Figyelik a török kisebbség nacionalista eszméket hirdető híveit is, így a Német Török Föderáció (ATF) és a Török-demokratikus Idealista Egyesületek Európai Szövetsége (ADÜTDF) is szem előtt van. Aktivistáik – őket nevezik Szürke Farkasoknak – egyben a Törökországban működő Nacionalista Megmozdulás Pártjának (MHP) hívei is. A kétmillió-hétszázezres németországi törökség komoly kihívást jelent a német államnak. Magukba fordultságuk, vallási tradíciókra épülő életfelfogásuk mellett nacionalista öntudatukat táplálja az a tény, hogy több mint negyven százalékuk nemkívánatos személynek érzi magát, amely megfelelő táptalaj a szélsőséges nézeteket ápoló csoportok számára. Az elsősorban a fiatal nemzedékre támaszkodó Szürke Farkasok száma nyolcezerre rúg. Szenvedélyesen lépnek fel a törökországi nemzeti kisebbségek szeparatista törekvéseivel szemben, fő ellenségüknek a Németországban betiltott, mégis viszonylag népszerű Kurd Munkáspártot tekintik. „Rasszista, erőszakra hajló, önkényuralmi, összeesküvés-elméleteket ápoló szervezet, amely központilag kurdok, amerikaiak és zsidók ellen működik. Ezenkívül ellentmond az alapvető emberi szabadságjogoknak, a népek közötti megértés gondolatának” – állítja a Szürke Farkasokról az alkotmányvédő hivatal.
A német politikai pártok mindeddig alig foglalkoztak a török szélsőjobboldallal szemben alkalmazandó eljárással, holott például a kereszténydemokratákhoz közel álló Konrad Adenauer Alapítvány egyik tanulmánya feltette a kérdést: „Egyedi esetekben, stratégiai meggondolásból elképzelhető-e az együttműködés a török szélsőjobboldallal?” Armin Laschet, Észak-Rajna-Vesztfália integrációs minisztere azonban leszögezte, „a kereszténydemokratáknak küzdeniük kell a szélsőjobboldal minden formája ellen – akár német, akár török.”

Szalay-Bobrovniczky Kristóf: Hőseinkre támaszkodva építjük a jövő hadseregét