Szabad folyás

Ellopott zsilip miatt öntötte el a Fekete-víz csatorna a közutat és a kisszentmártoni földeket, jókora kár esett a szójababültetvényekben is. Eddig senkinek sem hiányzott a védmű, mára azonban elmérgesedett a tulajdonjogi vita az önkormányzat, a vízügyi igazgatóság és a földek birtokosai között.

Minősített közveszélyokozás
Az ár- és belvíz mellett évek óta jelentős károkat okoznak a vandál gátrombolók a folyók töltésein. Ellopják az úgynevezett műtárgyak felhúzószerkezeteit, a zsiliptáblákat, egyes helyeken a hírközlési hálózat légkábeleit. Az okozott károkon túlmenően sokkal nagyobb baj az, hogy az ár- és belvízvédelmi művek védképessége csökken. Az is gyakori, hogy az árvízvédelmi töltéseken elhelyezett sorompókat megrongálják vagy elviszik, és szabálytalanul, ráadásul csapadékos időben a föllazult töltéseken gépjárművel közlekedve tönkreteszik, „eljárják” a földgát töltéskoronáját. Az idei árvizes időszakban, májusban ismeretlenek megrongálták Szolnokon az alcsi szivattyútelepet, és ellopták az egyik nyomócső elzárószerkezetét. A tolvajokat néhány órán belül elfogta a rendőrség. Sajószentpéter térségében egy hídhoz közeli zsilipet ismeretlenek levágtak a betonszerkezetig, és a betonból kiszedték a vasvezető síneket. Veszélyhelyzetben érezhetjük át – főleg a környéken lakók –, hogy mit jelent a védművek megrongálása. Egy-egy ilyen zsilip helyreállítása, újjáépítése pedig 15–20 millió forintba is belekerülhet. Egy szivattyútelep helyreállítása 30 millió forint, egy tolózár ára például hétszázezer forint plusz áfa. Árvíz idején az ilyen és ehhez hasonló lopások közveszélyokozásnak minősülnek, mert veszélyeztetik a térségben lakók életét és biztonságát.

Mindig is vizes, mocsaras vidék volt az Ormánság. A rendkívüli esőzés nem okozott volna különösebb gondot, medrében maradt a Fekete-víz csatorna is, ám Kisszentmárton térségében egy zsilip hiánya miatt a mezőgazdasági földekre ömlött a zavaros víz a csatornából, s homokzsákokkal kellett megvédeni az országutat is. Gólyák halásztak a barázdák között, amikor ott jártam.
– Május 23-án a katasztrófavédelem és a vízügyi igazgatóság irányításával száz helybeli lakos kétszázötven méteren hatezer homokzsákot tett le, hogy megvédje az országutat az elöntéstől – foglalja össze a történteket Bogdán Gábor, a háromszáz lelkes falu polgármestere.
Kisszentmárton zsáktelepülés, s mivel megvédték az utat, a víz nem zárta el a falut a külvilágtól. Nem ez a legnagyobb baj most az eső áztatta országban. Ám félő, hogy a kisszentmártoni eset nem lesz egyedi a kárfelmérések országos összesítésekor a tulajdonjogok és kötelezettségek tisztázatlansága miatt. Még nem tudni, ki fizeti meg az önkormányzat költségeit, az öt traktor s a megannyi szivattyú működtetését, üzemanyagköltségét. Önkormányzati tulajdon ugyanis nem forgott veszélyben, s azt is el kell majd dönteni, hogy ki a korábban ellopott zsilip tulajdonosa, kinek a terhére róható az, hogy száz hektárt elöntött a víz, beposhad a szójababültetvény.
– Itt mindent lopnak – tárja szét a kezét a polgármester. – Elvitték már az önkormányzat fűkaszáját, feltörték a hivatal irodáit, sőt a könyvtárat is. Lopják a megszüntetett környékbeli vasúti szárnyvonalak síneit, de a vasúti hidak lemezeit is elhordták. A rendszerváltás óta oxigénpalackkal, hegesztővel felszerelt bandák garázdálkodnak errefelé, a jó pár éve ellopott zsilipért is kaphattak néhány ezer forintot a felvásárlótól – panaszolja.
Szerinte a zsilip tulajdonosa a vízügyi hatóság, annak kellett volna pótolnia az ellopott árvízvédelmi berendezést.

