén védtelenné vált Balassagyarmatot a csehek. A Vix-vonal alatt elhelyezkedő – tehát az antant szándékával ellenkezően megszállt – város két hétig, 1919. január 15. és január 29. között volt a birtokukban (ez alatt zsupánt neveztek ki, bevezették a szlovák közigazgatási nyelvet, és leverték a magyar feliratokat). Balassagyarmat elfoglalása nemcsak az átmenő vasútvonalak ellenőrzése miatt volt fontos, hanem mert innen el lehetett érni a salgótarjáni bányákat – magyarázza Gulyás. Majd hozzáteszi, hogy a Párizs által sem jó szemmel nézett bevonulással Beneš, rá korábban is jellemző módon, kész helyzet elé akarta állítani a békekonferenciát. Tyekvicska Árpád – a tíz éve társszerkesztésében készült Civitas Fortissima című dokumentumkötettel egybehangzóan – megállapítja: Balassagyarmat társadalmának gerincét, tekintve, hogy a város közlekedési és közigazgatási csomópont, azok a vasutasok és köztisztviselők alkották, akik a környék katonaságával együtt egy nap alatt elkergették a megszállókat. A balassagyarmati „csehkiverés” két vezető alakja Schuch István szociáldemokrata vasutas és Pongrácz György megyei főjegyző volt, akiknek legendás kézfogása a nemzeti egység pillanatává nemesült. Ezt felidézve beszélnek mindketten hazafias összefogásról, amely az egész várost egyesítette. (Ekkor a városparancsnok egyébként Huszár Aladár volt, Budapest későbbi keresztény párti főpolgármestere.)
Ezerkilencszáztizenkilenc április 27-én, a román hadsereg alföldi megindulását követően egy héttel a cseh hadsereg ismét támadásba lendült, méghozzá a Tanácsköztársaság leverésére hivatkozva. Valódi céljuk a Mátra, Miskolc, a salgótarjáni szénmedence és Sárospatak elfoglalása volt. Május elejére birtokukba került a Salgótarján–Miskolc–Sátoraljaújhely vonal. A gyors román és cseh előrenyomulásra válaszul a Forradalmi Kormányzótanács április végén a forradalom védelme jelszavával fegyverbe hívott. A proletárdiktatúra Vörös Hadserege az őszirózsás rendszer hadseregénél összehasonlíthatatlanul ütőképesebb volt, amelynek okát nem a vörös rendszer védelme iránti elszántságban, hanem a vezérkarban helyet foglaló egykori Monarchia-tisztek szakértelmében kell keresnünk. Míg a népbiztosok a kommunizmus védelmére és terjesztésére hivatkoztak – mondja a két szakértő –, addig a közkatonák és vezetőik az ország területi épségét védték. Így vált lehetségessé, hogy miután a salgótarjáni fronton 1919. május 10-én fordulópont következett be, a csehek hátrálni kezdtek. A közel három hétig tartó Salgótarján körüli harcok után végül az északi hadjárat június közepére visszafoglalta a Felvidék középső részét. A győzelem nem tartott sokáig. Clemenceau 1919. június 13-i jegyzékében a magyar csapatok kivonulását követelte, s Kun Béla – a vezérkar ellenkezése dacára – ezt megtette. Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békediktátum értelmében Balassagyarmat és Salgótarján viszont Magyarországnál maradt.
A nógrádi térség sikeres 1919-es ellenállási kísérleteivel foglalkozik hétfőn az Ősök tere. Az adás időpontja a Hír Tv-ben: hétfő 22.05. Ismétlések: kedd 10.30; szerda 16.05; csütörtök 15.05; szombat 15.05.
origo.hu
Itt egy gomb az autóban, amit tízből kilencen nem ismernek