A baranyahídvégi Közös Út Mgtsz öt településen 220 főt foglalkoztatott, majd a belőle alakult társulások sorra váltak meg dolgozóiktól. Máté Elemér negyven éve kezdte, a szövetkezetnél volt növénytermesztésiágazat-vezető.
– Akkoriban, ha munkát végzett a vízügy a töltéseken, mindig adtunk mellé segítséget. De nem emlékszem arra, hogy zsilip létesítésében segédkeztünk volna – mondja, miközben a berendezés maradványai felé tartunk a hatalmas terepjáróval az átázott földeken.
Becslése szerint 1970 előtt építhették a zsilipet. A Fekete-víz csendesebb időszakokban térdig ér, most három-négy méter mély, és tizenöt-húsz méter széles lehet. Rendületlenül esik az eső. A töltés belső oldalán hatalmas betongyűrű vezet lefelé egészen a vízszintig. Ami vasból volt, az hiányzik. Levágták a korlátokat, a zsilipszelepet, s elvittek minden mozdíthatót.
Néhány éve egy palotabozsoki mezőgazdasági társulás vette át az itteni földeket a magángazdáktól szója, kukorica, búza és árpa termesztésére, s Máté Elemért alkalmazták intézőnek az 550 hektáros területre. Így ő képviseli a szántók tulajdonosait, bérlőit.
– A víz alá került földeken szóját termesztettünk a sertésállomány etetésére. Húsz hektárt öntött el az ár, több millió forintra tehető a kárunk. A felmérés eredményét eljuttattuk a falugazdász-hálózathoz, de a szervezet szerint nem lesz egyszerű a kártalanítás, hiszen tisztázatlan a zsilip tulajdonjoga, most még nem lehet megmondani, hogy kinek kellett volna pótolnia az ellopott szelepet.
Máté Elemér egy percig sem csodálkozott azon, hogy lefűrészelték és elvitték a vasból készült berendezést. Neki az udvarából lopták el traktorának úgynevezett húzóját, egy tizenöt kilós alkatrészt – amelyért jó, ha ötszáz forintot fizettek a felvásárlók. Loptak el már tőle permetezőszert, egyik járművéből pedig az éj leple alatt szerelték ki az önindítót.
A társulás képviselője jól emlékszik rá, hogy régebben még a vízügy tulajdonát képező töltésre sem volt szabad rámenni. Ha mégis megtörtént, a „békapásztor”, azaz a gátőr felírta az illető autó rendszámát, több olyan helybeli nevét említi, akiket meg is büntettek ezért.
– Ma már nem fordítanak ekkora figyelmet a gátakra, évente egyszer lekaszálják a kanális partját, a medret nem kotorják, szemmel látható, hogy a víz nem tud lefolyni a fával, bokorral benőtt mélyedésben.
Közben telefonál a polgármester, hogy a jegyző megtudta a földhivatalban, a megadott helyrajzi számon a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóság szerepel a Fekete-víz gazdájaként, kezelőként, illetve tulajdonosként.

– Nem mi kezeljük a zsilipet, az vélhetően a magángazdák tulajdona – állítja ezzel szemben Pecze János, a Dél-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság vízkár-elhárítási osztályvezetője.
– A Fekete-víz hozzánk tartozik, ám a kérdéses csappantyús zsilip egy mögöttes vízfolyás érdekében épült, amelyet azért hoztak létre, hogy a mély fekvésű területről egy mesterségesen épített csatornán bevezethessék a vizet a főbefolyóba. Magyarul az kezeli a zsilipet, akié a kis mesterséges vizesárok – tájékoztat a szakember.
Megemlítem neki, hogy mások a vízügyre hivatkoznak. Pecze elismeri, hitelt érdemlően még valóban nem sikerült tisztázni, kié a zsilip, és kinek kellett volna helyreállítania. Ezért felvették a kapcsolatot a pécsi székhelyű környezetvédelmi és vízügyi felügyelőséggel. Dolgozóik a következő hetekben kikeresik az úgynevezett régi vízkönyvekből, hogy ki készítette a tervezési, műtárgy-létesítési dokumentációkat, illetve mikor engedélyezték a zsilip építését. Rámutatott, hogy a rendszerváltás után létrejött, azóta sokszor felbomlott, átalakult víztársulatok gyakori változásai sem segítették elő a nyilvántartást, s ha a víz levonul a földekről, számos helyen adódhatnak hasonló műtárgykezelési gondok.

Az önkormányzat a külterületek után évente majdnem nyolcvanezer forintos „vízi társulási” hozzájárulást fizet a térségben működő vízközműtársulásnak. Akinek erdő, rét, szántó van a nevén, hektáronként megszabott összeget köteles fizetni, cserébe a társulatok gondoskodnak a vízelvezetésről. Bogdán Gábor polgármester családja 160 ezret, Máté Elemér, aki 95 hektáron gazdálkodik, évente százezer forintot fizet. Falvanként több millió forint kerül így a vizesek kasszájába.
Megállítok egy idősebb embert, aki nem rejti véka alá a mondanivalóját.
– Annyit látunk a pénzünkért, hogy a csatornapartot évente egyszer kaszálják. Állítólag elszaporodtak a hódok, azért hanyagolják a Fekete-víz szakaszát.
Aztán a fejéhez kap, mintha most világosodna meg, majd keserűen felnevet.
– Hiszen mi a víz elvezetéséért fizetünk, most pedig az ellopott zsilip miatt kaptuk a sok vizet! Hát ezért valóban nem fizettünk.